A Micsoda nő! és társai: filmek, amelyekkel Hollywood glamurizálta a szexmunkát

2022. április 25. |

Ha a világ legnépszerűbb filmjei a nőket prostituáltként, a férfiakat pedig a világ vezetőiként ábrázolják, egy idő után egyáltalán nem lesz olyan meglepő, ha maguk a nők is azt kezdik hinni, hogy ez a dolgok természetes rendje.

Néhány hónappal ezelőtt Susan Sarandon megosztott egy cikket a Twitter-profilján, ami mellé csupa nagy betűkkel a következőt írta: A SZEXMUNKA IS MUNKA. A cikk egy, a prostitúció történelmét bemutató, újonnan nyíló kiállításról számolt be, amit a leírás szerint kifejezetten azért hoztak létre, hogy „megünnepeljék azoknak az embereknek a mozgalmát, akik fáradhatatlanul küzdenek a szexmunkások jogaiért, véget vetve az iparágon belüli kizsákmányolásnak, kriminalizálásnak és elszegényedésnek.”

Első látásra úgy tűnhet, hogy Sarandon tweetje elnyerte a követői tetszését, a posztja ugyanis nagyjából 1900 kedvelést kapott. Ha azonban kicsit jobban megnézzük, és olvasgatni kezdünk a hozzászólások között, láthatjuk, hogy rengeteg nő fejezte ki csalódását az Oscar-díjas színésznővel kapcsolatban. Többen is felhívták például a Thelma és Louise sztárjának a figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a prostitúció a szexuális kizsákmányolás egy fajátja, hogy a szexmunka iparágban az erőszak szinte mindennaposnak számít, és a függőség, illetve az öngyilkosságok aránya is igen magas a prostituáltak között.

„Ha ez egy munka, mégis miért van az, hogy lányokat és nőket emberkereskedők kényszerítenek bele az iparágba?”

„Te is bátorítanád a lányodat, barátnőidet, bármilyen nő ismerősödet, hogy próbálják ki magukat ebben a munkában?”

„Mikor adtad el magad utoljára pénzért?”

„A hüvelyünk nem munkaeszköz”

– sorakoznak a poszt alatt az ilyen és hasonló megjegyzések. A prostitúció és emberkereskedelem túlélői, valamint a radikális feministák évek óta kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy a szex nem munka, a szexkereskedelem eredendően kizsákmányoló, és hangsúlyozzák, hogy a nők áldozattá válnak ebben az iparágban. A mainstream média és a hollywoodi filmek ezzel szemben az elmúlt évtizedekben folyamatosan próbálták puhítani ezeket a narratívákat, és teljesen normális, átlagos, sőt mi több, kívánatos munkának állítottak be a prostitúciót. Hollywood mostanra hozzászoktatta a nézőket ahhoz, hogy a nőkre prostituáltként tekintsenek, ezek után pedig annyira talán nem is meglepő, hogy az egyik legnagyobb hollywoodi színésznő is a „szexmunka is munka” mantrát harsogja. De mégis hogyan jutottunk el idáig? A következőkben végig vesszük azokat a legfontosabb hollywoodi filmeket, amelyek kifejezetten prostituáltak gralmurizált történeteit mutatják be.

micsoda-no

A Micsoda nő! és társai

A Micsoda nő! a valaha volt legnépszerűbb hollywoodi film, aminek a története egy prostituált nő körül forog – a mozi világszerte több mint 432 millió dollár bevételt hozott az alkotóknak. Hozzá képest a Moulin Rouge! valamint az Egy gésa emlékiratai – a két másik mainstream, prostituált nőkről szóló film – „csak” 179 millió, illetve 161 millió dollárt hozott a konyhára. Mindhárom film különböző időkben és helyeken játszódik, egyvalami azonban közös bennük: a főszereplő nőket a szegénység sodorta a prostitúcióba, és egyáltalán nincsenek kibékülve a sorsukkal. A Micsoda nő! és az Egy gésa emlékiratai című filmekben az úgynevezett Hamupipőke-narratíva a fő történetszál: arról szólnak, hogy miként menti meg a gazdag férfi a kiszolgáltatott helyzetben lévő nőt. Az előbbiben Edward – a Richard Gere által alakított milliomos üzletember – az a bizonyos „herceg”, aki megmenti Viviant a prostitúciótól, míg az utóbbiban Ken Watanabe játssza a gazdag üzletembert, és szakítja ki Ziyi Zhang karakterét a prostituálódásból. A Moulin Rouge!-ban a Nicole Kidman által alakított Satin egy nincstelen íróba szeret bele, miközben próbálja kikosarazni az utána ácsingózó gazdag herceget, aki egyébként egy szerződést is köt Satin stricijével, amiben egyedül magának követeli a nő teste feletti jogokat. Mindhárom film normalizálja a nők szexuális kizsákmányolását, úgy mutatja be a jelenséget, mintha ez lenne a természet rendje: a nők már csak ilyenek, a testüket a férfiak bármikor megvásárolhatják. Ezeknek a filmeknek a népszerűsége valószínűleg nagyban befolyásolta és torzította el fiatal lányok tömegeinek az elképzelését arról, hogy miként – mennyire egyszerűen – lehet kilépni a szexkereskedelemből. Ez a három film a legismertebb a témában, de rajtuk kívül is rengeteg olyan hollywoodi alkotást találhatunk, amelyekben csak úgy hemzsegnek a prostituáltak.

Az 1930-as években készült Baby Burlesk című vígjátéksorozatban kisgyerekekkel játszattak el aktuális filmes, politikai eseményeket, a mindössze hároméves Shirley Temple-nek pedig egy prostituált/burleszk táncost kellett alakítania benne. Az egyik részben Temple-nek szégyenlősen, mezítláb kellett bevonulnia egy szobába, ahol odasúgta az egyik kisfiúnak: azért küldték, hogy őt szórakoztassa. Ezután egy csókot nyomott a fiú szájára, és pajkosan arra figyelmeztette, hogy „a mulatság drága lesz”. Az 1978-as Csinos kislány című filmben Brooke Shields alakította a 12 éves Violetet, egy prostituált lányát (az anyját Susan Sarandon játszotta), akinek a szüzességét egy bordélyházban elárverezték. A 12 éves Jodie Foster az 1976-os Taxisofőr című filmben alakította a szökött gyerekprostituált, Iris karakterér. A lány összebarátkozott a mentálisan instabil taxisofőrrel/vietnami háborús veteránnal (Robert De Niro), aki – hogy megmentse a lányt a prostitúciótól – megöli a stricijét.

jodie-foster-taxisofőr

Jodie Foster a Taxisofőr című filmben

Vivien Leigh-t 1940-ben Myrát, a táncos/prostituált karakterét játszotta el a Waterloo híd című filmben; Elizabeth Taylor a Modern kaméliás hölgy című moziban egy luxusprostituáltént kereste a kenyerét; Jane Fonda az 1970-es Klute-ban egy New York-i prostituált szerepét alakította. Az általa megformált Bree Daniels az egyik jelenetben a következőt mondja pszichiáterének: „Egy órára én vagyok a világ legjobb színésznője. Én vagyok a legjobb dugás a világon.” Rebecca De Mornay játszotta azt a prostituáltat, aki egy középiskolás diáknak (Tom Cruise) segített szülei otthonát bordélyházzá alakítani egy éjszakára a Kockázatos üzletben; Kim Basinger egy előkelő prostituáltat játszott a Szigorúan bizalmas című filmben; a Chloe – A kísértés iskolája története szerint pedig a Julianne Moore által alakított nő egy escortot (Amanda Seyfried) fogad fel, hogy próbára tegye férje hűségét. Elizabeth Taylor, Jane Fonda és Kim Basinger is elnyerték a legjobb női főszereplőnek, illetve a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat ezekkel az alakításaikkal.

De persze a prostituált nők nem csak a filmek főszereplői lehetnek, nagyon gyakran a háttérben, kvázi díszletként adják meg a filmek hangulatát. A Wall Street farkasától a Szárnyas fejvadász 2049-en át A kedvencig a prostituáltak mindenütt jelen vannak. Az 1988-as Segítség, felnőttem! című filmben a New Yorkba érkező Tom Hanks karaktere rögtön belebotlik néhány prostituáltba, akik felajánlják szolgáltatásaikat a férfinak. A Robin Williams, Julia Roberts és Dustin Hoffman főszereplésével készült Hook című film Sohaországában csupán néhány nő/lánykarakter kapott helyett, akik közül négyen szintén prostitúcióval foglalkoznak. (Míg a fiúkat és férfiakat a kalózók vagy az Elveszett fiúk szerepében láthatjuk.) Minél jobban megvizsgáljuk a nagy hollywoodi filmeket, annál szembeötlőbbé válik a tendencia.

amanda-seyfried-imdb

Amanda Seyfried a Chloe – A kísértés iskolája című filmben

Ezzel párhuzamosan Hollywood ahhoz is hozzászoktatta a nézőket, hogy természetesnek vegyék a férfiak vezető szerepét. Ha végig pörgetjük az elmúlt évtizedekben megjelent filmek listáját, nem sok olyan mozit fogunk találni, amiben egy nő alakította volna az Egyesült Államok elnökét. Ott volt a 2016-os A függetlenség napja – Feltámadás című film, amiben Sela Ward játszotta az amerikai elnököt; Charlize Theronból is elnök lett a Csekély esély (2019) című moziban, igaz, csak a legvégén; és ne feledkezzünk el Glenn Close-ról sem, aki szintén nagyon rövid ideig játssza a megbízott elnököt az 1997-es Az elnök különgépe című filmben. A férfiakra ezzel szemben rutinszerűen osztják a vezető szerepeket: az elmúlt években minimum 23 olyan férfi színész volt, akik 2000 és 2017 között az Egyesült Államok kitalált elnökét alakították. Meglepő módon a férfi prostituáltakról már sokkal kevesebb hollywoodi mozi készült. A híresebb alkotások közül mindössze az Éjféli cowboy (1969) és Otthonom, Idaho (1991) című filmeket lehet kiemelni.

A választás a filmkészítők kezében volt: dönthettek volna úgy is, hogy a nőket rendszeresen hatalmi pozíciókban mutassák be a filmvásznon. Ugyanilyen vehemenciával gyárthattak volna le megannyi történetet elnöki, bírói vagy vezérigazgatói pozíciót betöltő nőkről ám ők másként döntöttek, és a nőkből inkább prostituáltakat csináltak. Persze könnyű azt mondani, hogy ezek a filmek valójában nem a valóságot, csak kitalált történeteket és világokat mutatnak be, de igenis látni kellene, hogy milyen nagy jelentősége van annak, miként reprezentálja a különböző társadalmi csoportokat a média. Ha több női elnököt látnánk a filmekben, valószínűleg az átlag ember számára sem lenne olyan ördögtől való a gondolat, hogy egy nő irányítsa az országát.

keanu-revves-river-Phoenix-imdb

Keanu Reeves és River Phoenix az Otthonom, Idaho című filmben

Ahogy Vivan is mondta a Micsoda nő!-ben: „Ha az embert lenézik, azt maga is elhiszi. (…) A rosszat mindig könnyebb elhinni.”

Ha a világ legnépszerűbb filmjei a nőket prostituáltként, a férfiakat pedig a világ vezetőiként ábrázolják, egy idő után egyáltalán nem lesz olyan meglepő, ha maguk a nők is azt kezdik hinni, hogy ez a dolgok természetes rendje.

De persze oka is van annak, hogy miért preferálják ezt a felállást a filmkészítők. Maguk a filmesek is akik általában férfiak egy szexuálisan kizsákmányolható tárgyként tekintenek a nőkre, és tudják jól, hogy a férfi közönség az ilyen típusú ábrázolásokra nagyon is vevő lesz. A szexszel mindent el lehet adni, a női testekből befolyó pénz pedig a főként férfiak tulajdonában lévő produkciós cégekhez vándorolnak vissza. Maguk a nők már sokkal jobban tisztában vannak a prostitúció valóságával, azzal a kiszolgáltatottsággal és bizonytalansággal, amivel az iparágban dolgozóknak szembe kell nézniük és persze jobban át tudják érezni azt is, hogy az idegen férfiakkal folytatott szex nem feltétlenül számít álommunkának. Sajnos azonban részben amiatt, ahogy a média eltorzította a prostitúciós narratívákat  egyre több lány és nő kezdi elhinni, hogy a szexuális kizsákmányolás egy legitim, sőt élvezetes munkaforma lehet. Talán ők is bedőltek annak a gyakran hangoztatott elképzelésnek, miszerint egy nő annyit ér, amennyit egy férfi hajlandó fizetni érte.

Forrás: Feminist Current Fotó: Getty Images, Imdb

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter