Az akkor 24 éves Matt akkoriban egy rémesen rosszul kommunikáló ügyféllel dolgozott. „Ha másfél órát dolgoztam nekik, már tudtam, hogy később úgyis megváltoztatnak egy számot, és újra kell csinálnom az egészet” – idézi fel az akkori nehézségeit. Bevallása szerint a munkája sok „ismétlődő és értelmetlen feladatot” tartalmazott, és a sűrűbb időszakokban az sem volt ritka, hogy éjfélig tartott befejeznie az aznapi munkát, sőt, néha volt példa arra is, hogy hajnali 3-ig húzta az igát. „Amikor éjfélkor kijelentkeztem a számítógépemről, akkor is rosszul éreztem magam, mert tudtam, hogy a csapatomban vannak olyanok, akik még mindig dolgoznak…”
Noha Matt tudta, hogy elégedetlen a munkájával, csak akkor ismerte fel, hogy itt kiégésről lehet szó, amikor egy mentális egészséggel foglalkozó barátjával beszélt.
És nem ő az egyedüli, akit érint a probléma: egyre több fiatal munkavállaló számol be a kiégés érzéséről. Az Indeed álláskereső webhely 2021-es felmérése például azt mutatta, hogy az Y és a Z generációs munkavállalók között a legmagasabb a kiégés aránya, 59%, illetve 58%. Ráadásul ez a mutató a Z generációnál hihetetlen sebességgel növekszik, 2020-ban ugyanez a szám a Z generációsok között 47% volt, az Y generáció tagjainál pedig 53%.
Kiégés már a legelején?
A kiégés egy ideje jelentős probléma a munka világában – de aggasztó, hogy sok fiatal már karrierje legkorábbi szakaszában is kiégve érzi magát. Annak megértése, hogy miért érzi olyan sok fiatalt túlterheltnek a munka kulcsfontosságú lesz az új munkavállalók generációjának segítésében.
Kim Hollingdale, a kaliforniai Pepperdine Egyetem pszichológiai adjunktusa, aki kifejezetten a kiégés gyógyítására szakosodott pszichoterapeuta azt mondja, hogy a pandémiás stresszorok minden generációban magasabb kiégési rátát eredményeztek. Mindazonáltal úgy véli, hogy a Z generáció körében jelenleg ezek a stresszorok még inkább koncentrálódnak – ott van például a munkahelyi erőhiánytól, a pénzügyi instabilitás, a túlhajszolás kultúrájának normalizálódása és a kikapcsolódásra való képtelenség is. És bár lehet, hogy minden generáció nagy mennyiségű munkával zsonglőrködik, a Z generáció rendelkezik a legkevesebb „munkahelyi tőkével”, ami azt jelenti, nekik van a legkevesebb hatalmuk ahhoz, hogy nemet mondjanak a plusz feladatokra és hogy határokat húzzanak a munkahelyükön.
A 22 éves Brittany, aki a professzionális szolgáltatási ágazatban dolgozik az Egyesült Államokban, azt mondja, hogy folyamatos teljesítménykényszer alatt érzi magát, ami túlterheltséghez és kiégéshez vezetett nála. „Bármire igent mondok, és bármeddig fenn is maradok, ha azt mondják, erre van szükség… Kemény dolgozónak akarok tűnni” – mondja. De ez nagyon megviseli, habár még nem sok évet töltött a munka világában. „Egyszerűen kimerültnek érzem magam, állandóan fáradt vagyok. Még mindig van energiám barátokkal találkozni és szórakoztató dolgokat csinálni a hétvégéken, de nem annyira, mintha nem lennék kiégve.”
Növekvő infláció, stagnáló bérek
A Z generáció is stresszes a pénz miatt, jegyzi meg Hollingdale. A Deloitte 2021-es felmérése szerint a milleniál fiatalok 41%-a és a Z generációs válaszadók 46%-a érezte magát stresszesnek az idő nagy részében vagy egészében anyagi körülményei miatt. Természetesen az idősebb munkavállalók is hasonló pénzügyi nyomással szembesültek pályafutásuk elején, de Hollingdale azt állítja, hogy ezek a stressztényezők jelenleg még akutabbak.
„A megélhetési költségek sokkal gyorsabban nőnek, mint a fizetésünk” – mondja Brittany. Például egy amerikai népszámlálási adatok elemzése azt mutatja, hogy a lakásárak mediánja 121%-kal nőtt 1960-ról 2017-re, miközben a háztartások medián jövedelme csak 29%-kal. Jelenleg a növekvő infláció világszerte felfelé nyomja az árakat, a dolgozók fizetése pedig nem tudja tartani ezzel a lépést, és ez fokozza a megpróbáltatásokat.
A számlák kifizetése és az olyan mérföldkövek elérése érdekében, mint a lakástulajdon, Hollingdale szerint a Z generációs dolgozók nagy nyomást éreznek, hogy további munkát is vállaljanak, ami még inkább növelheti a kiégés esélyét. A Microsoft 2022 márciusában közzétett legújabb munkatrend-indexe szerint a Z generációs válaszadók 70%-a azt fontolgatja, hogy a következő évben egy mellékprojekten keresztül további bevételre tesz szert. Például mellékállásban vállalkoznak vagy socialmedia-tartalmat gyártanak, és ez még inkább növeli a korai kiégés kockázatát.
Sok Z generációs csak a home office-t ismeri
Az állandó képernyőidő is súlyosbíthatja a problémát. A Z generáció nagyobb valószínűséggel használja a közösségi médiát a kikapcsolódásra, mint az idősebb kollégáik. Egyes kutatások azt mutatják, hogy naponta 4,5 órát töltenek a közösségi médiában (majdnem egy órával többet, mint a Z generáció tagjai). Ez pedig nagyon megnehezítheti a munkaidő után felbukkanó munkahelyi értesítések figyelmen kívül hagyását. „Ha mindig telefonozol, sokkal könnyebben tudsz válaszolni egy munkahelyi SMS-re vagy e-mailre, mintha lefektetnéd a gyerekeidet aludni, vagy a családoddal vacsoráznál” – mondja Hollingdale.
Brittany azt mondja, gondjai vannak a munkaidő utáni kikapcsolódással is. Azt mondja, már 2030-ig vannak munkamegkeresései, amelyek néha ráadásul különböző időzónákban lévő ügyfelekhez kapcsolódnak. „Aggódom, hogy kapok egy újabb üzenetet, amely arról szól, hogy holnap reggelig tennem kell valamit.” Emellett nyomást érez, hogy folytassa a munkát, ha látja, hogy a főnöke még mindig dolgozik. „Nem akarok úgy tűnni, mintha nem fektetnék bele sok energiát a munkába. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha lazsálnék.”
Az általános stressztényezők mellett a Z generációnak egyedi kihívásokkal is szembe kell néznie, amelyek a világjárványhoz és az emiatt a munka világában kikényszerített változásokhoz kötődnek. Peter Caven, a fiatal szakemberekre szakosodott torontói karriercoach szerint sok Z generációs dolgozó, köztük Matt is a világjárvány idején kezdte meg munkáját, és csak a távmunkát vagy a hibrid munkát ismeri. „Nagyon nehéz embereket bevonni egy új szervezetbe, hatékony kapcsolatokat építeni és fenntartani a szervezeten belül, amikor mindenki otthonról dolgozik” – mondja Caven. Ez az elszigeteltség kimerültséghez és kiégéshez vezethet.
Van kiút?
A Z generációs dolgozók nem sokat tehetnek a kiégésükhöz hozzájáruló tényezők többségéről, így például a pénzügyi instabilitásról vagy a képernyőközpontú munkakultúráról sem. Egy dolog azonban mégis a fiatal munkavállalók mellett áll: az, hogy jobban ismerik a kiégést, és hajlandóak beszélni róla. Az Asana jelentése kimutatta, hogy az idősebb generációkhoz képest a Z generáció beszél a legkomfortosabban a kiégés érzéséről a menedzsereivel.
Ez azt jelentheti, hogy a Z generációs kiégés egyre növekvő problémája katalizátorként segítheti a munkakultúra javítását – vázolja fel Hollingdale. „A következmények pozitívak is lehetnek – mondja. – Például lehetne sokkal nagyobb figyelmet fordítani a munkahelyi jóllétre, és forradalmasítani a munkakörnyezetet, hogy megakadályozzák az alkalmazottaknak kiégését.”
De nem mindegyik fiatal munkavállaló ennyire optimista. Bár Matt azt mondja, hogy még mindig vannak jó napjai a kiégés és a frusztráció közepette, úgy véli, hogy a kiégés elkerülhetetlen számára és a többi Z generációs számára is, különösen, ha a távmunka továbbra is állandóvá válik. „A Zoom-fáradtság és a home office nem könnyíti meg a helyzetet” – mondja.
Ennek ellenére azt tervezi, hogy kitart; azt mondja, hogy a cégénél szerzett általános tapasztalat megéri, különösen azért, mert minden évben fizetésemelésben részesül, és nemrégiben előléptették. Azt is érzi, hogy előbb-utóbb megtérülnek az erőfeszítései. „Minden mentorom arról beszél, hogy milyen keményen dolgoztak a húszas éveikben azért, hogy később élvezhessék az életüket és előrébb jussanak.”
Brittany azonban továbblépni tervez, teljesen más területre szeretne áttérni. „Rájöttem, hogy a 20-as éveim elején lesz a legtöbb energiám és szabadságom, és ezeket az éveket annak szeretném szentelni, hogy egy olyan karrierért tanuljak, amivel kapcsolatban szenvedélyes vagyok, nem pedig olyan munkának, amely nem feltétlenül illeszkedik a hosszú távú céljaimhoz. Remélem, hogy a valamivel észszerűbb munkaidő, valamint a természettudományos és mérnöki tevékenységekkel nagyobb egyensúlyt érhetek el az életemben, és kiteljesedhetek az általam végzett munkában. Lehet, hogy ezek irreális elvárások, de hajlandó vagyok megpróbálni”– mondja. – Én az a fajta ember vagyok, aki soha nem akar nyugdíjba vonulni – egyáltalán nem adtam fel még a munka világát.”
Forrás: BBC, Fotó: Getty Images
