A mindent elsöprő szerelem
Szendrey Júliára leginkább Petőfi feleségeként, majd özvegyeként emlékszik az utókor. Petőfi és Szendrey szerelme valóban hihetetlenül szenvedélyes, nagy lángon élő kapcsolat lehetett. „Én nem értem önmagamat; soha illy zsibbadságot nem is képzeltem, mint millyen most ólomnehezen nyugszik keblemen. Ha nem szeretem őt, hát miért gondolkozom szüntelen felőle, miért kell sóhajtanom, ha emlékembe előidézem a rövid perceket, mellyeket vele töltöttem” – írta naplójában már az első találkozásuk után.
A 19. században még sokkal inkább vagyoni közösségnek számított a házasság és nem érzelmi alapon kötötte össze az életét két ember, ennek ellenére Szendrey Júlia édesapja tiltásának ellenére 1847-ben mégis egybekeltek, és Pestre költöztek.
Nem vezetett háztartást és nem úgy öltözködött, mint más nők
A korszellemnek megfelelő női szerepköröknek Szendrey Júlia aligha tett eleget. Például jó ideig nem vezetett háztartást. Ahelyett, hogy mosott, főzött, takarított volna, ő a férje körül pezsgő szellemi életből szerette volna kivenni a részét. Petőfiék a Királyi Pál utcában, majd a Rákóczi úton éltek – utóbbi lakásban szobát béreltek, lakótársuk volt Jókai is – és egy közeli étteremből, az Arany Sasból hozattak ebédet, vacsora helyett pedig együtt teáztak és közben felolvastak egymásnak.
De küllemében is eltért a kor hölgyeitől. Haját például röviden viselte, ami csak néhány évtizeddel később vált általánossá a nők körében.
A nemzet özvegye a közvélemény szerint túl hamar házasodott újra
Szendrey Júlia megítélésén sokat rontott, hogy a korabeli közvélekedés (és aztán az utókor) szerint nem gyászolta elég ideig a nemzet költőjét, Petőfi Sándort. Szendrey mindössze 21 évesen özvegyült meg és egyedül kellett nevelnie a férje halálakor mindössze féléves kis Petőfi Zoltánt. Akkorra már csak az édesapja volt életben, Petőfi szülei és Szendrey édesanyja sem élt már, így jóformán senki sem tudott segíteni a fiatal özvegynek és gyermekének. A korban jóformán két út volt az özvegy nők előtt: vagy hazaköltöznek a szüleikhez, vagy minél hamarabb újraházasodnak, hiszen saját egzisztencia megteremtésére akkor még nem volt példa.
Petőfi eltűnése után sokáig próbált hírt szerezni férje hollétéről, végül a reményt feladva 1850-ben, a gyászév letelte előtt pár nappal hozzáment Horvát Árpád egyetemi tanárhoz. Egy egész nemzet vette szájára a gyors újraházasodása miatt Szendrey Júliát, a „nemzet özvegyét”.
Szépirodalmi munkássága is jelentős
Júlia Petőfi életében is írt, férje sokszor biztatta, hogy foglalkozzon komolyabban irodalommal. Kapcsolatuk éveiben még nem verseket írt, hanem szorgos naplóíró volt, éppen ezért rekonstruálható jól Szendrey belső világa. Naplójában a lélektani folyamatok álltak a középpontban, a külvilág eseményeiről nemigen írt. Petőfi is olvasta ezeket, sőt több naplórészletet is elküldött különböző kiadóknak, akik örömmel le is hozták a szövegeket. A megjelent naplórészletek a korban nem megszokott mélységben tudósítanak egy fiatal, okos nő lelkivilágáról. Olvasóit ledöbbentette szokatlan írói stílusa.
Júlia élete során összesen öt alkalommal volt várandós, azonban egy kislánya pár naposan elhunyt. A közvélemény akkor rehabilitálta némiképpen a nemzet özvegyét, amikor leánykori nevén a három fiáról szóló versét, a Három rózsabimbót publikálta. A verset a korabeli kritika sokáig méltatta. „Három rózsabimbó az én boldogságom,/ Három rózsabimbó életem, világom!/ El van osztva köztük háromfelé lelkem,/És mégis mindegyik bírja azt egészen” – szól a megható vers első négy sora.
A versek mellett Szendrey nevéhez kötődik Andersen meséinek első magyar fordítása is. Ő fordította a Császár új ruhája és a Rendíthetetlen ólomkatona című híres meséket.
Második férjétől sem félt elköltözni
Szendrey annak ellenére, hogy pontosan tudta, hiszen már saját bőrén tapasztalta, hogy milyen, amikor egy nő a konvencióktól eltérő magatartást tanúsít, mégis úgy döntött, hogy elköltözik második férjétől is. Sőt, el szeretett volna válni tőle hivatalosan is. Horvát Árpáddal való elhidegülésének okát egyedül legfőbb bizalmasával, Mária húgával osztotta meg. Az utókor Szendrey halálos ágyán írt leveléből tudja, hogy mi volt a költözés oka. Petőfi özvegye méhrákos volt, orvosa eltiltotta férjétől, de Horvát nem törődött az orvosi utasítással.
Szendrey Júlia mindössze 39 évesen, méhrákban hunyt el.
Forrás: kultura.hu, Mindenki Akadémiája, Wikipédia
