Mi az első dolog, amit felkelés után megcsinálsz, és úgy általában mikor szoktál felkelni?
Kimegyek a mosdóba, mindig. Nagyon sok vizet iszom egész évben, és hát ez ezzel jár. Meg tudom, ez elcsépelt, de kávézom. Mikor felkelek, teljesen kuka vagyok, és jól esik lemenni egy kávéért a közeli kávézóba. Van, hogy a saját bögrémmel megyek. Muszáj is rögtön kimozdulnom, mert hajlamos vagyok ébredés után még sokáig otthon semmit tenni.
A felkelésem időpontja változó. Ha koncertünk van, akkor mindig későn érünk haza, olyan három-négy körül. De próbálok nyolckor felkelni általában, ma például hétkor keltem. Sosem leszek az, aki ötkor már talpon van, és me-time-ot tart, de a nyolc az szerintem meg szokott lenni.
Hogyan telik egy átlagos napod? Minden nap próbáltok a zenekarral?
Ha tudnék válaszolni erre, az a teljes bukása lenne annak, amiért az ember zenével foglalkozik. Nem igazán van átlagos napom. A próbák tekintetében meg változó, mert vannak nagyon intenzív időszakok, és akkor kb. minden nap próbálunk pár héten keresztül. De most például hónapokig nem fogunk próbálni, mert nyár van, sok koncertünk lesz, így a dalok is bennünk maradnak.
De amúgy például meglepően sokat e-mailezek ahhoz képest, hogy mit gondoltam magamról régen. Ez azért is van így, mert a zenekar menedzsmentjét is mi csináljuk pár külsős emberrel együtt. Ha van kedvem, akkor zenét írok, és ezzel kapcsolatban az nagyon jó, hogy nincs külső nyomás arra vonatkozóan, hogy hirtelen meg kellene írni egy dalt. Van, hogy hetekig nem írok semmit, és aztán egyik reggel megcsap az ihlet, és leülök zenét írni.
Az évek alatt hatalmas rajongótáborotok lett. Mi volt a legviccesebb helyzet, amikor felismertek az utcán?
Gondolkozom, gondolkozom. Egyszer volt egy srác, szerintem a Művészetek Völgyében, aki nagyon parán hasonlított rám, nem ismert fel valószínűleg, mert nem tűnt józannak. Mikor odajött, azt mondta, hogy biztos én is sokszor megkapom, hogy úgy nézek ki, mint a carson comás srác. Ami kevésbé vicces, amikor a buszon felismernek. Mármint, akkor is rossz, ha egy nagyon kedves ember jön oda hozzám, mert össze vagyunk zárva, nem tudok elsétálni a helyzetből.
De mindig pozitív élmény, ha odajön valaki, aki nem csak a rajongásának tárgyaként kezel, hanem emberszámba vesz. Például az tök jó, mikor elmesélnek egy kedves történetet, ami kapcsolódik hozzánk.
Van rajtatok nyomás azzal kapcsolatban, hogy gyorsan lettetek népszerűek? Milyen szakmai célokat tűztetek ki magatok elé mostanában?
Valóban nagyon gyorsan futottunk be. De mégsem egyik napról a másikra történt, hanem lépcsőzetesen. Persze, van egyfajta nyomás rajtunk, de például az sokat segít, hogy míg egy szólóelőadó egyedül küzd, mi sokan vagyunk, és meg tudjuk ezeket a dolgokat vitatni egymással.
A célokkal kapcsolatban van egy dolog, amit mindig is meg akartunk csinálni, és nagyon örülünk, hogy most lesz is rá lehetőség nemsokára: rendezni egy minifesztivált. S szeptember 1-jén fog erre sor kerülni a Budapest Parkban. Sok kisebb zenekar is fel fog lépni, és sokan közülük még nem játszottak ennyi ember előtt, ezért ez nekik is egy nagy lehetőség.
Vannak céljaink szakmailag, nagyképűség lenne azt mondani, hogy mi már mindent elértünk, mert ez közel sincs így. És eleve a siker itt, Magyarországon annyira relatív, nincs objektív, általános mérce. Vannak előadók, akik ezerszer híresebbek nálunk, de mi egy összetettebb úton szeretnénk haladni, van sok tervünk, célunk a zenénkkel.
A dalaitokban sok áthallást lehet felfedezni jelenlegi társadalmi problémákkal kapcsolatban. Célotok is, hogy felhívjátok ezekre az emberek figyelmét?
Szerintem ez akkor működik, ha az a konkrét célod, hogy magadnak tetszél, büszke legyél arra és merd felvállalni azt, amit csinálsz. Ez azzal is jár, hogy foglalkoztatnak a jelenlegi társadalmi ügyek. Ezért automatikus, hogy belekerülnek a dalainkba.
Másrészt nagyon kevés olyan előadó van Magyarországon, aki a dalaiban keményen beleáll a problémákba. Ezért is csúcsosodik ki, hogy mi pedig meg merjük ezt tenni. Természetesen vannak ilyen előadók, például a Krúbi is mer a dalaiban véleményt formálni.
Nemrég jelent meg az új albumotok, amiben szintén felmerülnek társadalmi problémák. Mesélnél róla, hogy mit jelentenek nektek ezek a dalok, és hogyan készültek?
Az egész lemez elkészülésének alapja az, hogy miért ne csinálnánk szövegileg és zeneileg is olyanra, amilyenre mi szeretnénk? Nincs senki, aki azt mondaná, hogy na, azért ezt mégse kéne beleírni. Ebből a szempontból nagy a szabadságunk, mert nem függünk attól, hogyha kimondjuk a véleményünket, akkor valahova nem fognak meghívni minket koncertezni.
Sokan azért nem mernek kellően beleállni bizonyos dolgokba, mert félnek a következményektől, hogy nem fogja őket játszani a rádió vagy nem hívják meg őket bizonyos helyekre fellépni. Mi nem ezt a hozzáállást képviseljük, mi egyszerűen megírjuk a dalainkat, és akiknek tetszik, ők majd megveszik a jegyet, és eljönnek a koncertekre.
Hogyan dolgoztok együtt zenekarként? Vannak ki nem mondott szerepek? Illetve van olyan szám, amit már untok játszani a koncerteken?
Nincsenek ilyenfajta leosztások. A dalok többsége úgy készül, hogy egyikőnk otthon megírja egy szál gitárral a szöveget, és a többiek reflektálnak rá, és együtt megvitatjuk a sorsát. Például volt egyszer, hogy a Peti hozott egy zenei ötletet, én pedig vittem egy szöveget, ami mindenkinek tetszett, és ezt a kettőt gyúrtuk össze egy dallá.
Lennének olyan dalok, amiket már unnánk játszani, de azokat akkor egyszerűen nem játsszuk. De ebben sokat segít a közönség is, hisz látjuk és érezzük mindig, hogy mely dalok azok, amiket ők nagyon szeretnek.
A dalok bennünk folyamatosan változnak. Ezt úgy értem, hogy van, amikor annyira nem hangolódok rá egy-egy számra, de aztán lehet, hogy a következő fellépésen újra hitelesnek és fontosnak érzem az üzenetét. Ha lenne olyan dal, aminek az üzenetével nagyon nem értenénk már egyet az évek múlásával, akkor azokat nem játszanánk.
Mi lennél, ha nem zenész lennél?
Mikor legutóbb azzal vicceltem, hogy stróman, akkor az sokaknál kiverte a biztosítékot. Én nagyon szeretem a zenélésen túl is a zeneiparhoz kapcsolódó dolgokat, feladatokat, szóval zenei menedzserként el tudnám képzelni magam. De most nagyon jól érzem magam a bőrömben, szeretek zenélni, szeretem azokat az embereket, akikkel zenélek. Szóval most nem is szükséges ezen gondolkodnom.
Gondolkozol azon, mi lesz a jövőben? Például, hogy képzeled el magad húsz év múlva?
Sehogy, nem is akarom elképzelni. Az egyik dalunk, az Osztálytalálkozó pont erről az érzésről szól, amiben én is nagyon benne voltam: csak az számított, hogy majd mi lesz velünk. Nem tudtam a jelenben élni, és kiélvezni az életet. Ebbe nagyon könnyen bele lehet ragadni, hogyha bármi baj van, akkor nem foglalkozom vele, hisz majd úgyis megoldódik. Ugyanez a jó dolgokra is igaz, hogy nem tudjuk megélni az értékes pillanatokat, hogyha csak az jár a fejünkben, hogy mi lesz X idő múlva.
Milyen szupererőt választanál, ha lehetne, és miért?
GTA-s cheat code-okat választanék. Volt egy kinyomtatott lapom ezekről a kódokról régen, és ilyesmik voltak rajta, hogy végtelen pénz, gyorsaság stb., ezek elég királyak lennének. De a valóságban ez nem így működik. A nap végén sokkal többet ér, hogy a célodért aznap is küzdöttél, és kellő energiát fektettél bele a következő lépésbe.
Szóval kifejezett szupererő nincs, amit szeretnék. Alapvetően nem igazán szeretem a szuperhősös filmeket, csak a Pókembert. De abból is csak a legelsőt, azóta csak lejjebb mennek ezek a filmek. Ezért most sokan meg fognak szerintem kövezni.
Milyen parfümöt használsz?
Az a vicc, hogy esküszöm neked, nem tudom a nevét. És azért, mert édesanyámtól kaptam még tavaly év vége felé. Nagyon megtetszett az illata, és egyszerűen elkezdtem használni. Nem igazán vagyok otthon ebben a témában, szóval nem jegyzem meg a márkaneveket. Az lesz a ciki, ha majd elfogy. Akkor majd meg kell anyukámat kérdeznem, hogy milyen volt.
Honnan jött ez a kicsi bajusz ötlete?
Még régen, körülbelül a zenekar első évében együtt laktunk Bálinttal. És egyszer, mikor borotválkoztam, csak úgy poénból meghagytam, ami szerintem klasszik dolog. Kimentem Bálinthoz, hogy nézd, milyen vicces. Előszőr ő is nevetett, de aztán mondta, hogy amúgy… Most már nagyon nehéz lenne elképzelni az arcomat nélküle, hisz lényegében majdnem hat éve így nézek ki.
Ha a Carson Coma ihletne egy italt, mik lennének az összetevői?
Hm, szerintem tonik, tubi, citrom, narancs, uborka. Van is egy ehhez hasonló koktél, de most nem jut eszembe a neve.
Mostanában sok interjú készül veletek. Melyik kérdést szokták a legtöbbször feltenni, melyik a leidegesítőbb?
Egyébként a húsz év múlvás az súrolja, de inkább azok, amelyek a kezdetekről szólnak: honnan ismerjük egymást, honnan jött a zenekar neve stb. Olyan kérdések, amelyek teljesen triviálisak, és fél perc alatt meg lehet a válaszokat találni az interneten. Nem arról van szó, hogy derogálna válaszolni rájuk, csak szerintem jobb olyanokat kérdezni, amelyek meglepetést okozhatnak.
Szerző: Bognár Anna, Fotó: Czvitkovits Judit
