Négy évvel azután például, hogy Éléonore Laloux lett az első Down-szindrómával élő személy Franciaországban, aki mandátumot nyert az Arras városában rendezett tanácsi választáson, és tizenegy évvel azután, hogy Ángela Bachiller Spanyolország első Down-szindrómás városi tanácsosa lett Valladolidban, most újabb sorstársuk írt történelmet: Mar Galcerán lett Spanyolország (és Európa) első Down-szindrómás parlamenti képviselője.
A fontos mérföldkőhöz hosszú út vezetett, a 45 éves politikus már évtizedek óta küzdött azért, hogy az értelmi fogyatékossággal élőknek is legyen beleszólása a politikai diskurzusba. „Példa nélküli. A társadalom kezdi belátni, hogy a Down-szindrómás emberek is sokat hozzá tudnak tenni. De ez egy nagyon hosszú út” – nyilatkozta a Guardiannek Galcerán, aki már tinédzser kora óta politikai pályára készült. A hagyományok mindig is közel álltak a szívéhez, ezért 18 évesen csatlakozott a spanyol konzervatív Néppárthoz (PP), ahol szépen lassan haladt felfelé a ranglétrán.
Több mint húsz éven át dolgozott köztisztviselőként Valenciában, hogy egy befogadóbb politikát alakítson ki, és négy évet töltött az Asindown Down-szindrómás gyermeket nevelő családok megsegítésével foglalkozó valenciai szervezet élén. Galcerán elkötelezettsége akkor hozta meg számára az első nagy sikert, amikor tavaly májusban huszadikként felkerült a Néppárt jelöltlistájára a valenciai regionális választások előtt, nem sokkal később pedig helyet is kapott a regionális parlamentben.
Míg azonban a spanyol média üdvözölte a politikusnő előléptetését, az online reakciók kimondottan vegyesek voltak: sokan kiálltak mellette, de akadtak olyanok is, akik meg vannak győződve arról, hogy Galcerán nem alkalmas a pozícióra. „Mindenfélét megtalálsz a közösségi médiában. Vannak, akik támogatnak engem. De vannak olyanok is, akik azt hiszik, hogy nem vagyok képes rá. De ezek olyan emberek, akik nem ismernek engem vagy a hátteremet” – fogalmazott a képviselő, aki pontosan tisztában van azzal, hogy a képviselői mandátum mekkora felelősséggel jár: „Meg akarom tanulni, hogyan kell ezt úgy csinálni, hogy jó legyen a valenciaiaknak és ami még fontosabb, azoknak, akik valamilyen fogyatékossággal élnek.”
Galcerán abban reménykedik, hogy parlamenti jelenléte segít felszámolni a társadalomban fennálló előítéleteket, különösen a Down-szindrómás embereket illetően: „Azt akarom, hogy emberként tekintsenek rám, ne csak fogyatékossággal élőként.” A képviselő a kinevezésével így egyike lett azoknak a testi vagy szellemi fogyatékossággal élő nőknek, akik valamelyik fontos területen „az első nőként” írták be magukat a történelembe.
Nők, akik történelmet írtak
Sofia Jirau például az első Down-szindrómás Victoria’s Secret modell volt, aki kislány kora óta arról álmodozott, hogy egyszer majd a divatszakmában épít karriert. A 27 éves Puerto Ricó-i lány mindig keményen küzdött az álmaiért, és ma már több mint hatszázezer követője van Instagramon. Végigvonult a 2020-as New York-i divathét kifutóján, és most vállalkozóként az Alavett online divatüzletet vezeti.
Tammy Duckworth volt az első testi fogyatékossággal élő nő, akit beválasztottak az Egyesült Államok Kongresszusába, de bangkoki születésűként (édesanyja thai, édesapja pedig amerikai) ő volt az első ázsiai-amerikai nő is a testületben. Sőt, ő lett az első nő, aki a szenátus tagjaként lett édesanya. Mielőtt politikai karrierbe kezdett, katonaként szolgált Irakban, ahol eltalálta egy gránát, és mindkét lábát elvesztette.
Şafak Pavey 1996-ban vesztette el bal karját és lábát egy vasúti balesetben, de ez soha nem állította meg őt abban, hogy politikai babérokra törjön. Dolgozott az ENSZ menekültügyi bizottságának, ráadásul még Magyarországon is ő volt a szervezet szóvivője. 2011-ben ő lett az első testi fogyatékossággal élő nő, akit beválasztottak a török Nemzetgyűlésbe. Azóta harcol a nők és a fogyatékossággal élő személyek jogaiért, illetve Törökország uniós csatlakozásáért, és nagy szerepe volt a döntésben, hogy a női parlamenti képviselők is viselhessenek nadrágot Törökországban.
Claudia Gordon lett az első siket fekete ügyvédnő az Egyesült Államokban, és jelenleg is ő a Munkaügyi Minisztérium egyik hivatalának vezérkari főnöke, ahol arról gondoskodik, hogy a szövetségi kormány alvállalkozói ne diszkriminálhassák a fogyatékkal élőket, vagy bárki mást. Korábban dolgozott a Fehér Házban a fogyatékkal élők közösségének kapcsolattartójaként, a Nemzetbiztonsági Minisztériumban pedig politikai tanácsadó volt.
A guatemalai születésű Silvia Judith Quan-Chang az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó bizottságának alelnöke volt, és munkájában mindig nagy hangsúlyt fektetett a feminista szempontokra. Korábban a guatemalai ombudsmani hivatal fogyatékossággal élők jogi érdekképviseleti osztályának igazgatója volt, illetve a fogyatékossággal és a szexualitással, valamint a nemekkel és fogyatékosságokkal kapcsolatos kutatási projekteket koordinált a fogyatékossággal élők képviseletével foglalkozó tanácsnál.
Maria Soledad Cinsternas Reyes az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó bizottságának elnöke volt, méghozzá az első nőként, aki valaha is betöltötte ezt a pozíciót. Jogászként végzett az egyetemen, majd a chilei Diego Portales Egyetem fogyatékosságügyi jogi programjának vezetőjeként dolgozott, és az oktatói és kutatási feladatai mellett még a fogyatékkal élők foglalkoztatásával és szavazati jogával foglalkozó oktatási anyagok készítésében is részt vett. Chile szóvivője volt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény kidolgozó bizottságában, amelyet azóta 171 ország ratifikált, és az ő feladata lett, hogy felülvizsgálja az egyezményhez csatlakozni kívánó országokat.
Fotó: Getty Images
