A legtöbb pszichológiai témájú cikk valamilyen módon kitér a kötődésre és annak hatásaira, nem véletlenül, hiszen ez mindennek az origója. „A gyerekek születésükkor már rendelkeznek egyfajta habitussal. Ezenfelül az anya (elsődleges gondozó) kötődési mintája fogja meghatározni azt, hogyan fejlődik a személyiségük… A kötődési stílus meghatározza a gondolkodás szerveződését, a problémamegoldó képességet, a világhoz való viszonyulásunkat, az érzelmi kapcsolódás minőségét, továbbá a viselkedésünket és az érzelemvilágunkat is” – írja Bibók Bea az Ellopott gyermekkor című könyvében. A kötődési stílusunk meghatározza a szexualitásunkat, éppen ezért fontos, hogy rendelkezzünk olyan önismerettel, ami révén megérthetjük a szexuális működésünket is, így a szexuális problémák egy része orvosolható.
Kötődési sérülés és szexuális probléma
„Amikor egy pár érkezik hozzám, a terápia kezdeti szakaszában külön-külön is találkozom a pár két tagjával, hogy az eredeti családról és a párkapcsolat előtti szexuális életről is beszélgessünk – meséli Bea. – Többek között azt is fontos megismerni, hogy a korábbi partnerekkel milyen volt a szexualitás. Ha az előző kapcsolatokban nem jelent meg az adott probléma, akkor valószínű, hogy az aktuális kapcsolatban jött létre a gátló dinamika. Ilyenkor a kötődési mintázattól függő szexuális személyiség is kirajzolódik.”
Kötődési mintázatok
A dezorganizált kötődésű emberek rendkívül komoly határproblémákkal küszködnek. Mivel nincs struktúra az életükben, ezért minden rendszertelenül történik. A dezorganizált kötődésű anyák, általában mind hangulatilag, mind érzelmileg hektikusan és kiszámíthatatlanul működnek a gyerekkel. A gyerek úgy érezheti a családban magát, mintha tojáshéjon kellene lépkednie, sosem tudhatja, mi fog a következő pillanatban történni. Minden attól függ, hogy az anya éppen milyen hangulatban van. Ez a strukturálatlanság, kiszámíthatatlanság bizonytalanságot szül a gyerekben. A rendszertelenség nemcsak a lakásban mutatkozik meg káosz formájában, hanem az érzelmekben, az időbeosztásban is. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a gyerekeknél egy élhető és kiszámítható szokásrendszert kialakítani, kereteket adni, például az étkezések időpontjával, mert ez ad nekik biztonságot. Ha ez nincs meg, akkor a gyerek bizonytalanságban van, melynek vannak fokozatai. Azokra, akiknél már gyerekkorban, a kötődés időszakában megjelenik a dezorganizáltság – tehát az anya hol nagyon szorosan kötődik, hol nem kötődik a babához – felnőttkorukban a partnerek gyakori váltogatása jellemző mind a párkapcsolatokban, mind a szexualitásban. „Találkozom olyan egyénekkel is, akik párhuzamosan több szexuális kapcsolatot tartanak fent, közben nagyon erős hangulati ingadozások jellemzőek rájuk, ami úgy jelenik meg, hogy egyszer mindent odaadnak a partnernek, istenítik, aztán pedig egy gyűlölködő, sokszor féltékenységi rohamokba torkolló érzelmi hangulatba csapnak át” – magyarázza Bibók Bea. Ez a „húzd meg, ereszd el” típusú hullámzó kapcsolat az érzelmeket és a szexualitást is nagyon feltupírozza, így ezeket az egyéneket heves szexualitás jellemzi. „Számtalanszor látok olyan kiegyensúlyozott, szexuálisan is jól működő párkapcsolatot, amelybe belép egy szerető, aki egyszerűen – pont ebből a hullámzásból fakadóan – megőrjíti a megcsaló felet, aki először talán észre sem veszi, hogy ez a toxikus hullámzás köti őt hozzá” – mondja Bea. A hullámzásban mindig ott a remény, hogy legközelebb jó periódus következik, és ez – a szerelmi háromszöget fenntartva – bent tartja a szeretőt. A szexualitásban is ugyanez a hullámzás fedezhető fel, először teljes lényével belemerül, beleteszi magát a dezorganizált fél, éppen ezért nagyon magával ragadó vele a szexuális élet, de a következő alkalommal lehet, hogy visszautasítja a partnerét. Sajnos ez az érzelmi állapothoz kötődő hullámzás nagyon erősen hat az emberre. „A terápiában is azt látom, hogy dezorganizált kötődés esetén nincsenek keretek, minden bizonytalan, amikor éppen kedve van a szexhez, akkor nagyon odaadó, utána pedig ignorálja a partnerét” – világít rá Bea a dezorganizált kötődők szexualitásában is megjelenő motívumra. A partnereiket gyakran váltogató, vagy egyszerre több szexuális partnerrel is kapcsolatot folytató borderline személyiségzavarban szenvedők erős függők, akiknek általában az alkohollal, droggal is adódnak problémáik, és emellett a szexben is függő kapcsolódás jön létre. Amikor viszont valami olyan történik, ami nem kedvükre való, gyűlölettel vetnek véget a kapcsolatnak. Átmenet egyáltalán nincs. A borderline személyek a szexben élik meg a közelséget, mivel a dezorganizált anyánál azt, hogy szorosan kapcsolódnak testileg-lelkileg, valószínűleg nem élték át” – fejti ki Bea. Bűntudat nélkül és sokszor manipulációs céllal jelenhet meg az, hogy egy adott személlyel azonnal szexelni akarnak. Ezekben a kapcsolatokban minden nagyon labilis és törékeny. Az ellentétes előjelű érzelmek átélése tehát nemcsak a szexben, de a kapcsolataikban is megjelenik.
Interjú Bibók Beával, az Ellopott gyermekkor című könyv szerzőjével
Bibók Bea újonnan megjelent, Ellopott gyermekkor című könyvében a szorongó-ambivalens kötődők, azaz a parentifikáltak kapcsolódásait, nehézségeit, szemléletmódját taglalja. „A parentifikáció kifejezés a családterápia fogalomrendszerében arra a jelenségre utal, amikor a gyerek családi rendszerben elfoglalt helye leginkább a szülőéhez hasonlít, tehát túlzott, a korának nem megfelelő felelősségvállalás nehezedik a vállára. Így a gyerek „kis felnőtté” válik, és a családi rendszerben ő lesz, aki érzelmileg és fizikailag is kiegyensúlyozza a családot, mert egyébként a család nem tudna működni.”
A parentifikáltak általában gazdag érzelemvilággal rendelkeznek, így nagy amplitúdójú érzelmeket élnek át. Ez az érzelmi hullámzás pont az anya hektikusságából fakad.
A gyerek a szimbiózis szakasza után felfedezi a világot, így ez az autonóm törekvés a szorongó-ambivalensen kötődő anyából szorongást vált ki. Például, amikor a gyerek a játszótéren túlságosan veszélyes döntéseket hoz játék közben, akkor a szorongó anya reakciója az, hogy ’úristen, ne csináld, mert baj lesz!’. Ez az általános anyai viselkedés olyan hatással van a kötődésre, hogy a gyerek könnyen lemond saját autonómiájáról, és az anyja szükségletét elégíti ki. A gyermek akkor érzi jól magát, ha az anya is jól van, ezért inkább visszamászik az anyukájához és lemond a játékról. Így alakul ki a szorongó kötődés, ami miatt a gyerek gyakran érzi azt, hogy az ő dolga az anyját megnyugtatni.
Egy parentifikált ember általában nagyon jó szexuális partner, mert talpraesett, vagány, lelkes és imádja odaadni magát. A szexben érzelmeket tud átélni és testileg-lelkileg tud egyesülni a másikkal, teljesen a partnerre hangolódik. Ha a partner felszabadult és odaadó, akkor ő is fel tud szabadulni, hiszen annyira megérzi a partner hangulatát, hogy azonosul vele. De ha görcsös és szorongó partnere van, aki izgul és meg akar felelni a másiknak, akkor előfordulhat, hogy a parentifikált ezzel fog azonosulni, így ő is görcsössé válhat. Ezáltal valószínű, hogy nem fogja tudni odaadni magát, mert akkor ő is szorong.
Amikor nem váltunk le
Szorongó-ambivalens kötődésű az az egyén is, aki nem vált le az anyjáról a felnőtt kora ellenére sem. Ilyenkor az válik nehézzé, hogy a női/férfi, illetve a gyermeki szerepet párhuzamosan kell megélnie, ami két egymással ellentétes szerep. Egy szorongó-ambivalens nőnek párhuzamosan két ellentétes igényt kell kielégítenie. A férfi felé egy szexuális vadmacskának kellene lennie, miközben az anyja felé pedig még mindig kislány szerepet kell felvennie. Az anya olyan üzeneteket küld, ami infantilizálja a már felnőtt gyermekét. Gyakori, hogy az anya ezt úgy éri el, hogy mindennap telefonál, minden vasárnapi ebéden elvárja a részvételt, segíteni akar, miközben egy kompetens felnőtt már képes ellátni az életében adódó feladatokat. Különböző testi jelzések utalnak arra, hogy a már felnőtt gyermek szenved ebben az ambivalens helyzetben. Nők esetén nőgyógyászati problémák ütik fel a fejüket. A test ezt a védekezési mechanizmust választja. Gyakori, hogy ha a nő elkezd szeretkezni a partnerével, akkor szex után kisebesedik a hüvely, esetleg ismeretlen eredetű, kórokozó nélküli folyások jelennek meg, ami ahhoz épp elég, hogy megakadályozza a szexuális együttlétet. De gyakori tünet a mióma és ciszta is, amelytől fájdalmas vagy korlátozott a szexuális együttlét lehetősége. Azok a férfiak, akik nem váltak le az anyjukról, sokszor pornófüggők és előfordul, hogy nincs valós szexuális kapcsolatuk, ha pedig van, akkor gyakori, hogy vagy merevedési zavarral küszködnek, vagy a mindig ugyanúgy történő maszturbálás miatt a partnerrel nem jutnak el a kielégülésig. A prosztatagyulladás is gyakori tünet, ami pont olyan hárítás, mint a nőknél a hüvelyprobléma.
„Amikor egy szorongó-elkerülő és egy szorongó-ambivalens szeretkezik, akkor két forgatókönyvet látok. Akkor válik eksztatikus élménnyé a szex, ha a szorongó-elkerülő fél fel tud oldódni benne. Ha az élet egyéb területeiről bekúszó gondolatok meghiúsítják a feloldódást, akkor szorongással teli lesz a szexuális együttlét. Láttam olyat, hogy a szexben fantasztikusan érzéki és odaadó volt a szorongó-elkerülő partner, de az élet egyéb területein viszont nagyon zárt és szigorú határokkal rendelkezett. Pont a szex jelentette számára az érzelmi töltetet, hiszen jól érezte magát egy parentifikálttal, aki mindig a másik félre hangolódik rá” – meséli Bea. De van olyan szorongó-elkerülő, aki szex előtt azért izgul, mert bizonytalan abban, hogy kielégítő partner lesz-e az együttlét alatt. Ha a szexben nincs olyan tapasztalata önmagáról, hogy fel tud oldódni, akkor kételkedik önmagában, ami szorongást vált ki, éppen ezért a merevedés nem lesz megfelelő. Férfiaknál merevedési zavarban jelenik meg, a nők pedig nem vonódnak be, így csak feladatszerűen teljesítik az együttlétet. Inkább csak kipipálják a szexet, de nem élik igazán át az érzelmi és testi megnyugvást.
A biztonságos kötődés a legritkább kötődési forma, mert ehhez egy biztonságosan kötődő anyára van szükség. A biztonságosan kötődő emberre könnyen ráismerhetünk magabiztosságáról. Megoldásközpontú, tisztában van magával, tudja kommunikálni a szükségleteit, vágyait és nem a másiktól várja el, hogy kitalálja azokat. Konstruktív a szexben is, ami óriási biztonságot ad, hiszen probléma esetén nem szégyelli magát és el fogja azt a partnernek mondani. A szexben végtelenül fontos a kommunikáció, és nem csak azzal kapcsolatban, hogy épp milyen pozitúrában szeretnék szeretkezni a partneremmel. Mert aki jóban van önmagával és elfogadja a saját szexualitását, az nem szégyell hangokat kiadni vagy akár trágár szavakat használni szex közben, ha ez benne van a pár szexuális kultúrájában. „Vannak párok, akiknél ezek nem kimondható szavak, és van, akiket nagyon izgat az, hogy nyersebbül és trágárabbul, tehát nem virágnyelven hangzik el az éppen aktuális vágy. Nagyon sokféle szexuális kultúra létezik. Minden pár egy egészen sajátos szexuális kultúrát hoz létre, ami egyszeri és megismételhetetlen más partnerrel. Az adott kultúra mindig arra a két emberre jellemző” – magyarázza Bea. A biztonságosan kötődő ember akár szex után is nyitott megbeszélni, hogyan élte meg az együttlétet, mi jutott eszébe közben, amit esetleg legközelebb szívesen kipróbálna. Ez erősíti a kapcsolatot, mert érezhető, hogy mindketten bíznak a másikban. Ezért mindkét fél azt érzi, hogy biztonságos a kapcsolat. Egy biztonságosan kötődő partner a szexuális kudarcot is tudja úgy kezelni, hogy érzelmi megtartó erővel, empatikusan viszonyuljon a társához, el tudja fogadni, hogy ez most így alakult. Nem csinál belőle hiúsági kérdést, hanem támogatja a másikat azzal, hogy megérti őt és alternatívát kínál fel számára. Szeretkezés helyett a cirógatás és az összebújás is megnyugtató lehet.
Továbblépés kötődési sérülés után
Ha egy párkapcsolatban közös elhatározás születik, és szeretnék megoldani a felbukkanó szexuális problémákat, akkor érdemes olyan párterapeutát keresni, aki egyben szexuálpszichológus is, hiszen ő rendszer szinten tud segítséget és megoldást nyújtani a pároknak.
Fotó: Libri Könyvkiadó
