Hogyan jutottál el a terápiás konzulensi szerepkörig, és mi mindennel foglalkozol még emellett?
Az egyetem alatt diplomatának készültem, végül a zenei menedzsment területén építettem sikeres vállalkozást. Számos sztár karrierjét támogattam, általuk rengeteg tapasztalatot szereztem az emberi viselkedés területén, majd éles váltásként jelent meg az életemben a nyugati pszichológia az életemben. Közben egy a zenei szektor digitalizációs folyamataiban veszek részt, alapítóként egy koncertszervezői applikáció létrejöttében tevékenykedem. Fiatal korom óta volt egy csillapíthatatlan vágyam a lelki folyamatok megértése és a segítségnyújtás. Gyermekként kiálltam a társaimért, védtem az érzékenyebb lelkű barátaimat. Hittem a természet erejét a lélek egyensúlyával kapcsolatban, fűben-fában, kövekben éreztem a gyógyító energiákat. Nagyjából 20 éve kezdtem el az önismereti utamat járni a keleti vallásfilozófia mentén – azóta is alkalmazom a testi-lelki egyensúlyt elősegítő technikákat, mint a kristálytudat-gyógyászat vagy a reiki energiagyógyászat. Úgy érzem, a képességek, a tehetség, a boldogság lehetősége minden ember veleszületett természetes közege. A test-lélek-szellem egészlegessége az én hitem alapja, ezért az integrál szemléletű módszereket részesítem előnyben, mely által minden hozzám forduló a számára legkedvezőbb úton ismerheti fel mozgatórugóit. Az Ultrarövid Terápia, Szomatodráma és a Gestalt pszichológiai irányzat módszereit ötvözöm konzulensi munkámban.
Tabár-Halász Mariann
Az anyasággal kapcsolatban rengeteg kérdés él bennünk. A leggyakoribb dilemma talán az, hogy vajon jó anya vagyok/leszek-e? Mit jelent az, hogy valaki jó anya, mitől válik azzá? Mi minden befolyásolja azt, hogy milyen szülővé válunk?
Amikor arra gondolunk, milyen egy jó anya, akkor olyan kifejezések juthatnak eszünkbe, mint a feltétel nélküli szeretet, gondoskodás, érzelmi és fizikai biztonság, stabil háttér, támogatás. Nyílt, őszinte kommunikáció, melyben a gyermek bármikor kifejezheti érzéseit és gondolatait. Amennyiben ez megvalósul, egy változásbiztonságában erős felnőttet nevelünk. Anyaként szeretnénk, ha gyermekünk nem akarna másmilyen lenni, mint amilyen valójában, ahogyan mi ismerjük igazán. Mégis saját magunkkal kapcsolatban erre nem fektetünk kellő figyelmet, pedig azzal, ha „az vagy, aki vagy”, sok felesleges nehézséget, akadályt nem építünk fel magunk köré és megspóroljuk azok lebontását is. Az anyaságot számos tényező befolyásolja. Hatással van rá a saját szülőkkel szerzett tapasztalat, és a családi, társadalmi és kulturális környezet is jelentős szerepet játszik abban, hogy milyen szülővé válik valaki. Az oktatás, a nevelési és pszichológiai ismeretek segíthetnek abban, hogy tudatosabban és hatékonyabban neveljük gyermekeinket. Az anya mentális, lelki egészsége alapvető, mert kihat a gyermekre. Az anyaság is, mint minden más az életünkben, egy folyamatos tanulási folyamat, ahol a szeretet és a kommunikáció nagyon fontos szerepet tölt be. Mivel érhető ez el? Önismerettel. Sokszor mondom és tapasztalom is, hogy ami bennem gyógyul, az a gyermekemben is.
Milyen módon segíthet az Ultrarövid Terápia az anyasebek feldolgozásában és az önmagunkkal folytatott belső munkában?
A szülők saját szüleiktől tanult viselkedési mintákat gyakran tovább viszik gyermekeik felé. Az exkluzív, limitált létszámú programokon valóban a lelkük középpontja felé utaznak a résztvevők. Az „itt és most”-ban dolgozunk az életesemények mögött meghúzódó mozgatórugókkal, dinamikákkal, és a mögöttes érzelmi összefüggések feltárásával, tudatosításával, melyek tudat alatt irányítják életünket. Amikor egy-egy megoldatlan kihívásra keressük a választ, sokszor elsőre egyáltalán nem jön szembe velünk, hogy mi az, ami irányítja döntéseinket egy-egy helyzetben. Éppen ezért áll a program több alkalomból, mivel így több perspektívából, több technikával is ránézhetünk egy fájdalmas helyzetre. Más felismerést hoz a Szomatodráma és más élményt nyújt az Ultrarövid Terápia. A külső szem, az ismeretlenből lett ismerősök meglátásai megint másik szemszögből reflektálnak ránk és kihívásainkra. Idő annak felismerése is, hogy az adott dinamika édesanyánk öröksége. Amikor tudatosítani tudjuk ezt, onnan indulhat a változás lehetősége. Általában egyszerre dolgozunk a tudatosság három zónájával, a testi érzettel, az érzésekkel, gondolatokkal. A testünk elsődleges információforrásunk, ezért nagyon hasznosnak tartom tudatosítani egy-egy gondolat mögött megjelenő testérzetet. Sokszor lehet segítségünkre. Biztos ismerős mindenkinek, hogy van egy helyzet, ami állandóan visszaköszön egy-egy életesemény által. Mindig megfogadjuk, hogy legközelebb másként csináljuk, de újra és újra kudarcot vallunk minden igyekezetünk ellenére, és ez az érzés ugyanaz, mint korábban. Ezek még meg nem tisztított, kezeletlen sebre hívják fel a figyelmet, amelyet valószínűleg gyermekkorunkban szereztünk, és amit eddig nem tudtunk, vagy nem volt bátorságunk megnézni. Ez a sebzett gyermeki részünk kíván figyelmet. A program során feltárjuk az anyaseb lehetőségét a kliens története alapján, majd dramatikus elemekkel, egy képzeletbeli fogadóóra keretében rendezzük azzal (édesanyánkkal), akire tartozik. Ezáltal a seb beheged, a fájdalom már nem kér figyelmet. A konzultáció során lehetőségünk van döntést hozni a korábbi dinamizmus megváltoztatásával kapcsolatban, ezzel segítve az önmagunkkal folytatott munkát.
Miért fontos, hogy felismerjük a transzgenerációs mintákat és feldolgozzuk elakadásainkat anyaként vagy leendő anyaként?
Az anyaság és a szülőség összetett szerepek, kiemelt jelentősége van a szülői mintáknak és a gyermekként szerzett tapasztalatoknak, amelyek alapvetően formálják azt, hogy milyen szülővé válik valaki. Szokták mondani, hogy olyan szülők leszünk, amilyenek a mi szüleink voltak. Általánosságban lehetünk olyanok is, vagy egészen másak, az biztos, hogy valahol rejtőzködve megmutatja magát az örökölt sors. Ha valaki szerető és támogató közegben nőtt fel, valószínű, hogy ő maga is ilyen szülővé válik. Az elhanyagolt, bántalmazott gyermekek leggyakrabban az ellenkezőjét fogadják meg, ilyenkor azonban a szülőnél az önértékelés, önelfogadás hiányában jelenhet meg az elhanyagolt gyermekkori minta, miszerint „azért nem szerettek, mert nem vagyok elég jó”. Ez a gyermeket tudattalanul olyan helyzetbe teszi, ahol a maximális teljesítmény sem elég jó. Mindig van feljebb, ami persze nehezen megugorható, és máris ment tovább a minta, ami nagymamától jött, akit nem vállalt fel apukája. A transzgenerációs minták felismerése kulcsfontosságú, nemcsak az anyaság tekintetében, hanem egy boldog, békés, szabad élet reményében. Amikor önszeretet, önelfogadás témában gondolkodunk, biztos, hogy első lépés az, hogy szembenézünk az örökségünkkel. Miben is segít anyaként? Segíti az érzelmi biztonság és a stabilitás elérésében. Egy érzelmileg rendezett anya érzelmi biztonságot nyújt gyermekének, ezáltal a gyermek érzelmi stabilitása is adott. A stresszkezelés nem a türelmetlenségről és a túlzott kontrollról szól. Amikor egy anya belső világa rendezett, amikor tisztában van azzal, hogy mik azok a helyzetek, amelyektől feszültté válik, akkor meg tudja azokat előzni és ez értelemszerűen a gyermekével való kapcsolatát is kiegyensúlyozottá teszi, így a gyermek belső világa is rendezett lesz. Önismeret, önfejlesztés által pozitív példaképként szolgálhatunk gyermekeink számára. Ha egy anya nyitott a folyamatos tanulásra és fejlődésre, ezt az értéket közvetíti gyermeke felé is, aki így maga is nyitottabb lesz az új ismeretek és készségek elsajátítására.
Fel tudnál idézni olyan eseteket, amikor az Ultrarövid Terápia konkrétan az anyakép tisztításával és az anyasággal kapcsolatos lelki sérülésekkel összefüggésben segített válaszokra találni? Van-e valamilyen közös jellemző vagy minta, amit gyakran észlelsz a klienseidnél, amikor az anyai kapcsolatokról van szó?
Az anyasebek mélyen befolyásolhatják egy személy érzelmi és mentális egészségét, valamint felnőttkori kapcsolatait. Mindenki más, így vagyunk teljesek. Ezernyi arcát tudja mutatni egy-egy emlék. Egy gyermekkori trauma biztos, hogy megjelenik felnőttként az önértékelésünkben és mélyen befolyásolja a viselkedésünket és az érzelmi állapotunkat. Ami többször előfordul és transzgenerációig visszavezethető, az az érzelmi elhanyagoltság. Sok kliensemnél előfordult, hogy a szülei nagyon sokat dolgoztak, a nagyszülők nevelték. Mindent megkaptak, de anyát ritkán látták. Egyik kliensem nehezen hozott döntéseket az életében, melyek már nagyon fárasztották, és az egészségére is nagy hatással voltak. Általában alárendelte magát mások akaratának. A konzultációs folyamat során kiderült, hogy édesanyja minden percét beosztotta és még fiatal felnőttként is kontrollálta, amitől ő később a teljes autonómiáját elvesztette, így sem önbecsülése, sem önértékelése nem volt. Ehhez kapcsolható, hogy egy kliensem régóta szenvedett a magánytól. Amikor párkapcsolatban volt, kerülte az intimitást, elszigetelte magát, közben vágyott a társas kapcsolatokra. Kiderült, hogy otthon étel, ruha mindig volt, de anya fáradt volt, nem akart játszani, csak apával foglalkozott, érzelmileg elérhetetlen volt.
Az anyaság érzékeny téma, amiről talán vannak, akik nehezen beszélnek. Hogyan közelíted meg ezeket a helyzeteket? Vannak kifejezetten olyan módszerek, amelyek a kevésbé közlékeny, nyitott klienseket támogatják?
Sokan keresnek meg anyaként, gyermekük problémájával. Az anyaság egy olyan állapot, amikor a szerettünk érdekében sokkal tudatosabbak akarunk lenni az életünkkel kapcsolatban. Nyitottabbak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy a gyermek tükör nekünk és valahogy közünk van életünk történéseihez. Szeretnénk jól csinálni.
A közlékeny vagy kevésbé közlékeny között nem tennék különbséget. Az én feladatom a rapport és bizalom építése. Az empatikus hallgatás és feltétel nélküli pozitív elfogadás segít abban, hogy a kliens biztonságban érezze magát, és idővel jobban megnyíljon. A kliens ütemében hasznos haladni a konzultáció folyamán. Nagyon kevesen férünk hozzá érzéseinkhez. Ezért nagyon szeretem a Szomatodrámát, mert a csoportenergia, a másokkal való interakció segít rálátni az alapvető helyzetre, a résztvevő sokkal jobban ki tudja fejezni érzéseit. Emellett a csoportban mindenki az árnyékos részéből hoz történetet, így a zárkózottabb kliens is hamarabb megnyílhat, mert nincs egyedül a problémás élethelyzetekkel. Művészetterápiás eszközök is segíthetnek, illetve nagyon szeretem a testi érzetekre való fókuszálást, a légzéstechnikát, ami segítheti a klienst, hogy kapcsolódjon érzéseihez, kifejezze és feldolgozza érzelmeit nonverbális úton.
Vannak esetleg olyan tabusított kérdések, témák az anyasággal kapcsolatban, amelyeket, ha össztársadalmi szinten nyíltabban, őszintébben kezelnének, „könnyebb dolga” lenne kliensnek és terapeutának egyaránt az anyaság traumái kapcsán?
Az online tér ma már bőven ad lehetőséget a szakembereknek edukálás céljából, és az édesanyák vagy édesapák is könnyebben megoszthatják saját tapasztalataikat a régen tabunak számító kérdésekkel kapcsolatban. Ilyen például az ideális anya képe, a szülés utáni depresszió, szorongás, anyai bűntudat, stressz, a karrier és az anyaság kérdésköre, vagy ahogy gyakrabban hivatkoznak rá, a munka és magánélet egyensúlya, a gyermektelenség, táplálás, társadalmi elvárások, szülők közti párkapcsolati problémák hatása a gyerekre, vagy épp az újszülött ellátásakor izolálódó, elmagányosodó anyák problémái. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többet beszéljünk erről a csodálatos, mégis egész embert igénylő szerepről, hogy az anyák minden nehézség nélkül teljesítsék ezt a szerepet társadalmi nyomás nélkül. Összességében az önismereti út lehet megoldás életünk minden kihívására, betöltött szerepeink megélésére, a változásbiztonság növekedése által.
Mi ma a legnagyobb tévhit vagy akár meghaladott tézis az anyaság pszichológiájával kapcsolatban?
Ha a saját anyai tapasztalataimra gondolok, talán az, hogy ez természetes, automatikusan együtt jár egy nővel és minden nő könnyen képes megbirkózni az anyasággal. Valójában sok kihívással jár, és nem minden nő érzi magát magabiztosan az anyai szerepben. Az anyaság egy tanulási folyamat, amelyben támogatásra és segítségre lehet szükség.
Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik úgy érzik, elakadásaik vannak és szeretnének kipróbálni egy új terápiás módszert?
A terápiát azoknak ajánlom, akik el tudják képzelni, hogy a velük történtekhez nekik is közük van, és szeretnék saját mozgatórugóikat megismerni, de nem tudják, hogy merre érdemes elindulniuk. A saját programomban több konzultációs módszertan is megjelenik, a résztvevők megismerhetik az Ultrarövid Terápiát. Ezt azok fogják nagyon kedvelni, akik szeretik a gyors, hatékony, mély megoldásokat. Megismerkedhetnek a Szomatodráma elemeivel is, ami játékosan segít közelebb kerülni önmagukhoz. A program ezenfelül alkalmazza a Gestalt pszichológiát is, ami az „itt és most”, a pillanat megéléséhez és az ezáltal felszabaduló érzések által mutatott felismerésekhez segít hozzá, megmutatva, hogyan alakíthatják a családból hozott mintáik bármely életterületük dinamikáját. A program által eszközt kaphatnak, hogy pozitívan változtathassanak az életükön, ha akarják.
Mit ajánlasz azoknak, akik szeretnének jobban elmerülni ebben a témában, hol, mit érdemes olvasni, nézni azoknak, akiknek feldolgozatlan anyasebük van?
Nehéz erre általánosságban mit mondani, mert ahogyan nincsen egyetlen pirula, ami segít a bőrproblémákon, úgy nincs általánosságban adható recept a lelki problémákra sem. Nincs egyetlen jó tanács, amit, ha mindenki szem előtt tart, akkor egy egészséges, lelki kihívásoktól mentes társadalomban élünk majd. Nem mindegy például, hogy milyen problémával kell megküzdeni, ahogyan az is fontos tényező, hogy milyen a problémával szembesülő ember alkata. Van, aki a gyors megoldások híve és frászt kap a hónapokon át tartó terápiáktól, míg mások éppen azt szeretik, ha azt érzik, hogy heti rendszerességgel törődhetnek magukkal. Van, aki könnyebben fejezi ki magát valamilyen kreatív tevékenység által és nyitott az ezoterikus vagy a keleti filozófiák irányzataira, mások a falra másznak az ásványok vagy a hangtál hallatán. Mások vagyunk és ebben ez a szép. Fontos, hogy megtalálhassuk a lelkünk középpontja felé vezető út mellett a megfelelő technikát is. Mi ez, ha nem az önismeret első lépése?
Szöveg: Zahorján Ivett
