Az anyáknak borzasztóan kellene a közösség, de a neten hiába keresik

2023. szeptember 20.
Vicces videók mutatják be a kisgyerekes élet hétköznapjait, csodaszép mamabloggerek mesélnek a legtutibb etetőszékekről, az interneten azonban mégis ritkán találnak valódi közösségre az édesanyák. Bár könnyen úgy tűnhet, a közösségi média modern trendjei segítenek lebontani az anyaság körüli tabukat, valójában gyakran csak újratermelik a nőkre nehezedő elvárásokat.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy elég egyetlenegyszer beírnunk a keresőbe bármilyen várandóssághoz vagy gyerekekhez kapcsolódó fogalmat ahhoz, hogy az internet nagy „anya-algoritmusa“ beszippantson minket. A különböző babás termékekkel traktáló fizetett reklámokon túl megjelennek a kimerült anyák hétköznapjairól szóló mémek, a praktikus segítséget kínáló gyerekpszichológiai profilok és persze az anyaságból teljes értékű online hivatást kreáló anyainfluenszerek.

A kisgyerekes élet gyakran zárt és izolált univerzumából pörgetve ezeket a tartalmakat, könnyen olyan érzésünk lehet, mintha minden az anyaságról szólna. Ráadásul kifejezetten tabudöntögető, felszabadító hangnemben: ma már nem ciki kimondani, ha egy anya fáradt és nincs kedve a gyerekével játszani, belefér epekedve várni az esti pohár bort a fektetés után, komoly arcú nők hangsúlyozzák az anyák mentális egészségének fontosságát egy 20 másodperces Reels-videóban. Csakhogy az online tér több szempontból is csupán illúziókat képes felkínálni: a társadalmi változás, az elfogadás, a kapcsolódás illúzióját. A gond az, hogy ezek az illúziók nem képesek megoldani a problémákat, sőt, gyakran inkább „elfedik“ őket, így a segítségnyújtási szándék sokszor csak újabb elvárásokat szül.

Mamák a neten

„Először is fontos szétválasztani a közösségi médiában az anyás hétköznapokról vlogoló szereplőket a szakértői tartalomgyártóktól – utóbbira jó példa lehet az Ablak a világra, ahol hazai szülészeti adatokat osztanak meg hiánypótló módon. Az más kérdés, hogy az online algoritmusok gyakran inkább az előbbieket részesítik előnyben. A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a közösségi médiában egy platformra kerül ez a rengeteg különböző tartalom, összekeverednek a valódi segítséget nyújtó oldalak azokkal a profilokkal, amik inkább szorongást, negatív érzéseket ébresztenek az anyákban, ez pedig nagyon megnehezíti a viszonyulást. Arról nem is beszélve, hogy gyakran észre sem vesszük, hogy piaci érdekek által mozgatott, fizetett tartalmak kerülnek elénk ártatlan tanácsnak, anyukás tippnek csomagolva” – magyarázza Kállay Eszter, az EMMA Egyesület munkatársa.

Arról nem is beszélve, hogy ezek a piaci érdekek gyakran pár másodperces vicces videók mögé vannak bújtatva. Ezeket a szórakoztató, rövid tartalmakat rengeteg szülő fogyasztja, hiszen lehetővé teszik az összekacsintást, egyfajta láthatatlan kapcsolódást a többi anyukával és apukával a kollektív élményeken keresztül. Kállay hangsúlyozza, a gyerekes élet nehézségeinek humoros kifigurázása a humor szelep-funkcióját használja ki, vagyis bizonyos szempontból megküzdési stratégia az anyáknak. „Én azt gondolom, hogy az anyák a jelenlegi társadalmi rendszer elnyomott csoportjának számítanak, így a humor jó eszköz lehet bizonyos problémák megmutatására, de arra már nem elég, hogy meg is változtassa a rendszert. Ahhoz olyan érzelmeket is ki kellene engedni, mint a düh vagy a felháborodás, ezeket azonban az anyák esetében még mindig szigorú társadalmi elvárások szabályozzák.”

Ráadásul ezekre a vicces tartalmakra is igaz, hogy nem felszabadítják, csupán újrakeretezik az anyákra vonatkozó elvárásokat. A jó anya lehet fáradt, megihat egy pohár bort, de előtte természetesen mindent megtett a gyereke megfelelő testi-lelki fejlődéséért, a gyerekpszichológiai eszközözök tudatos használatával. Ha a hóna alá csapja a gyereket, akkor az csak azért van, mert előtte már elmondta háromszor szépen – ahogyan az ismert Instagramos videóból látszik –,  és ha fáradt is, akkor is csak egy pohár bort, és véletlenül sem valami töményet iszik túlméretezett, „mama feliratú” borospoharából. A késő kapitalizmus jellemzője, hogy saját kritikáját is magába foglalja, ugyanúgy itt is megjelenik az anyaság képének kikezdése, de csupán azért is, hogy a rendszer kicsit megrágva kiköpje ugyanazt, fenntartva az elnyomó logikát. Mindez persze nem az egyéni tartalomgyártók felelőssége, hiszen ők ugyanúgy édesanyák, akiket ugyanazok az elvárások terhelnek. A közösségi médiában épp az az egyik legnagyobb gond, hogy elvesznek ezek a strukturális problémák, egyenlőtlenségek, így a nők gyakran kerülnek pellengérre társadalmilag nagyon is meghatározott „döntéseik” miatt.

Miközben ezekben a tartalmakban talán nehezebb meglátni a kockázatot, a csillogó életű, mindig tökéletes mamainfluenszerek esetében már egyértelműen látjuk a potenciálisan káros tendenciákat. „Nagyon veszélyes, amikor az influenszerek egy teljesen hamis, csak az online térben létező élet képét kínálják fel valóságként” – magyarázza Malonyai Eszter, aki szintén az EMMA Egyesületnél dolgozik. „Amikor várandós voltam, és néztem a gyönyörű, kicsattanó kismamákat, ahogy dekorálják a tökéletes gyerekszobákat, úgy éreztem, hogy ennek semmi köze a saját valóságomhoz.”

Kállay Eszter hozzáteszi, ma nagyon nagy elvárás a középosztálybeli családok felé, hogy egyfajta pszichológiai tudatossággal neveljenek gyereket – hogy olvassanak a pozitív fegyelmezésről, legyenek képen a fejlődéslélektani alapvetésekkel. Az online terekben nagyon sok olyan influenszert találunk – legyen szakértő vagy átlagos anyuka – aki folyamatosan visszhangozza ennek a fontosságát. Ez egyrészt valóban segítség lehet, de könnyen átcsaphat szorongás- és bűntudatkeltéssé, ha valamit mégsem a divatos gyereknevelési elvek szerint csinálunk. „Az anyukák ki vannak éhezve az információra, hiszen a várandósságtól kezdve az az egyik legfárasztóbb feladat, hogy ezeket különböző forrásokból összegyűjtsék, legyen szó a szüléséről vagy a CSED igényléséről. Az influenszerek támpontot kínálhatnak ebben, ami persze hasznos lehet, de fontos látnunk, hogy mindez nem helyettesítheti a személyes kapcsolódásokat, és többnyire nem nyújt valódi megtartó közeget. Már csak azért sem, mert az online térben elképesztően torzulhat a kommunikáció…”

Nem anyának való vidék

„Mint a vadnyugaton: segítséget kérsz egy erre szakosodott Facebook-csoportban? Tuti kinyírnak” – ezzel a címmel írt cikket a 444.hu-n Diószegi-Horváth Nóra, aki rögtön az anyacsoportokban tapasztalt saját élményeivel indítja az írását. „Ezeknek a csoportoknak ugyebár az lenne a lényege, hogy hasonló élethelyzetben lévő emberek egymást támogassák, tanácsokkal segítsék. Ehhez képest az egész időszakból csak annyira emlékszem, hogy elkezdtem magam még rosszabbul érezni, mert bármilyen kérdéssel kapcsolatban kerestem válaszokat, csak egyre bizonytalanabb, szorongóbb lettem” – írja. Ez a tapasztalat általánosnak mondható a legtöbb gyereket nevelő nő életében: legyen szó hozzátáplálásról, altatásról vagy képernyőidőről, gyakorlatilag bármilyen téma kapcsán képesek egymásnak esni az anyák a neten. Kállay Eszter szerint mindez abban gyökerezik, hogy „kevés téma van, ahol ítélkezőbbek az emberek, mint az anyaság”. Szerinte a közösségi médiában szerveződő közösségektől sok anyuka leginkább valamiféle visszaigazolást vár, ezért történhet, hogy mindenki egyre hangosabban és agresszívebben hangoztatja a saját igazát, miközben megpróbálnak minden más álláspontot illegitimként feltüntetni. „Ezzel szerintem az a legnagyobb probléma, hogy már megint az egyéni felelősséget állítjuk középpontba, miközben teljesen elsikkadnak a rendszerszintű problémák. Hogy az anyák valójában azért érzik magukat bizonytalannak a gyerekneveléssel kapcsolatos döntéseikben, mert egyedül kell felelniük a gyerekek testi-lelki-mentális jóllétéért, ami egyszerűen lehetetlen, emberfeletti feladat.”

Malonyai Eszter hozzáteszi, szintén nehezíti a kérdést, hogy az online térben minden nevelési elv képviselőjét megtaláljuk, így minden kérdésben látunk majd pro és kontra érveket is. „Az anyaság területén nincsenek egyértelmű igazságok és szakértők, ami persze tovább bonyolítja a helyzetet.” Ráadásul szerinte azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a közösségi média sajátos mechanizmusai miatt a kommentfolyamokban duzzadó konfliktusok sokkal hamarabb és sokkal ijesztőbb mértékben eszkalálódnak – úgy, ahogyan a valóságban az nem igazán fordulhatna elő. „Nagyon sokan a közösségi médiában engedik ki a gőzt, ami persze nem mentség, mégis jó tudatosítani, hogy ebben a térben nagyon másképpen működik a kommunikáció, mint a személyes interakciók során. Ha ezeket a nőket leültetnénk egy asztal köré, akkor egy teljesen más beszélgetés alakulna ki.”  

Kállay Eszter azt is leszögezi, az anyacsoportokban  elszabaduló viták nem azért alakulna ki, mert a nők nem képesek kijönni egymással – ahogyan azt a szexista sztereotípia tartja. „Ez valójában egy teljesen érthető reakció a nők részéről, akiket nap mint nap súlyosan megítél a társadalom. Ezért érzik úgy, hogy meg kell védeniük a saját döntéseiket, választásaikat.”

Biztonságos térben

Bár az online terekben elmérgesedő kommunikáció jól látható, és szociálpszichológusok által is jó ideje vizsgált jelenség, ami bőven túlmutat az anyukáknak szóló fórumok keretein, mégis felmerül a kérdés, hogy vajon lehet-e biztonságos, megtartó közösségeket formálni az online terekben? Ez már csak azért is fontos dilemma, mert a mobilitásukban gyakran erősen korlátozott kisgyerekes szülőknek néha szinte a kezükben pörgetett mobilképernyő jelenti az egyetlen ablakot a külvilágra.

A koronavírus idején az EMMA Egyesület tulajdonképpen bebizonyította, hogy a fenti kérdésre igen a válasz: segítő EMMA-műhelyeiket akkor online tartották meg, aminek külön előnye volt, hogy vidéken élő anyukák is könnyen becsatlakozhattak. „Az online műhelyek során is fontos volt, hogy ugyanolyan csoportszabályokat állítsunk fel, mint a személyes találkozók alkalmával” – meséli Kállay Eszter. „Például arra kértünk mindenkit, hogy ha koszos is a lakás, vagy ott vannak a gyerekek, akkor is kapcsolja be a kamerát, hogy lássuk egymás arcát. Azt is kértük, hogy ne legyen más velük a helyiségben, hiszen általában nagyon intim megélésekről, érzékeny témákról van szó. Ugyanolyan feltétel nélküli elfogadásra épülő közösséget igyekszünk létrehozni, mint a személyes EMMA-műhelyeken – ebben persze a facilitátoroknak is fontos szerepe van.”

Eszterék ettől függetlenül úgy látják, az online tereket inkább egyfajta első állomásként, ugródeszkaként érdemes használni, ahol megtalálhatjuk az utat a valódi közösségek felé. Bár ma már egyértelmű, hogy életünk jelentős részét online terekben töltjük, és valószínűleg képmutatás is volna azt állítani, hogy ezekből bármikor teljesen kiszakadhatunk, de ezzel együtt is fontos lenne megtalálni az egyensúlyt az online és a valós közösségekben töltött időben. Mert hiába lenne az anyukáknak óriási szüksége a támogató közösségre, az online terekben csak a legritkább esetben találják meg, amit keresnek.

Az EMMA segélyvonal egy minden munkanapon 10:00-12:00, illetve 21:00-23:00 között elérhető, díjmentes segélyvonal édesanyáknak. Az EMMA Vonalat megkeresők sorstárs támogatást, tájékoztatást és információt kapnak a segítő önkéntesektől. 2023-ban az EMMA Egyesület 14 új önkéntes segítő képzését biztosítja, erről részletesebb információkat ITT lehet találni.

Fotó: Getty Images