Nem készült tudatosan a pályájára, gyerekkorában Magyarországon még nem is nagyon létezett a marketinges szakma. Több nagy cégnél, lépésről lépésre járta végig azt a bizonyos ranglétrát, míg végül az Egis Gyógyszergyár Zrt.-nél vezetői pozícióba került. Bár az anyaságot és a karriert nem volt egyszerű összeegyeztetnie, ma már – ügyes szervezéssel – egy kis énidőt is be tud iktatni a mindennapjaiba. Sikeres nők című sorozatunk első részében Valtner Viviennel, az Egis Gyógyszergyár Zrt. vény nélküli gyógyszer üzletágának marketingmenedzserével beszélgettünk.
Mesélnél kicsit a pozíciódról az Egis Gyógyszergyárnál?
Hat éve dolgozom az Egisnél, eredetileg kategóriamenedzsernek érkeztem, a portfolió több márkájáért voltam felelős, majd felépíthettem egy hat fős marketingcsapatot, amire vezetőként a legbüszkébb vagyok. Új életet leheltünk az Egis már meglévő márkáiba. Megvizsgáltuk, hogy mi az, amivel érdemes foglalkozni, mi az, amiből sikeres márkákat építhetünk, illetve milyen irányba mehetünk tovább. Az eredmény szuper lett. Megerősítettük a pozíciónkat mind a teljes vény nélküli piacon, mind pedig a márkáknak a piaci részesedését tekintve.
Milyen álmaid voltak gyerekként? Mi szerettél volna lenni, ha felnősz?
Nem volt egy konkrét álmom vagy elképzelésem, hogy orvos leszek vagy ügyvéd. Azt viszont tudtam, hogy a bölcsész irány érdekel, nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy irodalommal és nyelvekkel szeretnék foglalkozni. Aztán a gimnázium végén úgy éreztem, hogy mégsem biztos, hogy ez lesz az a terület, amivel a mindennapokban foglalkozni szeretnék. Nem akartam tanítani vagy fordítani. De valahogy még alkalmazni szerettem volna azt a nyelvtudást, amit megszereztem. Ekkor jött a logikus lépés, hogy menjek el a külkereskedelem irányába.
Amikor én gyerek voltam, olyan, hogy marketing, még nem is nagyon létezett Magyarországon, legalábbis egyáltalán nem volt rálátásom erre a területre. Szóval ilyen céljaim már csak ezért sem lehettek.
Volt előtted olyan női minta, női példakép, akire felnézhettél?
Az angoltanárnőm volt nagy hatással rám, az ő kedvéért hegyeket is megmozgattam volna. A személyisége, a tudása nagyon inspiráló volt.
Neki köszönhető, hogy ennyire megszeretted az idegen nyelvet, és hogy ezzel terveztél továbbtanulni?
Igen, és valószínűleg miatta gondolkoztam azon is, hogy bölcsészkarra menjek, és teljesen evidensnek vettem, hogy angol-magyar szakon fogok tanulni. Biztos, hogy az ő inspirációjából jött.
A szüleid mennyire voltak támogatók? Terelgettek valamerre?
Maximálisan támogatóak voltak. Ha én a fejembe vettem valamit, ők azt teljes mellszélességgel támogatták. De sosem próbálták befolyásolni, hogy milyen irányba menjek. A családunkban csak elvétve találni diplomást. A szüleim nem tanultak egyetemen, ilyen mintát nem tudtak nekem mutatni. De azt tudták, hogy fontos nyelvet tanulni, hogy érdemes ebbe energiát és pénzt fektetni.
Hogyan jött végül az életedbe a marketing?
Külkereskedelmet kezdtem el tanulni, közgazdász vagyok, de már a főiskolán elkezdtem a marketinggel foglalkozni, mivel voltak ilyen irányú tárgyaim. A diplomamunkámat marketing témában írtam és nagyon meghatározta a továbbiakat az első munkahelyem, ahol marketing területre kerültem.
Mi fogott meg ebben a területben?
Amikor elkezdtünk marketinget tanulni, és ízelítőt kaptunk abból, hogy miről is szól, az nagyon érdekes volt. Tetszett, hogy kreatív dolgokkal kell foglalkozni, de azért rendszerekben kell gondolkodni. Van egy csomó logikus része, de mégiscsak emberekre kell hatni. Mindezzel nagyon könnyen tudtam azonosulni. Amikor az első munkahelyemen marketinges lettem, azt nagyon természetesnek éreztem.
A ranglétra aljáról tornásztad fel magad vezetői pozícióba.
Igen, végigjártam a ranglétrát, voltam asszisztens, junior, brandmenedzser, senior, kategóriamenedzser. A marketingmenedzseri pozícióig nagyjából 15 év alatt értem el, tehát tényleg végig kellett járnom az egész utat. Mindig marketinggel foglalkoztam, és már eleve a gyógyszeriparból érkeztem az Egishez is.
Sikeres nők: Valtner Vivien
Tapasztaltad bármikor is a pályád során, hogy nőként nehezebben jutsz előre?
Ilyesmit szerencsére nem tapasztaltam, mindig támogató környezetben dolgozhattam. Inkább az okozott gondot, hogy a magánéletet és munkát hogyan egyeztessem össze – pontosabban a gyerekvállalást és a karriert. Nekünk, nőknek van egy periódus az életünkben, amikor egy időre ki kell lépnünk a munka világából. Még ha csak rövid időre is, ez akkor is kiesés. És amikor végül visszajövünk, egy jó darabig szét fogunk szakadni. Még ha minden energiánkat beletesszük, és támogatást is kapunk, akkor is más és nehezebb lesz, mint egy férfinak. Ebből a szempontból találkoztam inkább nehézséggel. Egy férfinak valószínűleg nem lesznek ezek a kihagyások a karrierjében.
Te hogyan tudtad összeegyeztetni az anyaságot a karriereddel?
Két gyerekem van, már nagyobbak, tehát most már mellettük jobban lehet karriert építeni vagy dolgozni. De azért volt nehéz időszak. Az elsőnél nyolc hónapot voltam otthon, a másodiknál ötöt, és bár ezek nem voltak hosszú időszakok, mégis megéreztem a munkában, hogy nagy küzdelem volt visszarázódni. Egyedül biztosan nem tudtam volna végigcsinálni. Egyedülálló szülőként, ha valaki képes karriert építeni, az szerintem egy óriási csoda. Borzasztó sok támogatás kellett hozzá nekem is, hogy meg tudjam csinálni.
Mikor lett könnyebb? Mennyi idő kellett, hogy kicsit fellélegezhess, és ne kelljen a gyerekek és a karrier miatt kettészakadnod?
Amikor a kisebbik fiam iskolás lett, és már egy picit egyedül lehetett hagyni. Egészen addig kizárólag a munka és a gyerekek voltak a prioritás. Most már egy kis énidőt is bele tudok szervezni a napjaimba. A reggeli programom például, hogy hajnalban megyek futni. Ezt sem volt könnyű beilleszteni a mindennapokba, mert meg kellett találni azt az időpontot, amikor sehol nincs rám szükség, és egy kicsit magam lehetek. Szóval most 5-kor kelek mindennap, és elmegyek egy órát futni, mielőtt mindenki felébredne.
Hogy tapasztaltad, melyik lehet nőként a jobb választás: előbb felépíteni egy stabil karriert, és utána elmenni szülni, vagy előbb szülni, és utána karriert építeni?
Szerintem mindenkinek saját útja van, és mindenkinek magának kell eldönteni, hogy melyik illeszkedik jobban az életébe. De én azért elég hosszú utat bejártam a gyerekvállalás előtt. Az első fiam születése előtt volt már mögöttem nyolc év karrier szempontból. Volt mögöttem egy stabil teljesítmény. Aztán egyszer csak eljött az idő, amikor éreztem, hogy nagyon szeretnék egy babát. Viszont azt is tudtam, hogy biztosan nem fogok három évet otthon maradni. Persze végighallgattam a környezetemtől, hogy „Majd, ha a kezemben lesz a gyerek, meggondolom magam”, de azért, ha az ember kemény munkával felépített egy karriert, azt nem feltétlenül szeretné elengedni.
A másodiknál már könnyebb volt, egy kipróbált rendszer állt mögöttem. Akkor jobban láttam magam előtt, hogy milyen lesz, hogyan fog működni a munka és család összeegyeztetése.
Még ma is nagyon erős a kettős mérce, hiszen míg a férfiaktól a társadalom továbbra sem várja el, hogy a gyerekük születése után otthon maradjanak, és a családjukra koncentráljanak, addig a nőktől igen. Te nem kaptál azért kritikát a környezetedtől, mert nem szeretted volna feláldozni a munkád és a karriered a gyerekeidért?
Kaptam, ha nem is direktben. Sokszor nehezítjük egymás életét azzal, hogy bíráljuk egymás döntéseit, akár egy-egy elejtett mondattal, megjegyzéssel vagy grimasszal. Sok közeli barátunk is nehezen értette, hogy miért választottuk azt az utat, hogy a gyerekek az apukájukkal maradnak otthon és nem kezelték természetesen. Kevés mintát láttunk erre, de akkor is azt gondoltuk, hogy működni fog, utólag pedig nagyon szilárdan mondom, hogy a két kiegyensúlyozott gyerekem csak több lett azzal, hogy sok időt tölthettek az apukájukkal.
A női vezetőkkel szemben számos sztereotípia él – sokszor például kevésbé veszik őket komolyan, mint a férfiakat. Te találkoztál ilyesmivel?
Szerencsére nem. Nagyon régóta dolgozom együtt a vezetőmmel, akitől sok bizalmat és támogatást kapok ahhoz, hogy minden jól működjön. Szerintem sosem kérdőjelezte meg az alkalmasságomat. A csapatommal sem volt gond soha. Egyébként én kifejezetten készültem a vezetői szerepre, tréningekre jártam, dolgozhattam coachcsal, mentorral. Egy tudatos építkezésnek az eredménye volt, hogy végül megérkeztem ebbe a pozícióba. Az eredmények pedig magukért beszélnek.
Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz szerinted, hogy valakiből sikeres vezető váljon? Vagy hogy egy nőből sikeres vezető váljon? Van a kettő között különbség?
Szeretném, hogy ne legyen a kettő között különbség. Az a cél, hogy ne legyen. Mindegynek kellene lennie, hogy valaki férfi, vagy nő. A lényeg, hogy milyen ember vagyok.
A mentoromtól kaptam egy tanácsot, amit igyekszem megfogadni. Azt mondta, hogy „annyi elég, ha jó ember vagy”. Nem kell játszmázni, elég, ha kedves vagy, jóindulattal fordulsz emberekhez, helyzetekhez, meglesz az eredménye. Én egy olyan csapatot szerettem volna építeni, ahol az emberek szeretnek dolgozni, amihez szeretnének csatlakozni. Remélem, ez sikerült is.
Mit tanácsolnál azoknak a lányoknak, vagy fiatal nőknek, akik hozzád hasonlóan nem szeretnének választani a család és a karrier között?
Az egyik legfontosabb, hogy támogató társat válasszanak maguk mellé. Ezenkívül pedig azt tartsák szem előtt, hogy a beletett munka mindig meg fog térülni. A kitartásnak, szorgalomnak és kemény munkának mindig meglesz az eredménye. Ha az ember feltűri az ingujját, és meg akarja csinálni, egy idő után sikeres lesz.
Fotó: Németh Botond – Central Content Smink: Zsembery Szilvia – MAC Cosmetics & Bobby Brown Cosmetics
