Említetted, hogy pszichológusként aktívan foglalkoztat ez a téma, illetve hogy az önismereti utadnak is rendszeres központi kérdése, hogyan vagyunk jelen nőként, illetve férfiként a társadalomban, a kultúrában.
Igen, szerintem ez egy nagyon izgalmas téma. Személyes és szakmai szinten is látom, hogy van egy változás abban, miként élik meg a férfiak és a nők a nemi szerepeket. A korábbi merev szabályokat egyre jobban kezdjük nyitogatni. Hosszú időn át adott volt, hogy mit jelent férfinek, és nőnek lenni, megvoltak a forgatókönyveink. Most már egyre inkább hajlandóak vagyunk nyitni a változásra, de szerintem ez egyfajta zavarodottságot is okoz az embereknek. Ha nincs meg a jól ismert forgatókönyv, sokaknak problémát jelenthet meghatározni, kik is ők valójában.
Vajon a magyar nőknek még mindig a konyhában a helye, míg a politika a férfiak játszótere? A Marie Claire és az Opinio Institute közös reprezentatív felmérésének eredményéről itt olvashatsz!
A felmérés során ti mit értettetek a hagyományos női és férfi szerepek alatt?
Biztosan vannak az enyémnél szofisztikáltabb definíciók is, de én ezt valahogy úgy fognám meg, hogy az a hagyományos, amit generációkon keresztül hozunk magunkkal. A kutatás során nem is akartunk ennél mélyebbre menni, mert nyilván hordoz magában egy félreértési lehetőséget, hogy ki és mit ért hagyományos alatt. De ha pontosabb szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a konzervatív szerepleosztás az, ami szerint a férfiak feladata, hogy eltartsák a családot, hogy megteremtsék az anyagi biztonságot, míg a nő az otthon melegét és az érzelmi biztonságot adja. A férfi minőség inkább az erővel, teljesítménnyel van összefüggésben, míg a női az odafordulással, gondoskodással. Ezek azok a forgatókönyvek, amit mi a hagyományos alatt értettünk, a modernebb felfogás alatt pedig azt értettük, hogy ezekben a szerepekben már vannak átfedések, lehet köztük átjárás. Tehát, hogy nincsenek kizárólag nőkhöz vagy férfiakhoz kapcsolódó feladatok és szerepek.
A kutatás eredménye szerint a magyarok többsége még mindig a hagyományos nemi szerepeket preferálja.
A relatív többség igen, abszolút többség akkor lenne, ha több mint 50 százalék tette volna le a voksát a hagyományos nemi szerepek mellett. A felmérésünkben 43 százalék mondta, hogy teljes mértékben vagy inkább a hagyományos nemi szerepek szerint él, 30 százalék mondta, hogy is-is, tehát a hagyományos és modern felfogás szerint, illetve 27 százalék válaszolta, hogy a modern megközelítést preferálja.
Zöldi Katalin pszichológussal, az Opinio Institute projektvezetőjével beszélgettünk.
Az is egy érdekes kérdés lenne, hogy vajon mit értenek az emberek a modern felfogás alatt. Idehaza a kormány is a hagyományos nemi szerepeket propagálja, miközben hajlamos demonizálni a másik oldalt. Tehát azt, amikor lehetséges átjárás a férfi és női szerepek között, és nem szorítjuk az egyéneket szigorú keretek, illetve elvárások közé. De szerintem könnyen előfordulhat, hogy a modern megközelítés sokak számára nem ezt, hanem valami sokkal ijesztőbb és szélsőségesebb dolgot jelenthet – például valami olyasmit, hogy a modern felfogás támogatói teljesen fel akarják számolni a két nemet.
Igen, ebből is látszik, hogy ez egy olyan téma, aminek nagyon sok rétege van. De nagyon kényes is, árnyalatnyi különbségek lehetnek a megfogalmazásban, ezért nagyon végig kell gondolni, hogy mit is szeretnénk mérni, és ebből milyen következtetéseket levonni. Ezekről a kérdéseikről akár folytatásos kutatásokat is lehetne végezni, hiszen az eredmények bizonyos hipotéziseket igazolnak, aztán még több kérdést felvetnek. Azzal viszont egyet tudok érteni, hogy a modern felfogás nem azt jelenti, hogy a férfiak és a nők egyformák, sokkal inkább azt, hogy egyenrangú felekként ülhetnek az asztalhoz és szabad választásaik vannak. Nem csak a nőknek, de a férfiaknak is.
Korábban említetted, hogy a hagyományos nemi szerepek elhagyása valamiféle zavarodottságot okozhat az emberekben. Mire gondoltál pontosan?
Szerintem az a probléma, hogy az emberek nem kapnak kapaszkodókat arra vonatkozóan, hogyan találhatják meg a kérdéseikre a választ, ha már nem a hagyományos forgatókönyv szerint szeretnék élni az életüket. Bizonyos szempontból egyszerűbb az élet, ha a társadalom megmondja, kik vagyunk, és mit kell csinálnunk. Az ilyen élethez elegendő a gyermeki működésmód. Néha ugyan az emberek fellázadhatnak, néha csínyt tesznek, de van egy kijelölt út, amit követhetnek. Ebben a hagyományos modellben adott az egyének életútja: iskolába mennek, lediplomáznak, vagy kitanulnak egy szakmát, dolgoznak, onnan elmennek nyugdíjba. Egy nő férjhez megy, gyereket szül, és anya lesz. Ha viszont kinyílik a világ, és sokkal nagyobb szabadságot kapunk a saját utunkra nézve, az alapvetően jóval magasabb fokú bizonytalansággal is együtt fog járni. Egyrészt természetesen jó, ha az emberek több lehetőséget kapnak, mert így közelebb kerülhetnek a valódi önmagukhoz is, csak az a baj, hogy nem kapnak arra vonatkozóan segítséget, hogy ezt hogyan kellene csinálni. Szerintem nagyon sok emberben olyan aktív kérdések fogalmazódnak meg, hogy akkor ki is vagyok én, milyen eszközökkel tudom magamat összerakni, a saját utamat járni? Egyáltalán, mit is jelent az, hogy a saját utam? És mivel a nemi szerep nagyon erősen meghatározója az identitásnak is, a hagyományos szerepek elutasítása egy identitáskereséssel is együtt járhat. Ehhez a szabadsághoz fel kellene nőnie a társadalomnak, és egyfajta felnőtt működési módra lenne szükség az egyén szintjén is.
Szerintem beszédes, hogy inkább a nők voltak, akik a felmérésben elutasították a hagyományos nemi szerepeket, míg a férfiak inkább ragaszkodnak hozzá. A nők számára sokkal korlátozóbb lehet ez a szerep, míg a férfiaknak többlethatalmat ad, amiről nem feltétlenül szeretnének lemondani.
Igen, előjogot ad a férfiaknak, de mellette egy olyan terhet is, amit nem biztos, hogy mindenki kér, sőt. Én ebben a tendenciában inkább azt látom, hogy mennyire fontos az oktatás szerepe. Minél iskolázottabb, világlátottabb valaki, annál többféle nézőpontról hall, annál többféle nézőpontról van információja, és annál több döntési szabadsága van többek között ezt a kérdést illetően is. Egyáltalán tud róla, hogy lehet máshogy élni. Míg, ha valaki egy zsákfaluban él, akkor úgy fogja élni az életét, ahogy a faluban látja. A felmérés eredménye szerint a hagyományos nemi szerepek elsősorban az idősebb korosztályhoz, a férfiakhoz, a vidéki településeken élőkhöz, a szakmunkás végzettségűekhez és a kormánypárti szavazótáborhoz köthetők. A modern felfogás viszont inkább a nőkre, a fiatalabbakra, a diplomásokra, a nagyvárosiakra, illetve a magas jövedelműekre jellemző.
De talán az a szempont is közrejátszott ebben az eredményben, hogy nagyon maszkulin értékek mentén épül fel a társadalmunk. A teljesítmény számít értéknek, az ha valaki a munkában kiteljesedik és sikeres. De ha ezt megfordítanánk, és azt mondanánk, hogy a tradicionális női értékek lennének jobban, de legalábbis ugyanannyira elismerve a társadalomban, akkor lehet, hogy a nők – és egyébként a férfiak is – is jobban szeretnének azok szerint élni. A teljesítmény mellé bejöhetne a közösség (az individuum mellett), a lelassulás (a folyamatos hajsza mellett) és a segítés (a versengés mellett), hogy csak egy párat említsek.
Volt olyan eredmény, ami téged igazán meglepett?
Nagyon érdekes válaszok születtek annál a kérdésnél, hogy mi a férfiak feladata, és mi a nőké. Sokkal élesebb eltérés volt a férfi meg a női válaszadók között abban, hogy mit gondolnak a férfiszerepekről. Meglepő módon a férfiak inkább elvárják a férfiaktól, hogy a hagyományos nemi szerepek szerint éljenek, mint amennyire a nők elvárják tőlük. Például a férfiak 43 százaléka felelte azt, hogy a férfiaknak a feladata a család eltartása, a nők 29 százalékával szemben.
Véleményed szerint mi lehet ennek az oka?
A nőkről és a szerepeikről az utóbbi években egyre többet kezdtünk el beszélni társadalmi szinten. Sokkal több diakurzus folyik arról, hogy a nők miként vannak jelen ebben a modern, megváltozott világban. Mindeközben arról nem beszélünk, hogy mi van a férfiakkal. Szerintem van egy szerepkonfúzió a férfiak esetében, és ennek nem adunk elég társadalmi teret, hogy kibeszéljük. Talán ez lehet az oka, hogy közülük többen ragaszkodnak a hagyományos értékekhez és definiálják ezeken keresztül a saját szerepeiket, életfeladataikat.
A női és férfi szerepekkel kapcsolatban volt egy eredmény, ami egy kicsit engem is meglepett – pozitív értelemben. Az jött ki, hogy mindkét nem számára egyformán fontos, hogy a másik jó társ és szülő legyen.
Igen, ez nagyon érdekes volt, és szerintem ez egy nagyon szép dolog. Nagyon sokan gondolták azt, hogy a férfiaknak az egyik legfontosabb szerepe, hogy jó társa legyen a párjának, valamint hogy jó apa legyen. És ugyanilyen százalékban gondolták a nőkről, hogy fontos, hogy jó társa legyen a férfinek, valamint jó anya legyen. Szerintem ez azért jó, mert egy ilyen felállásban nem az egyik, vagy másik fél felelőssége lesz az egység megteremtése, hanem mindketten tenni fognak érte. Kölcsönösség és egyenrangúság van ezekben a feladatokban, és örömmel láttam, hogy az eredményeink szerint a magyar társadalomban is van nyitottság erre. És valahol talán ez lenne a modern szerepfelfogásnak is a lényege az én meglátásom szerint: hogy két személy közösen találja ki, ők miben érzik kölcsönösen jól magukat. Ne nyomja rá az egyik az elképzelését a másikra, hanem szülessen egy konszenzus. Felnőttként tudjanak találkozni a térben, ahol az igényeiket is egyeztetni tudják.
Fotó: Getty Images, interjúalany sajátja
