- A perfekcionizmusra való törekvés gyakran az úgynevezett jókislány-szindrómából fakad.
- A maximalizmus túlterheltséget és folyamatos önbizalomhiányt okoz az érintetteknek.
- A tökéletesség hajszolása helyett a fejlődésre helyezett hangsúly lehet az út a magabiztossághoz és sikerhez.
Ha gyerekként téged is mindig „jó kislánynak” neveztek a szüleid vagy tanáraid, amikor udvarias, szorgalmas vagy éppen felelősségteljes voltál, eleinte talán azt gondoltad, ez a világon a legnagyobb és legfontosabb dicséret. Hogy kivívd a felnőttek elismerését, igyekeztél folyamatosan megfelelni az elvárásoknak, sőt, ha tudtad, túl is teljesítetted azokat. Az igyekezetednek meglett jutalma: az évek során végül te lettél az a személy, akire mindig mindenki számíthat.
De mi van akkor, ha ez az identitás ma már inkább átok, mint áldás?
Ha a benned élő jókislány a legapróbb kockázatvállalástól is retteg, mert képtelen elviselni a kudarcot? Ha nem tud nemet mondani, mert fél, hogy csalódást fog okozni másoknak? Ha úgy érzi, csakis akkor értékes, ha folyton eredményeket produkál?
Magadra ismertél? Akkor jó eséllyel te is jókislány-szindrómától szenvedsz, ami azt jelenti, hogy a működésednek középpontjában a folyamatos maximalizmusra való törekvés áll.
Rengeteg ambiciózus nő számára a maximalizmus nem csak egy egyszerű jellemvonás. Ez a szemlélet az évek során annyira beépült a személyiségükbe, hogy mostanra életük minden mozzanatát irányítja. A gyerekkori nevelésük elhitette velük, hogy csakis a siker hozhatja magával az elfogadást, míg a hibák kudarcot jelentenek. Meg vannak róla győződve, hogy ha keményebben dolgoznak, ha még jobbak lesznek, ha még többet tesznek, és soha nem hagynak senkit cserben, akkor végre valahára elég jónak fogják érezni magukat.
Ám ez a nap valószínűleg sosem fog eljönni. A perfekcionizmus ugyanis egy olyan mókuskerék, ami észrevétlenül ássa alá az önbizalmunkat, a kreativitásunkat, és azt a képességünket, hogy megtaláljuk a helyünket a világban.
A perfekcionizmus fogságában
Bár a maximalizmus előszeretettel álcázza magát ambíciónak vagy erős munkamorálnak, valójában sokkal inkább korlátoz, mint segít. Nem előrevisz, hanem észrevétlenül is hátráltat. Lássuk, hogyan:
1. Nem merünk új dolgokat kipróbálni
A maximalizmus a kudarctól való félelemből táplálkozik. Ha meg vagyunk róla győződve, hogy az életben mindent tökéletesen kell elvégeznünk, az új kihívásokat inkább kerülni fogjuk. Legyen szó karrierváltásról, kreatív projektről vagy egyszerű felszólalásról egy értekezleten. A maximalizmus sunyi módon folyamatosan azt suttogja a fülünkbe: „Ha nem tudod hibátlanul csinálni, inkább ne is próbáld meg.”
2. Túlterheljük magunkat
A maximalisták nehezen mondanak nemet, mivel elviselhetetlennek érzik a gondolatot, hogy csalódást okozzanak másoknak, vagy hogy elmaradjanak az elvárásoktól. Ez állandó túlvállaláshoz vezet – igent mondunk a munkahelyi projektekre, a családi kötelezettségekre és a baráti megkeresésekre is, miközben a saját igényeinket teljesen háttérbe szorítjuk.
3. Örök kételyek között élünk
Legyünk akármilyen sikeresek, a perfekcionizmus lehetetlenné teszi, hogy elégedettnek érezzük magunkat. Ahelyett, hogy ünnepelnénk az eredményeinket, azon rágódunk, mit csinálhattunk volna még jobban. Még a másoktól kapott dicséreteket sem tudjuk értékelni, mert mi kizárólag a hibákra koncentrálunk. És hogy mi lesz mindennek a következménye? Sosem leszünk igazán jelen a saját sikereinkben.
A jókislány-szindróma gyökerei
A jókislány-szindróma gyökerei a gyerekkorba vezetnek
A maximalizmus nem a semmiből alakul ki. A gyökerei egészen a gyerekkorig vezetnek.
A társadalom még ma is arra kondicionálja a lányokat egészen fiatal koruktól kezdve, hogy viselkedjenek jó kislányhoz méltó módon, azaz legyenek felelősségteljesek és szorgalmasak. Eközben a fiúkat általában arra bátorítják, hogy merjenek kockázatot vállalni és legyenek kitartóak. Mindez egy finom, de rendkívül erőteljes üzenetet közvetít a fiatal lányok felé, akik ezt a személetet magukba szívva végül megtanulják, hogy számukra a siker kizárólag a szabályok betartásával és a hibák elkerülésével lesz elérhető.
Felnőve ugyanezek a minták fognak tovább élni bennük, csak a tét lesz idővel nagyobb. Legyen szó akár karrierről, akár kapcsolatokról, vagy személyes fejlődésről, a perfekcionizmus minden esetben arra készteti majd őket, hogy menjenek biztosra, és kerüljenek el minden olyan lehetőséget, ami kritikát vagy kudarcot vonhat maga után.
Pedig az igazság az, hogy
még a maximalizmus sem tud megvédeni bennünket a bukástól. Csupán korlátot szab a valódi lehetőségeinknek.
Hogyan törjünk ki a maximalizmus csapdájából?
Ha a maximalizmus régóta irányítja az életünket, a változás nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Ám néhány apró lépésnek is óriási hatása lehet a szemléletváltás irányába.
1. Kezdjük el, mielőtt készen állnánk rá
Legyünk résen, mert a perfekcionizmus könnyen meggyőzhet minket arról, hogy addig várjunk a cselekvéssel, amíg teljesen fel nem készültünk rá, amíg elég magabiztosak nem vagyunk. A probléma? Lehet, hogy ez a pillanat soha nem fog eljönni. Ahelyett, hogy megvárnánk, amíg késznek érezzük magunkat, álljunk neki most. Az önbizalom az út során fog kialakulni bennünk, nem baj, ha kezdetben nem érezzük.
2. Tekintsünk a hibákra úgy, mint leckékre
Az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy lazítsunk a perfekcionizmus szorításán, ha elkezdünk másképp tekinteni a hibákra. Ne kudarcnak lássuk a hibákat, hanem leckéknek, amikből tanulhatunk. Minden tévedés egy új lehetőség a fejlődésre és finomhangolásra.
3. Állítsunk fel határokat és priorizáljuk a saját időnket
Ha nehezen tudunk nemet mondani, kezdjük el gyakorolni kisebb határok felállításával. Mondjunk nemet apróbb kérésekre, vagy szabjunk határt annak, mennyi időt szánunk egy-egy feladatra. Idővel természetesebbnek fogjuk érezni az egészséges határhúzást és bűntudat nélkül priorizálni tudjuk majd a saját igényeinket.
4. Koncentráljunk a fejlődésre, ne a tökéletességre
A kész jobb, mint a tökéletes. A haladás jobb, mint a túlgondolkodás. Ahelyett, hogy a hibátlan kivitelezésre törekednénk, koncentráljunk az előrehaladásra. Minden apró lépés közelebb visz a céljainkhoz, mint a tökéletes időpontra való várakozás.
Értékesek vagyunk anélkül is, hogy ezt bizonyítanunk kellene
Hogy ki tudjunk törni a jókislány-szindrómából, el kell felejtenünk azt az elképzelést, miszerint az értékünket a tökéletességünk határozza meg. Nem kell hibátlannak lennünk ahhoz, hogy értékesek legyünk. Nem kell mindig igent mondanunk ahhoz, hogy tiszteletet érdemeljünk.
A legsikeresebb, legmagabiztosabb emberek nem azok, akik sosem hibáznak – hanem akik a hibák ellenére is továbbmennek.
Forrás: Psyhology Today Fotó: Getty Images
