A színház, a művészet az élete. Balerinaként kezdte pályafutását, de mindig is vonzotta a színpad másik oldala. Nem volt kérdés számára, hogy táncos karrierje végeztével a színházszervezés lesz a jövője. 21 éve vezeti a Margitszigeti Szabadtéri Színházat, töretlen lelkesedéssel és elkötelezettséggel a kultúra iránt – miközben három évvel ezelőtt a Károli Gáspár Református Egyetem közkapcsolati és kommunikációs főigazgatójává is kinevezték. Sikeres nők sorozatunk legújabb részében Bán Teodórával beszélgettünk.
21 éve vezeted a Margitszigeti Szabadtéri Színházat. Sok minden változik ennyi idő alatt – te magad hogyan változtál vezetőként a több mint 20 év alatt?
Igen, ennyi még gombócból is sok, hát még évből. Ez nagyon izgalmas kérdés, én is sokat gondolkodtam már rajta. Egyrészt ott vannak az ambíciók, célok, feladatok – ezek egyáltalán nem koptak el az elmúlt 21 évben. A kor, ami elmúlt, de az igény, hogy adjak az embereknek, az nem lett halványabb. Egy színház vagy fesztivál vezetőjének az a dolga, hogy lehetőséget teremtsen másoknak a művészet megélésére. Hogy a színházművészet, az előadóművészet virágozzon. Ez a motivációm a mai napig visz előre.
Balett-táncosként kezdted a karriered. Hogyan és mikor jött az életedbe a tánc, a művészet?
Nagyon korán, kicsi gyerekként a szüleim vittek el ritmikus gimnasztikázni, aztán Berczik Sári nénihez kerültem, aki ikonikus alak volt. Alkatilag is megfelelő voltam: szép alkatú, proporcionált, hajlékony, nyúlánk, megfelelő ugráskészséggel, szinte mindenem megvolt ehhez a pályához. Amikor a Balettintézet gyerekeket válogatott, háromezer gyerekből a kiválasztott tizenkettőben én is benne voltam. Kilenc év kőkemény intézetben eltöltött évet követően, friss diplomásként az Operaházba nyertem felvételt. Ugyanebben az évben, azaz 18 évesen kaptam meg az első, az életemet meghatározó főszerepet Seregi Lászlótól. Bartók A csodálatos mandarin lány szerepével a római operában debütáltam. 20 évet töltöttem el a színpadokon, itthon, Európa és Ázsia jelentős színházaiban volt lehetőségem balettművészként önállóan és társulattal együtt csodálatos sikereket megélni. A táncművész karrier tanított meg az életre, az élet kihívásaira helyes válaszokat adni és reagálni – oly módon reagálni, hogy az a szakmai és az emberi fejlődésemet, az életben és versenyhelyzetben a helytállási, az önismereti, a kritikusi és véleményformáló készségemet erősítse. Ez egy fantasztikus tanulási folyamat volt melyet egyedül, egymagamban – csakúgy, mint a szólistaként színpadon is – kellett megélnem és amely megalapozta a táncművész szakma után következő éveimet.
Mennyire volt nehéz elfogadni, hogy a tánc nem egy élethosszig tartó karrier?
Nekem ez a váltás nagyon könnyen ment, annak ellenére, hogy remek fizikai állapotban, kondícióban táncoltam a szerepeimet. Azonban mindig is érdeklődő természetűként az élet számos lehetőséget nyitott meg előttem. A korábban már beindított Diótörő balettiskolát vezettem. Nagyon szerettem tanítani, 120 gyerekem volt, és még ma is néhányan megszólítanak, örömmel köszöntenek, emlékeznek, mint felnőttek már.
Mikor kezdett el foglalkoztatni az, hogy milyen lehet a színpad másik oldala?
A színház iránti szerelem, a művészek iránti tisztelet soha nem csillapodott bennem. Mindig érdekelt a színpad másik oldala, amelyet a közönség nem lát és amely szakmák, a rendező vagy a producer munkája, akik a feltételeket hivatottak megteremteni a produkció és a művészek, az együttes számára. A színház egy csapatmunka, amelyben mindenki egyaránt fontos ahhoz, hogy a színpadon megszülessen a csoda.
Így érkeztem meg először a Budapest Nyári Opera és Balettfesztivál megalapításához, melyet az Operaház nyári szezonjában volt lehetőségem 18 éven át, Szinetár Miklós bizalmát élvezve, sok jelentős operabemutatót létrehozva nemzetközi művészeket felléptetni. Itt tanultam meg azt, hogyan áll össze egy előadás, amiből aztán egy kerek egész, egy megmutatható „termék” lesz. Avval is szembesülni kellett, hogy a színház nem csak érzelmi alapon működő szervezet, hanem egy olyan rendszer, olyan hely, ahol értékes művészekkel értéket kell, illik teremteni. A bemutatók, az előadások létrehozásával – ha kissé fáj is – művészeti terméket hozunk létre, legyártunk, eladunk a vevőnek, a nézőnek. És akkor itt lép be az egyén, a vezetés felelőssége. Felelősség a művész iránt, a munkatársak iránt, a produkció színvonala és minősége iránt, mely a nagyérdemű közönség számára készül. Így teljes és így egész az alkotás és az előadóművészet speciális világa. Az Operaház épülete és társulata volt számomra az élet. Mint gyerek, ifjú és felnőtt balerina számára, és később, mint művészeti és kulturális vállalkozó számára egyaránt meghatározó helyszín és család.
Az operaházi Budafeszt fesztivállal párhuzamosan, pályázat elnyerésével új lehetőség nyílt meg számomra: Budapest három szabadtéri színpadának – a Városmajori Szabadtéri Színpad, a Margitszigeti Színház és a Budai Parkszínpad vezetésével lettem megbízva, mely színházakat 16 évig vittem párhuzamosan. Ez idő alatt a BudaFeszt fesztivál szerződéseinek lejártával, megérkezett egy másik nagy kihívás, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ ügyvezetői felkérése, melyet hét éven keresztül nagy örömmel, a turisztikai iparág megismerésével vezethettem. Őszintén bevallom, hogy szakmailag életem egyik legteljesebb periódusa volt, melyet Tarlós István akkori főpolgármesternek köszönhetek. Budapest főváros értékeinek, kultúrájának, történelmének, művészeti létesítményeinek, csodálatos gyógyvizű fürdőinek, a világ legszebb Duna-panorámájának, a Budai vár és a Parlament épületének, mindezek összességének átfogó brandépítő marketingje volt. A kultúra és turizmus elválaszthatatlan kapcsolata itt manifesztálódott, itt érte végső értelmét számomra. Megalapítottam a Turisztikai Kerekasztalt a legjelentősebb hazai turisztikai szolgáltatókkal, szállodavezetőkkel és a Liszt Ferenc repülőtér tulajdonos üzemeltetőjével, számos nemzetközi turisztikai kiállításra vittük ki a „Budapest a négy évszak és kultúra fővárosa” szlogennel a termékeinket, mely a minőségi szolgáltatásokat foglalta egybe, a Budapest kártyát. Nemzetközi szinten óriási eredményeket értünk el, többek között elnyertük Budapestnek a Best European Destinations díjat is, számos nagyvárost megelőzve. Mindeközben természetesen a nyári színházak sem lettek elhanyagolva. A Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ feladata volt szintén a Budapesti Tavaszi és Őszi Fesztivál szervezése, valamint a Vörösmarty téri karácsonyi és húsvéti tavaszi vásárok szervezése is. Azért erre az időszakra nagyon büszke vagyok.

Sikeres nők: Bán Teodóra
A művész- és táncvilágban alapvetően sok a nő, viszont vezetői szinteken még mindig inkább férfiakat látni. Milyen volt nőként érvényesülni ebben a világban?
Sosem éreztem hátrányát annak, hogy én nő vagyok. Nem tapasztaltam, hogy nőként bármilyen lehetőségtől is meg lettem volna fosztva. Azt gondolom, hogy szükségünk van egymásra – a férfiaknak a nőkre, a nőknek a férfiakra. A férfiak is inspirálódnak a nőktől, mi pedig a férfiaktól. Így kerek a világ. És mint az eddigiek is mutatják, a férfi vezetők nyitottak a női véleményekre. Legalább is az én esetemben ez mindig így volt. Soha nem találkoztam olyannal, aki nehezen fogadta volna el a jelenlétemet vagy döntéseimet, sőt, rendszeresen kaptam elismeréseket.
Az elismerés persze jól esik, és szükség is van rá. Vallom, hogy a művészetek, a kultúra a társadalmak tüdeje, a lélegeztető és a lélekemelő gépezete. A színház kikapcsol, feltölt és nemesen szórakoztat, legyen az irodalom, próza, zene, koncert, opera, balett, operett vagy musical, bármely műfaj, melynek alkotója és előadója az emberrel kíván egy magasabb dimenzióban éteri szépséggel vagy tartalommal szellemi kapcsolatot kialakítani. A kultúra minden korok legszebb és legfontosabb kommunikációs területe, mely emberek között és emberek által születik meg, melynek a végterméke, a produktuma az előadás, a koncert által okozott élmény és azt követő siker.
Ezért az öröm, és ezt az élményt tartja életben és újítja meg évszázadok óta a színházművészet, mely jelenleg az én életemet is meghatározza.
Szerinted mi az a tulajdonság, ami ezen a területen szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres vezető legyen?
Amikor egy produkció megszületik a Margitszigeti Színházban – egy opera-, musical- vagy balettbemutató –, és megtelik a nézőtér, és az előadás alatt látom a néző figyelmét, a reagálását, a tapsokat, a nevetést és persze evvel együtt látom és érzem a színpadon a művész örömét is. Nos, ez a legnagyobb jutalom, mely minden befektetett energiát jutalmaz mindannyiunk számára. Ez a színházművészet adrenalinja, boldogsághormonja.
De nincs pihenés, mert a színház a pillanat művészete, amely csak aznap, csak akkor és csak ott él. Mindennap újra kell kezdeni, és új dolgokat elérni, tervezni, újat alkotni, lehetőséget adni színházaknak, együtteseknek új bemutatókat és produkciókat létrehozni, hazai és nemzetközi kiváló művészeket elhozni az ország legnagyobb, legszebb épített nyári színházába, a Margitszigeti Színházba.
Ehhez mint színházi vezető mások örömére kell sikeresnek lenni. Ebben tény, hogy sokat számít, hogy művészként, előadóként és alkotóként színházi közegben éltem meg jelentősen hasznos éveket. A művészi véna, az érzékenység, líraiság, a fogékonyság és az igény a szépre velem van ma is. Talán ez a belső érzelmi struktúra a motorom, mely visz előre.
Miben más a Margitszigeti Szabadtéri Színház, mint a többi?
Mindenben más és minden művészeti ágat és műfajt is egyesít. Mára már Európában is jegyzett nyári játszóhely, köszönhető a külföldi fellépőknek és persze a közönségnek egyaránt. A színház 1938-ban épült és 2013-ban lett felújítva a műemlék víztoronnyal együtt. Az opera és a zenés műfajok, mint a musical vagy az operett a zászlóshajóink, de a nagy szimfonikus, klasszikus koncertek vagy a multimédiás gálák, a tánc, a balett és cirkuszi előadások is helyet kapnak a több mint négy hónapos szezonban. Három-négyszáz fős produkciók készülnek, láthatóak egy hatalmas, jól felszerelt színpadon – ilyen műfaji és minőségi kínálatra jelenleg csak a Margitszigetnek és infrastruktúrájának és kapcsolatainak köszönhetően van lehetőség. A Margitszigeti Színház közös működtetésű színház, melynél az objektum fővárosi, a működési támogatást pedig a Kulturális és Innovációs Minisztérium előre, 5 évre biztosítja.
Van-volt olyan előadásotok, amire kifejezetten büszke vagy?
Sok van. Ott volt például a Preljocaj társulat Hattyúk tava, ami kortárs feldolgozásban jött hozzánk. De a filmzenekoncertjeink szintén kiemelkedők. Ezek nem hagyományos filmzenés estek. Nem csak lejátsszuk a zenéket: megvásároljuk egy-egy ikonikus film teljes képi és zenei anyagát – kottával, karmesterrel –, de a zenekart mi állítjuk össze és a filmeket is bemutatjuk, mindezt egy csodálatos szabadtéri környezetben. Tavaly például az Így neveld a sárkányodat című mese zenéjét adtuk elő a gyereknapon élő nagyzenekari kísérettel, miközben vetítettük a filmet. A végén 3000 ember állva tapsolt 15 percig, hátborzongatóan csodálatos élmény volt.
De Jonathan Tetelman is fellépett nálunk az elmúlt évben, egy Puccini-operagálával, ami szintén felejthetetlen volt. Bradley Jaden, a musical egyik legnagyobb sztárja is járt nálunk hatalmas sikerrel. Ezek mind saját projektjeink. Magunk választunk egy témát, egy zeneszerzőt, és arra építünk fel egy produkciót.
Hogyan tudod összehangolni az egyetemi munkát és a színházat? Saját magadra jut időd ebben a rengeteg teendőben?
Ez számomra nem munka, ez maga az életem. És szerintem a felelősen gondolkodó, ambiciózus vezetők 99%-a így működik. Emberekért dolgozom, akiknek a munkahelye rajtam múlik. Nekem kutya kötelességem jól csinálni, hogy nekik legyen biztos egzisztenciájuk. Természetesen nem egyedül csinálom, hanem velük közösen, de én vagyok az, aki terel, aki összefogja a csapatot.
De nem fáradsz ki benne?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Néha kifáradok, főleg, amikor valami megbicsaklik. De ez természetes. Nem lehet mindig minden pozitív. Az én módszerem az, hogy mindig egy lépéssel magam előtt kell járnom – nem mások előtt, hanem magam előtt. Nekem kell tartanom a karmesteri pálcát, hogy együtt tudjunk működni. Ez valószínűleg egy belső erő, egy hit. Hiszek abban, amit csinálok, és ez adja az erőt. Ez visz előre. Ez az, amivel másokat is magam mellé tudok állítani. Sokat erősödtem az évek alatt a döntéshozatalban. Ma már gyorsan döntök. Nem halogatok. Ha valami jön, azt csinálom. Párhuzamosan tudok több projektet is vinni. Ha megvárnám, hogy egy dolgot befejezzek, mielőtt a következőt elkezdem, akkor soha nem lett volna meg ez a 20 év a színházban.
Ha valaki megrendezné az életed, milyen darab lenne?
Egy rendező sem írhatta volna jobban. Amit kaptam, az számomra a lehető legjobb volt. Mindig minden akkor jött, amikor kellett. Mindig, amikor valami történt, kiderült, hogy jól történt. Az életemet egy felsőbb erő rendezte. És így szép, így kerek, ahogy van. Nem bánok semmit. Megtörtént, megtörtént – visszafelé úgysem tudunk menni.
Már el is indul az idei szezon, hogy kezdődött és mire számíthat tavasztól őszig a közönség?
Május 17-én telt házzal, óriási sikerrel indultunk Gregory Porter, Grammy-díjas amerikai dzsesszénekessel, aki a zenekarával együtt fantasztikus koncertet varázsolt elénk. Csakúgy, mint a gyereknapi filmzenekoncertünk, az E.T., a földönkívüli a 110 tagra bővített Danubia Zenekarral, Ernst van Tiel karmester vezetésével, 200 nm LED-fallal, de az Argentínaiból érkezett Malevo férfi táncegyüttes és zenekarának fergeteges show-ja is hatalmas közönségsiker volt.
Folytatva a sikersorozatot, érkeznek a Nemzeti Filharmonikusok Vashegyi György vezetésével, az est szólistája Baráti Kristóf hegedűművész, bemutatjuk Puccini Pillangókisasszony és Verdi Nabucco operáját, új rendezésben, a Rudolf és Shrek musicaleket, Maxim Crossover zongoraművész lép majd fel egy hatalmas látvánnyal, és Frank Wildhorn személyesen is közreműködik a Wildorn musicalgálán. Érkezik COCO Chanel életének táncelőadása, a Magic of Vivaldi koncert 3D-s show, a Forever Dance táncshow, Az Alice csodaországban cirkuszi produkció, valamint neves hazai és külföldi sztárok, akinek a nevét és az előadásokat is a színház honlapján találják meg a kedves olvasók.
Fotó: Vogt Gergely, Margitszigeti Színház