A padlótól a plafonig feminista könyvek borítják a falakat az Astoria környékén elbújó Közkincs Könyvtárban, a hangulat mégis sokkal inkább olyan, mintha egy bohém nagypolgári lakásba érkeztünk volna. A könyvespolc előtt kényelmes kanapé, és egy-két süppedős fotel, a kompozíciót a klasszikus szalon-elrendezést kiterjesztve ránézésre kevésbé kényelmes, de szép számban sorakozó székek folytatják, körbeölelve a helyiséget.
A kör előtt felállított hosszú asztal fokozatosan telik meg sós és édes péksüteményekkel és forró teával, amit a házigazda, a Közkincs Könyvtárért felelős Antonia Burrows rendezget az abroszon olyan otthonos lazasággal, mintha házi bulira készülne.
Antonia személye kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a Közkincs Könyvtárba belépve ennyire különleges és biztonságos térbe érkezünk. A feminista aktivista először 1988-ban jött Magyarországra Angliából, hogy segítse a magyar nőmozgalmakat – ő alapította többedmagával a Feminista Hálózatot, majd később a NANE Egyesületet is. 2000-ben elhagyta az országot, majd 2014-ben visszatért és megnyitotta a Közkincs Könyvtárat saját gyűjteményével, fontos közösségi teret teremtve a nőket érintő ügyeknek és eseményeknek.
Ilyen a NADE! gyűlése is, amihez egy májusi kedd estén csatlakoztunk. A NADE! („Nők Adományoznak Együtt!) női adományozói kört a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány Szolidaritás Női programja hívta életre. Az adományozókör lényege, hogy a tagok minden hónapban befizetnek egy meghatározott összeget (itt konkrétan 15.000 forintot), és a hathetente tartott személyes találkozókon közösen vitatják meg, hogy milyen nőket érintő kérdésekkel foglalkozó szervezeteknek ajánlják fel az összeget. A modell külföldön már jó ideje ismert, nálunk azonban még nagyon kezdetleges az adományozói kultúra, pláne, ha az ilyen „hétköznapi” adományozási formákról beszélünk.
Nők döntenek nőkről
A NADE! kifejezetten női adományozókör, ami egyszerre több szempontban is megmutatkozik: női tagok alkotják, akik nőket érintő problémákról beszélgetve jutnak el női fókuszú szervezetek támogatásáig. Mindez kicsiben ugyan, de látványosan leképezi mindazt, amit a nők társadalmi szerepvállalásával és a nők helyzetének javításával összefüggésben szoktak hangsúlyozni.
Egészen pontosan, hogy a nők részvétele, és ezáltal a a női szempontok beemelése a kulcs, ha egyenlőbb, és sok szempontból jobban működő társadalmat szeretnénk. Elég egyetlen alkalmat eltölteni a NADE! találkozóján, hogy ez teljesen egyértelművé váljon.
Az alkalom rövid személyes megosztásokkal kezdődik. Ahogy lassan halad felém a kör, azon gondolkodom, milyen magától értetődő a biztonság ebben a térben, ahol csak nők vesznek körül, még akkor is, ha teljesen idegenek számomra. Nyitott, odaforduló tekintetek és biztató mosolyok fordulnak az aktuálisan megszólaló felé, itt mindenki megkapja a teret, az időt és a figyelmet, amiért a hétköznapokban annyit kell harcolni nőként.
A ráhangolódás után viszonylag gyorsan „munkához lát” a csoport: egy nagy táblán gyűjtik össze a témákat, amiket az előző ülésen a legfontosabb kérdéseknek ítéltek. A listát az egyedülálló nők helyzete, majd a nők elleni erőszak és a negyven év feletti nők problémái vezetik, de felkerült rá a szülés körüli időszak, a menopauza, vagy a kamaszlányok felvilágosításának témája is. Női aktivisták által gyakran képviselt kérdésekről van szó, valahogy mégis jobban megtelik minden jelentéssel, ahogy szép lassan kibomlik, ki hogyan tud csatlakozni ezekhez.
Van olyan, aki a válásáról és az azt követő egyedülálló anyaság nehézségeiről mesél. Egy másik nő tanácsot kér, hogy bántalmazó kapcsolatban élő barátnőjének segítsen. Egy harmadik tag feláll, hogy – életében először – megossza, hogyan bántalmazta őt gyerekkorában az apja. Amikor a nyilvános terekben zajló zaklatás témája felmerül, mindenki (de tényleg, maradéktalanul mindenki) megoszt egy történetet arról, hogyan zaklatta egy férfi még kislánykorában tömegközlekedés közben – előkapott péniszek, fogdosás, dörgölőzés, félelem, szégyen.
Ambivalens érzés hallgatni ezeket a történeteket és rajtuk keresztül kapcsolódni a többi nőhöz. Felemelő érezni a közösség erejét, figyelni a különböző hátterekből érkező, érzékeny és okos nőkre, és közben végtelenül elkeserítő szembesülni a tapasztalataikkal – a közös tapasztalatainkkal. Miközben hallgatom őket, újra és újra a még csak hatéves lányom jut eszembe. Amikor Antonia a brit fiatalok pornófogyasztásáról és a kislányokat érő szexuális erőszakról beszél, kiráz a hideg, amikor a falra vetített magyar statisztikákat nézem a családon belüli erőszakról, azon gondolkodom, hogyan tudom majd megkímélni ettől. Az azért kicsit reményt ad, hogy itt ül nagyjából húsz nő, aki szintén ezért dolgozik.
„Nagyon jó olyan emberek között lenni, akik tenni akarnak”
Mielőtt részt vennem volna a NADE! találkozóján, őszintén szólva nehezen tudtam elképzelni, hogy mi motivál egy csapat vadidegen nőt abban, hogy a munkaidő utáni szabad estéiket nőügyek tárgyalására fordítsák – ráadásul még fizessenek is érte. Nem kellett hozzá sok idő, hogy belássam, ez a feltételezés csak a közösséghiányos magyar szocializáció tünete, mert már néhány órára is szuper érzés volt egy ilyen női kör tagjának lenni.
Réka teljesen véletlenül, egy civil szervezetekkel kapcsolatos honlap böngészése közben talált rá a NADE! felhívására. „Régóta szerettem volna részt venni egy női körben, úgyhogy rögtön megfogta a figyelmemet ez a női közösség” – emlékszik. Réka egyébként már korábban is támogatott alapítványokat, sajtóorgánumokat, önkéntes munkát is gyakran végez, így nem állt tőle távol, hogy egy adományozókör tagja legyen.
Réka azt mondja, a nyitott, kíváncsi, tanulni vágyó nőkből odaforduló és elfogadó közösség kovácsolódott, ami teret ad a személyes, akár nehéz történetek megosztásának is. Szerinte az ilyen kezdeményezések rengeteget adhatnak: pozitív érzésekkel és reménnyel töltik fel a résztvevőket. „Nagyon jó érzés olyan emberek között lenni, akik tenni akarnak, akikben megvan a szándék, hogy közösséget formáljunk és jó ügyeket támogassuk. Jó látni, hogy ebben nem vagyunk egyedül” – magyarázza. „Másfél havonta néhány óra szerintem nem sok az életünkből, cserébe viszont igazi közösség- és egységélményt élhetünk meg. Ez nem egy nagyon szoros szövetség, mégis van megtartó ereje a közösségnek, hiszen együtt köteleződtünk el egy ügy mellett.”
Ágnes a Gyökerek és Szárnyak korábbi vezetőjétől hallott a programról és rögtön megfogta a női adományozókör koncepciója. „Már régóta adományozok pénzt különböző számomra fontos szervezetek részére, de ez az első alkalom, amikor az anyagi támogatáson túl egy szuper közösségben, különböző háttérrel és tapasztalattal rendelkező női társakkal együtt tudunk beszélgetni a nők helyzetéről és problémáiról tabuk nélkül.”
Ágnes nagyon élvezi, hogy a témák kapcsán a saját tapasztalatokat is meg lehet beszélni, és hogy más életkorból, más élethelyzetekből érkező nők tudnak tapasztalatot cserélni egymással. Persze a megosztás mellett a fókusz mégiscsak az adományozáson van, amit ugyanazzal az értő figyelemmel vizsgálnak meg a tagok, mint amivel egymásra néznek.
A kicsi is számít
Réka szerint az adományozás alapvetően szuper módja, hogy viszonylag kis elköteleződéssel támogassuk a számunkra fontos ügyeket. Gondoljunk csak bele: önkéntes munkát vállalni, helyszínekre utazni, közvetlenül segíteni embereknek már komoly pszichés, érzelmi, fizikai és anyagi erőforrásokat igénylő feladat. Az adományozással már egy banki utalással is segíthetünk másoknak – még akkor is, ha csak kisebb összegről van szó.
Ágnes hozzáteszi, szerinte sok emberben megvan a segítő szándék, csak talán nem tudják, hol és milyen módon tudnának segíteni. Számára például kiemelten fontos téma a szülés utáni depresszió, a menopauza és a nők elleni erőszak, míg Rékát a nők közéleti részvételének fokozása és a szexualitás körüli tabuk ledöntése foglalkoztatja.
A NADE! alkalmain a tagok együtt találják meg azokat a kezdeményezéseket, amelyek szerintük a leghatékonyabban tesznek közös céljaikért, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány pedig olyan háttért biztosít, ami gördülékennyé teszi a folyamatot és az adományozást. Az Alapítvány biztosítja például a helyszínt és az alkalmakat segítő facilitátort, kísérik az adománygyűjtés folyamatát és az adomány felhasználását, de ha kell, a kommunikációs folyamatokban is segítséget nyújtanak.
Amikor ott jártunk, a tagok kis csoportokban tartottak előadást nők elleni erőszakról és egyedülálló nők helyzetéről, a rövid prezentációk végén pedig támogatásra érdemes szervezeteket is javasoltak. Egyelőre még nem tudom, hova fog kerülni az összegyűjtött pénz, de az valahogy biztosnak tűnik, hogy a NADE! közössége jó döntést hoz majd.
Fotó: Fövényi Fanni
A cikk a Gyökerek és Szárnyak Alapítvánnyal együttműködésben készült
