Az utóbbi években társadalmi szinten is egyre többet kezdtünk beszélni a pornófogyasztás negatív hatásairól. Ma már tudományosan is bizonyított, hogy a pornó függőséget okoz, és nagymértékben torzítja a használók szexualitáshoz való viszonyát – kutatások szerint a pornót néző férfiak nagyobb valószínűséggel tárgyiasítják és dehumanizálják a nőket, illetve követnek el erőszakos szexuális cselekményeket ellenük.
A másik oldalról, arról, hogy a pornóipar szereplői – különösen a nők – milyen bánásmódban részesülnek, sokkal kevesebb szó esik. A szexipart sokan még mindig valamiféle fancy és glamouros világnak tartják, miközben a pornózásra könnyű és gyors pénzkereseti lehetőségként tekintenek. Ezekről a tévhitekről, valamint a pornó sötét valóságáról beszélgettünk Nőügyek sorozatunk újabb részében, Petrás Boglárkával, a PATENT Egyesült szakértőjével.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A pornó, mint a nők felszabadítója?
Miközben a pornót fogyasztó férfiak mentális egészségével a tudományos élet és a társadalom is egyre többet foglalkozik, a pornószínésznők fizikai és mentális problémái mintha kevésbé érdekelnék az embereket. A pornóban használt nőkről rengeteg tévhit él a mai napig a köztudatban: sokan gondolják például, hogy a pornó egy könnyű pénzkereseti lehetőség a nők számára, amiből nemcsak, hogy gyorsan meg tudnak gazdagodni, de közben még élvezik is a munkájukat. A valóság az elképzeléssel szemben kifejezetten tragikus:
kutatások szerint a nőknél, akiket a prostitúcióban és pornóban használnak, nagyobb mértékben alakul ki poszttraumás stressz szindróma, mint a háborús veteránoknál.
Egyes felmérések szerint pedig a pornószínészek között hatszor akkora az öngyilkosságok aránya, mint az átlag népesség esetében. (Csak a Daily Mail öt pornószínésznő haláláról számolt be az elmúlt négy hónapban. Mindannyian különféle fertőzésekkel, drogproblémákkal, étkezési zavarokkal és öngyilkossági gondolatokkal küzdöttek.)
Ahogy Petrás Boglárka magyarázza, egyrészt maga a szexipar igyekszik a fent említett tévhiteket fenntartani, hogy a mesés meggazdagodás ígéretével be tudják rántani a fiatal lányokat. De a pornóipar évtizedes destruktív marketingkampánya az elmúlt években egy meglepő helyről is támogatást kapott: a liberális feminizmus is elkezdett úgy beszélni a szexiparról, mintha az a női emancipáció egy eszköze lenne, és a nők szexuális felszabadításáról szólna.
„Vannak ezek a szlogenek, amiket a szexszel kapcsolatban is szeretnek ismételgetni – az én testem, az én döntésem, azt csinálok, amit akarok. Úgy keretezik a pornót, mintha az egy empowering, felszabadító dolog lenne, úgy csinálnak, mintha a pornóban a nők rendelkezhetnének a testük és a saját szexualitásuk felett” – mondja Boglárka, és gyorsan hozzáteszi, a valóság ennél sokkal sötétebb. A pornóban – pont úgy, mint a prostitúcióban – a nők tulajdonképpen a saját testük feletti kontrollt adják el.
Abban a pillanatban, hogy ezt a kontrollt a férfiak megvásárolják, a nők nem rendelkeznek többé a testük felett, helyette azt kell csinálniuk, amit a férfiak elvárnak tőlük.
A pornó valósága
Legyen szó akár prostitúcióról, akár pornóról, Petrás Boglárka elmondása szerint a szexiparban teljesen hétköznapi dolognak számít, hogy a nőknek olyan dolgokat kell átélniük, amikbe előzetesen nem egyeztek bele. Ha a szereplőkkel alá is íratnak egy szerződést arról, hogy mi fog történni velük a forgatás során, valójában semmi nem garantálja, hogy a készítők betartják a szavukat.
„Onnantól kezdve, hogy aláírták, nem tudnak nemet mondani. Senkit nem érdekel, hogyha rosszul érzik magukat, hogyha fájdalmat okoznak nekik, ha rosszul vannak, már nem lehet visszatáncolni. Kutatások szerint azok a nők, akiket a pornóban és a prostitúcióban használnak, nagyobb mértékben szenvednek poszttraumás stressz zavartól, mint a háborús veteránok.”
A rendkívül gyakori PTSD mellett, a drog- és az alkoholfüggőség is általánosan jellemző a szexiparban dolgozó nőkre. Legtöbbjük csak tudatmódosító szerekkel képes mentálisan elviselni, hogy a férfiak tárgyként használják a testüket naponta, hosszú órákon keresztül. Ráadásul ezeknek a nőknek azzal a tudattal is meg kell küzdeniük, hogy a róluk készült felvételek gyakorlatilag örökké hozzáférhetők maradnak.
„A felvételeket nem lehet eltüntetni, újra és újra nézik őket a férfiak és élvezkednek a bántalmazásaikon. A világon milliók. Ezzel a gondolattal borzalmas lehet együtt élni” – mondja Petrás Boglárka.
Kutatások egyébként már azt is kimutatták, hogy a férfiak milyen véleménnyel vannak azokról a borzalmakról, amiket a nőknek a szexiparban át kell élniük. A megkérdezett férfiak egynegyede nevetségesnek tartotta a gondolatot, hogy a prostitúcióban és pornóban használt nőket meg lehet erőszakolni. Tehát ezek a férfiak azt gondolják, hogy onnantól kezdve, hogy egy nő úgy döntött, részt vesz a szexiparban, teljes mértékkel az ő felelőssége, mi történik vele. „Sokan gondolják úgy, hogy a pornóban vagy prostitúcióban nem létezik erőszak, pedig ez egyáltalán nem igaz. Gyakorlatilag nincsen olyan pornóműfaj, aminek az esszenciája ne a nők leuralása és a nők fölötti, durvábbnál durvább, gusztustalan erőszak lenne” – magyarázza Boglárka, és kiemeli azt a tendenciát is, ami az elmúlt évtizedekben a pornóiparban végbement. Az elmúlt 20-30 évben a pornófilmek egyre extrémebbé váltak: ami annak idején hardcore-nak számított, ma már a mainstream pornó része. Ez pedig azzal is együtt járt, hogy mára végképp elszabadult a nők elleni erőszak ebben az iparban is.
Pornó és a nők – mennyire saját döntés?
A nők által a szexiparban átélt borzalmakra az emberek egy része tehát egyszerűen csak legyint, mondván, hogy a nők a saját döntésükből vesznek részt benne. Petrás Boglárka szerint azonban rendkívül félrevezető ebben az esetben saját vagy egyéni döntésről beszélni. Mint mondja, ugyan nem mindig egyértelmű a kényszer, ami belesodorja a nőket a szexiparba – tehát a kényszer nem feltétlenül azt jelenti, hogy fegyvert fognak a fejükhöz – de sok esetben nincs más lehetőségük a boldogulásra.
Magyarán rengeteg lány és nő a különféle gazdasági kényszerek miatt sodródik a pornóba. A legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy az egész társadalmunk és kultúránk át van itatva a pornóval.
A kultúra, amiben élünk, már születésüktől fogva arra kondicionálja a lányokat, hogy a testükre kvázi tárgyként tekintsenek, amit a férfiak a kedvükre használhatnak.
„A média rendkívül káros üzeneteket közvetít a lányoknak a saját értékükről, és arról, hogy mire jók. A lányok úgy érezhetik, hogy két lehetőség van a fiúkkal való viszonyaikban: vagy dughatók lesznek, vagy láthatatlanok. Amikor azt látjuk, hogy a fiatal lányok egyre nagyobb számban kerülnek bele a szexiparba – legyen szó az olyan, a közbeszédben sokszor ártatlannak gondolt felületekről, mint például az OnlyFans –, az részben annak az eredménye, hogy a hiperszexualizált média beleszocializálja a lányokat ebbe a szerepbe. Ezt a szemléletmódot szívják magukba születésükről kezdve. Gail Dines feminista kutató szerint a média tulajdonképpen elvégzi a munkát a stricik helyett.”
De a pornóval átitatott kultúránk nem csak a nők lehetőségeire és a saját magukról alkotott képükre van hatással – azt is befolyásolja, hogy a fiúk és később a férfiak hogyan fognak tekinteni a nőkre. „Ők is abban nőnek fel, hogy folyamatosan ömlik rájuk ez a hiperszexualizált, nőket tárgyiasító, nőket leuraló, nőkkel szemben erőszakos látásmód” – teszi hozzá.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mi a helyzet a feminista vagy etikus pornóval?
Az elmúlt években egyre többször lehetett hallani érveket az etikus/feminista pornó mellett, amelyeknek készítői azt hangoztatják, hogy a mainstream és erőszakos pornófilmekkel szemben ők kölcsönös beleegyezésen alapuló aktusok vesznek fel, és a színészeikkel is tisztelettel bánnak. Petrás Boglárka – és a szexiparral kritikus feminista álláspont szerint – azonban,
bárhogy is próbálja brandingelni a szexipar, etikus pornó egyszerűen nem létezik.
Mint mondja, egyrészt a nagy és ünnepelt feminista pornóproducerekről is rendszeresen jelennek meg cikkek, amelyekben leleplezik, hogy valójában ők is ugyanúgy erőszakot alkalmaznak a forgatások során, és ugyanúgy kizsákmányolják a filmjeik szereplőit.
Az alapvető problémát azonban a pornó lényege adja, ami már önmagában nem lehet sem etikus, sem feminista. A pornó a nők testére és a szexre is árucikként tekint, ami Petrás Boglárka szerint elfoghatatlan.
„A feminista pornóoldalak etikusnak adják el magukat, mondván, hogy a filmjeik ízlésesebbek, nem olyan közönségesek, és nincs bennük olyan nyers erőszak, mint a mainstream pornóban. De gyakorlatilag ugyanúgy a nők szexualitásának, a nők testének kizsákmányolásából gazdagodnak meg azok az emberek, akik ezeket a filmeket készítik” – magyarázza Boglárka, majd hozzáteszi:
„nem lehet feministára hangolni egy olyan ipart vagy tevékenységet, ami a nők adásvételén alapszik.”
Fotó: Getty Images
