Hány ágyasa volt Mária Teréziának? Fürdött szüzek vérében Báthory Erzsébet? Léteztek-e „nemváltó” gyakorlatok a történelem során és mi volt az elsődleges funkciója az erényövnek? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk Katona Csaba történésztől a Momentán társulat Élő történelem című nőkkel kapcsolatos történelmi sztereotípiákat lebontó előadásán.
A „minden sikeres férfi mögött áll egy nő”- sztereotípiát megfordítva már az előadás leírásában is az a kérdés szerepelt: vajon a sikeres, híres nők mögött ki vagy mi áll? Nem árultak ezzel zsákbamacskát a szervezők, az előadás ugyanis azt mutatta be: milyen evolúción ment keresztül a nők megítélése?
Honnan, miből nőttek ki az ismert történelmi nőalakok és hogyan állunk manapság a nők társadalmi megítélésével, szerepével és egyáltalán: a női tehetséggel kapcsolatos kérdésekkel?
A Momentán társulat Élő történelem című nőkkel kapcsolatos történelmi sztereotípiákat lebontó előadása
„A férfimunkát orvul elvégezték”
Az alkalom sajátos elegyét adta az improvizációnak, a moderált beszélgetésnek, a történelmi előadásnak és az edukációnak, ugyanis úgy épült fel, hogy a közönséget megszólítva különböző történelmi példákat gyűjtött össze a műsorvezető, Bodroghy Borbála, amelyekre Katona Csaba történész adott hiteles választ.
Ezeket az est háziasszonya saját, tűpontos kérdéseivel és kommentárjaival egészítette ki, a Momentán társulat többi színésze pedig – Lisztes Linda, Penke Bence, Göttinger Pál, Kiskovács Attila, Molnár Levente és Palkovits Nóra – el is játszotta az közönség vagy a történész által feladott helyzetet vagy jelenetet.
A néző pedig kapkodhatta a fejét a sok új információ, sajátos megközelítés és érdekes történelmi női karakter láttán, egyúttal sokszor foghatta a hasát is a nevetéstől, amikor ilyen mondatok hangzottak el a történelmi helyzeteket megidéző jelenetekben:
„Nem lehetne, hogy most egy férfi vinné el a balhét, én meg csak úgy mosolygok?” (Mondta – soha – Margaret Thatcher, szerepében: Lisztes Linda)
„Nő vagyok, de talán ez mit sem vesz el a sikereimből.” (Jeanne d’Arc szerepében: Palkovits Nóra)
„De, ez mindent megváltoztat.” (Segítője szerepében: Penke Bence)
„Ez mindennel szembemegy, amit eddig a világról gondoltunk.” (A romantika korabeli házitanító szerepében, aki leány tanítványának matematikai tudásán lesokkolódva Chopin stílusában dalra fakadva szörnyülködik: Göttinger Pál)
„A kútból a víz – kimerve; a fa – felhasogatva; a tető – megácsolva. A férfimunkát valaki orvul elvégezte!” (Második – vagy első – világháborúból hazatérő férfi.)
„Jó lenne, ha jól fizető hivatást választanál, mert én pultozásból nem tudok annyit keresni, hogy kijöjjön a törlesztő.” (Mai huszonéves fiú szerepében: Penke Bence)
Elfiúsított lányok, színésznők és a női géniusz
A nők társadalmi szerepét illetően az előadás tanúsága szerint két út kínálkozott: az egyik az „elfiúsítás”, ami egyrészt bevett gyakorlat volt nemesi családoknál, ha fiú utód nélkül maradt a család. Ilyenkor ugyanis a lánygyermeket jogilag „fiúsították” hogy a családi örökség rászállhasson.
Másik bevett út a klasszikus Jeanne d’Arc-i példán keresztül kínálkozott: amikor egy elhivatott nőszemély férfinak álcázva magát komoly (akár katonai) sikereket is el tudott érni.
Jeanne d’Arc
A másik kitörési pontot a nők számára az oktatás és a színészkedés jelentette. Déryné Széppataki Róza vagy Blaha Lujza esetében ma már fel sem merül, hogy kik voltak a férjeik, ahogy pedig a felvilágosodás korába érünk, a lányok oktatása is egyre elterjedtebbé válik.
Igaz, először házimunka, hímzés, zenetanulás terén, de az úrilányok házitanítóikon keresztül más tudományterületekre is elkalandozhattak, sokuk komoly sikereket érhetett el az irodalom és a művelődés területén. (Habár még nagyobbakat, ha férfi álnéven írtak.)
A kegyelemdöfést pedig az első és a második világháború adta meg, amikor a férfiak nélkül maradt nők ráébredtek, hogy az élet sokkal több területén helyt tudnak állni, mint a „Kinder-Küche-Kirche”, vagyis a gyerek-konyha-templom háromszöge. Miután pedig a férfiak visszatértek a frontról, eszük ágában sem volt erre a szűk játéktérre visszavonulni.
Női gyári munkások tüzérségi lövedékeket készítenek egy lőszergyárban az első világháború alatt, Angliában, Egyesült Királyság, 1917
Báthory Erzsébet esete és más boszorkányságok
És hogy bevezetőben felvetett kérdésekre is választ kapjunk: Mária Teréziának nem voltak ágyasai, szerelmi és szentségi házasságban élt férjével és 16 gyermekükkel. Báthory Erzsébet nem fürdött szüzek vérében, ez a róla szóló legenda azért alakult ki, mert egyrészt egy Thurzó György nevű nádor és főispán rá akarta tenni a kezét Báthory Erzsébet vagyonára és ehhez hasonló koholmányokat talált ki.
Mária Terézia
Minderre a legendára az is ráerősített, hogy Erzsébet a férje miatt protestáns lett és ezért – Katona Csaba szavaival élve – egy ellenreformátor „püspök fejében kinyílt a csillagkapu” és különböző módokon, akár röplapok formájában terjesztette, hogy aki elhagyja a katolikus hitet, annak efféle elmeháborító következményekkel is számolnia kell.
(Annyi egyébként igaz a Báthoryt övező rémes történetből, hogy valóban fiatal lányokat hozatott magához, de nem a vérüket akarta venni, hanem Európa első leányiskoláját működtette a kastély falai között. A tanult nők pedig a fenti példából kiindulva sokáig botrányosnak és veszélyesnek számítottak.)
Egyfajta boszorkányüldözés volt tehát ez is, amiről azonban azt is megtudhattuk, hogy nem csak a nőket érintette: férfiakat is fogtak boszorkányperekbe varázslás és kuruzslás vádjával, habár nőkhöz kötött tevékenységekhez (pl. gyógyfüvekkel való foglalatoskodás) volt inkább köthető.
Az erényövvel kapcsolatban pedig azt tudhatta meg a nagyérdemű, hogy abban a formában, ahogyan sztereotipikusan ismerjük – mint középkori, nemesi kínzóeszköz, ami a lányok örömszerzési lehetőségére gyakorolt családi kontroll szimbóluma lett – nem létezett.
Tömegesen készítettek azonban önvédelmi eszközként hasonlókat, amikor a gyári munkásnők első generációja tömegesen jelent meg a Soho-ban, mivel – szintén Katona Csaba szavaival élve: „nem bíztak abban, hogy férfi kollégáik megértik majd: a nem az nem”.
Rigó Jancsi, a belga főherceg felesége és egy elképzelt történelem
A legérdekesebb karakter Clara Ward volt, aki belga főherceg férjét hagyta ott a magyar cigányprímásért, Rigó Jancsiért, akit szintén elhagyott később egy olasz (más források szerint: spanyol) pincérért. Clara Ward 1862-ben azt nyilatkozta: „nők, ha boldogtalanok vagytok a férjetek mellett, hagyjátok ott”.
Ki volt ő? Veti fel a kérdést Katona Csaba: „egy disszonáns elem a társadalomban, aki nem tudott beilleszkedni? Egy nimfomán? Vagy a nőjogok harcosa, még mielőtt nőjogok egyáltalán léteztek volna? Szerintem: lehetett mindhárom egyszerre.”
A Momentán társulat zárójelenetei arra tettek kísérletet, hogy megnézzük, milyen lenne a jövő vagy milyenek lettek volna ezek az emblematikus történelmi jelenetek, ha nők lettek volna a történelem nagy vezérei. Megnézhettük Batu kán és a honfoglaló magyarok női változatát is, és az is kiderült, hogy miért lenne tengerpartunk, ha nők vezették volna a honfoglalást?
Ha férfiak és nők együttműködése korábban is megvalósulhatott volna, például, ha Jeanne D’arc-ban nőként is hittek volna férfi harcostársai, elhangozhattak volna ehhez hasonló mondatok:
„hatékonyabb, emberibb és kevesebb vérrel átitatott világ lesz az, amit ő mutat nekünk.”
Soha nem jártunk még előrébb
Ami pedig a jelen helyzetet illeti: nem volt még olyan történelmi korszak, amelyben előrébb járt volna a női jogokat illetően, mint a mostani, még akkor sem, ha a gyakorlatban most is sok visszásságot és előítéletet tapasztalunk. Most van az átmenet időszaka, ahogy Bodroghy Borbála fogalmazott, elnézést kérve a férfiaktól, akiket az este során kikarikíroztunk, majd hozzátette: mi több ezer évig éltünk ebben, szóval ezt most viseljétek el.
Ez az előadás élő példa volt arra, hogy humorral, együttműködéssel, stílusérzékkel és hiteles információkkal a legrázósabb témák is feldolgozhatók. A Momentán és Katona Csaba előadása megmutatta, hogy a női történetek nemcsak fontosak – hanem nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az összképet tisztán lássuk. És talán kevesebb háború lett volna, sőt, még talán tengerpartunk is lenne, ha időben figyeltünk volna rájuk.
Szerző: Laborczi Dóra Fotó: Getty Images, szerző sajátja
