Temetkezési szokások a világ körül
A tibetiek „égbe temetkeznek”, azaz az elhunytat egy magas hegycsúcson adják vissza a természetnek. A fülöp-szigeteki ifugao törzs tagjai kivájt fatörzsekbe, vagy sziklaszirteken helyezik el halottaikat, hogy azok minél közelebb legyenek az istenekhez. Az indonéz toraják temetési szertartása akár hónapokig is eltarthat – és amíg a folyamat le nem zárul, az elhunyt teste a családdal marad.
A mexikóiak bulizva emlékeznek, az írek virrasztva mesélnek történeteket, a skótok zenés mulatság keretében idézik fel a távozó életének szép pillanatait. Az európai-keresztény kultúrkörön alapuló szertartások országonként eltérhetnek, de alapvető mikéntjüket mindannyian ismerjük. Gyakran tapasztaljuk ugyanakkor, hogy igencsak távol állnak az elhunyt életének értékrendjétől, világnézetétől. Így aztán felmerül a kérdés: ha nem a hagyományos vallásos temetés, akkor mi jöhet szóba?
A temetési szolgáltatás jó biznisz
A KSH adatai szerint hazánkban átlagosan 120-125 ezer temetésre kerül sor évente, vagyis a szolgáltató szektor terhelése állandó. Az árak azonban évről évre nőnek: a koporsós temetések alap költségigénye a tavalyi esztendőben átlépte a félmilliós lélektani határt. A hamvasztásos-urnás temetések ugyan kb. 20-25%-kal olcsóbbak, de háromszázezer forintos büdzsé a minimum. Az alatt szinte lehetetlen temetést szervezni. Így aztán gyakori, hogy az elhunyt hamvasztása és a kegyeleti szertartások között akár hosszabb idő is eltelik.
Noha azok a családok, akik anyagi okokból nem tudják vállalni hallottjuk temetését, igényelhetnek köztemetést vagy szociális temetést, illetve egyes esetekben önkormányzati támogatást, a családok érdeklődése megnőtt a hamvak természetben való szétszórása és az egyéb alternatív megoldások iránt.
Ennek persze nemcsak anyagi okai vannak: azok, akik nem kívánnak vallásos szertartás révén búcsúzni, olyan esztétikus és méltó kegyeleti eljárásokat keresnek, melyek megadják a végtisztességet, de nélkülözik a vallásos protokollt.
Nagy az érdeklődés a polgári búcsúztatás iránt
Kurucz Ádám Konrád polgári búcsúztatóként hetente akár tucatnyi szertartásban is segédkezik temetéseken Budapesten és környékén. Teszi mindezt annak ellenére, hogy korábban sosem gondolta volna, hogy temetéseken fog majd dolgozni.
Kurucz Ádám Konrád polgári búcsúztató
„Eredetileg csak helyettesítőként kellett volna részt vennem néhány szertartáson, mert a búcsúztatónak halaszthatatlan elfoglaltsága akadt. Noha évek óta tartottam előadóesteket és nagy volt a tapasztalatom nagy tömegeket vonzó rendezvények speakereként, volt bennem félelem a temetői szertartások lebonyolítása és a gyásszal való közvetlen találkozás kapcsán. Végül vállaltam a megbízást azzal a feltétellel, hogy azt követően többé nem foglalkozom majd polgári búcsúztatással. Aztán elvégeztem a feladatot – és ráébredtem, hogy a jelenlétemmel, kísérésemmel segíteni tudom a családok gyászát és az elhunyt útját. Azóta is ezt csinálom.”
Ádám a lassan tízéves pályafutása során már közel kétezerötszáz búcsúztatásban működött közre, és sokféle igénnyel, elképzeléssel találkozott. Mint mondja, még az extrém elképzelések mögött is csak egy szándék húzódik:
biztosítani, hogy a család az elhunyt személyiségéhez illeszkedő módon, méltóképpen búcsúzhasson szerettétől.
„A polgári búcsúztatás ereje abban rejlik, hogy az valóban az elhunytról, és az őt életében szerető-támogató rokonokról, barátokról szól. A munka különösen fontos része az anyaggyűjtés: a temetést szervező rokonoknak küldött kérdéssor, az interjúk és a mesélt történetek révén magam is megismerem kicsit a halottat. Így aztán olyan egyedi, versekkel, idézetekkel, utalásokkal és akár dalokkal tarkított búcsúztatást tudok összeállítani, mely valóban megidézi az elhunyt szellemiségét.”
Mint mondja, a polgári búcsúztatás során a rokonok, barátok is felszólalhatnak. Akár úgy is, hogy az előre megírt megemlékezéseiket a búcsúztató osztja meg az egybegyűltekkel.
„Számomra alapvetés, hogy a szertartás során a gyászoló család kéréseit mindenben a legjobb tudásom szerint teljesítem. Ez vonatkozik a búcsúbeszéd hosszára, stílusára, minden részletére és persze a helyszínére is. Bár a legtöbb szertartásra ravatalozóban, vagy temetőkertben kerül sor, nem ritka a hajós vagy reptéri, de akár otthoni környezetben megtartott búcsúztatás sem.”
Ádám azt mondja, ez a munka számos olyan skillt is megkövetel, amire az emberek általában nem is gondolnának, hiszen nemcsak kiváló előadónak és karizmatikus személyiségnek kell lenni, hanem mediátornak, rendezőnek, rendezvényszervezőnek projektmenedzsernek, gyászkísérőnek és közvetítőnek is.
„Van, hogy az egyes családtagok nem értenek egyet a búcsúztatás részleteit illetően, vagy hogy konfliktus alakul ki valamilyen kérdésben. Ilyenkor értelemszerűen a szertartás megrendelője mondja ki az utolsó szót. Ugyanakkor arra törekszem, hogy mindenki elégedett legyen.”
Hozzáteszi, vannak olyan helyzetek, amikre minden körültekintés ellenére sem lehet igazán felkészülni. Ha az elhunyt kiskorú, vagy a megrendelők a gyermeküket búcsúztatják, a gyászolókkal együtt a szolgáltatók is hatalmas érzelmi terhelésnek vannak kitéve.
„Ilyenkor még inkább arra törekszünk, hogy a búcsúztatás hibamentes és a család kéréseinek megfelelő legyen, hiszen ezzel egy kicsit mi magunk is tehetünk azért, hogy a gyász elviselhetőbb legyen.”
Szétszóródni a világban
A hamvak szétszórása a temetkezés költséghatékonya(abb), emiatt egyre népszerűbb módja. A döntést gyakran maga a haldokló hozza meg, amikor azt kéri, hogy kedvenc helyén, vagy élete egyik emlékezetes eseményének helyszínén engedjék őt a szélbe. A jó hír, hogy a tévhitekkel ellentétben erre a hazai jogszabályok szerint is van lehetőség.
- Ha valaki úgy rendelkezik, hogy vízi szórást szeretne, a vonatkozó kormányrendelet szerint a temetésre a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság és a közeli családtagok írásos engedélyének beérkezése után kerülhet sor.
- A temetőn belüli szóráshoz általában szóróparcella áll rendelkezésre, a magánterületen történő szóráshoz pedig a terület tulajdonosának írásos engedélye szükséges. (Random helyen, engedély nélküli szórást végezni azonban tilos.)
- A külföldi szórás minden esetben az adott ország és/vagy tartomány helyi szabályozásának megfelelően történhet, de a magyarországi közeli rokonok írásos beleegyezése ekkor is szükséges a szóráshoz.
Ha a szórás, vagy urnás temetés helyszíneként a család egy bármikor felkereshető, hivatalosan is emlékhellyé nyilvánított helyet szeretne megjelölni, hazánkban is lehetőség van erdei temetkezésre az agostyáni Emlékerdőben, ahol a méltóság, az egyszerűség, a szerénység és a méltányosság jegyében zajlanak a szertartások.
Ládonyi Gabriella, az Emlékerdő koordinátora azt mondja, szemléletmódjuk központi eleme, hogy munkájuk során a legkevésbé ártsanak és a lehető leginkább együttműködjenek a természettel, melynek születésétől fogva minden ember a része.
„Szeretnénk a lehető legszebb búcsúélményt nyújtani azoknak, akik ezt a természetközeli módját választják akár a későbbiekben saját maguk számára, akár elveszített hozzátartozójuk számára. Néha gyógyítani, gyakran enyhülést hozni és mindig vigaszt nyújtani – ezt látjuk megvalósulni a természet ölelésében.”
Gabriella azt meséli, gyakran az elhunyt saját döntése, hogy az agostyáni Emlékerdőben szeretne nyugodni. Mint mondja, vannak, akik még életükben ellátogatnak hozzájuk és kiválasztják a fát maguk számára – ezzel pedig hatalmas terhet vesznek le a hozzátartozóik válláról. Ugyanakkor azt is tapasztalja, hogy a halál még mindig tabu, az életvégi rendelkezések pedig sokszor elmaradnak. Így aztán sokkal többen vannak azok, akik szeretett hozzátartozójuk halála után keresik az alternatív lehetőségeket, mert nem akarják temetőbe vinni, márvány alá zárni őt.
Vannak, akik még életükben ellátogatnak és kiválasztják a fát maguk számára
„Az ország minden pontjáról keresnek bennünket Békéscsabától Szombathelyig, és természetesen a fővárosból és a környékről is. Az érdeklődők vezérelve általában a miénkkel megegyezik: a természet közelsége és szeretete vezeti el őket hozzánk, hiszen a fák, a madárdal, és az örök körforgásba való visszakerülés az, amiben vigaszt találnak a hozzánk fordulók. A gondolat, hogy egy fában – szimbolikusan – tovább él valaki, sokak számára vigasztaló.”
Az agostyáni Emlékerdő dolgozója hangsúlyozza, hogy esetükben polgári, egyházi és atipikus, zárt családi szertartás is kérhető attól függően, hogy mi volt az elhunyt, illetve a család elképzelése a búcsúzásról.
„Van egy szerény ravatalunk egy tisztáson, illetve egy Árpád-kori körtemplom másolatunk is, ahol szintén adott a lehetőség a búcsúztatásra. Általában mécsest gyújtunk a ravatalnál, és lélekharang szól a szertartás elején és végén, majd innen kísérjük utolsó útjára az elhunytat. A búcsúztatás során mindig igyekszünk a család minden kérésének megfelelni, hogy méltóképpen tudjanak búcsút venni. A fánál pedig hangsúlyt kap az örök körforgásba való visszakerülés gondolata.”
Mint mondja, az erdő minden évszakban más, és mindig van benne valami különleges és gyönyörködtető, ez pedig enyhíti a gyászolók fájdalmát.
„Azok, akik nálunk búcsúznak, gyakran mondják, hogy a temetés méltóságteljes, meghitt és bensőséges volt, mert nem kapkodunk, szertartásosan és tisztelettel adjuk meg a módját minden egyes eseménynek. Ráadásul mivel jelen vagyunk a fakiválasztás, az erdőbejárás és a búcsúztatás során is, megismerjük a családokat. Később aztán újra és újra találkozunk velük, amikor látogatni jönnek, így idővel már örömmel és szívélyesen köszöntjük egymást, váltunk néhány szót. Ez nagyon különlegessé teszi ezt a helyet számunkra, és szerintem a családok számára is”
Temetkezhetek-e a saját kertembe?
Sok oka lehet annak, hogy valaki a lakóhelyével megegyező helyrajzi számon, vagy akár gyermekkori lakóhelyén szeretne nyugodni. Tény, hogy ez idehaza meglehetősen szokatlan – azonban nem lehetetlen eljárás.
Ehhez meglepő módon nem is szükséges különösebb tortúra: az elhunytat a halotti anyakönyvi kivonat kiállítása során a szokott módon készítik elő, majd a temetős koporsós vagy urnás jellegétől függően kijelölt időpontban a magánterületen kialakított, tetszőleges jelölésű sírban helyezhetik el. Ehhez csupán három dolognak kell érvényesülnie:
- az elhunyt életében az eljárás ellenében nem végrendelkezett;
- a földterület tulajdonosa (kezelője) írásban beleegyezett a sírhely kialakításába;
- a földterület tulajdonosa vállalja, hogy a végrendeleti juttatásban részesített személyek részére a kegyeleti jog gyakorlásának lehetőségét biztosítja, valamint az elhunyt közeli hozzátartozóit az urna elhelyezésére szolgáló hely címének változásáról tájékoztatja.
A végső nyughely megválasztására számtalan lehetőség van tehát. Te mit választanál?
Kiemelt fotó: Getty Images Portré fotó: Sóstai Ádám
