Van valami közös bennem és Palvin Barbiban. Nem a hasizmunk, nem a hollywoodi álomotthon vagy a sokezer dolláros szerződések, hanem valami, ami talán minden szentimentalitás nélkül fontosabb ezeknél: mindketten olyan privilegizált helyzetben voltunk, hogy a szülés után hat héttel vissza tudtunk térni a munkánkhoz.
Amikor az én babám hat hetes volt, a kanapén ültem egy mackónadrágban, mellemen a gyerekemmel, oldalamon egy kézműves kakaóscsigával ölemben a laptoppal, és egy cikken dolgoztam, pont mint most. Palvin Barbi pedig szexi fehérneműt húzott és felvonult a Victoria’s Secret showján.
Saját döntésből visszatérni dolgozni a szülés után akkor és ahogyan jólesik, egyértelműen hatalmas privilégium, ami csak nagyon kevés nőnek adatik meg. Abban viszont már nemcsak Barbival hasonlítunk egymásra, hanem minden egyes nővel, hogy ha lehetőségünk van döntést hozni, keményen megítél érte minket a társadalom, bár az persze tény, hogy a magyar szupermodell teste körüli diskurzus valamivel hangosabb, mint amit a legtöbb nő tapasztal. Palvin Barbi vonulása után ugyanis újra lángra kapott az a feministának csak rengeteg tévedés és nagyfokú szűklátókőrűség útján nevezhető nézőpont, miszerint a modell irreális, kártékony elvárásokat promotál a nők felé, torz képet fest az anyaságról és hivatkozási alapot szolgáltat minden abuzív férfinak, aki a szülés után hasonló formában kívánja látni a feleségét. És bár irreális és kártékony elvárások a nők felé, torz kép az anyaságról és abuzív férfiak valóban bőven vannak, azért talán nem a frissen szült anyákat kellene megkövezni – még akkor sem, ha istenien néznek ki fehérneműben.
De őszintén: mikor néztél ki úgy, mint Palvin Barbi?
Először is szögezzük le: Palvin Barbara egy világhírű modell, aki abból él, hogy gyönyörű. Azon túl, hogy kegyes volt vele a teremtés, nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az ő munkája az, hogy jól nézzen ki – edzés, életmód, haj, smink, körmök, és a többi: azzal tölti a munkaidejét, hogy prezentáljon a világ felé egyfajta szépségideált. Ehhez nyilvánvalóan van dietetikusa, személyi edzője, bőrgyógyásza, szuper fodrásza és stylistja, pénze gyerekfelügyeletre és lehetősége arra, hogy szabadabban gazdálkodjon az idejével, mint a legtöbb nőtársa.
Palvin Barbi a Victoria’s Secret show-ján 2026-ban, szülése után hat héttel
Számon kérni tőle, hogy a szülés után is gyönyörű, kicsit olyan, mintha számon kérnénk a pénztároson, hogyan meri a szülés után hetekkel ugyanúgy lehúzni a füstölt kolbász és a natúr joghurt árát – azzal együtt, hogy utóbbi jó eséllyel nem szabad akaratából tért vissza a munkavégzéshez. Vagy még inkább olyan, mintha előtte azzal vádoltuk volna Palvint, hogy a szépségével minden nőre irreális elvárásokat terhel és egészségtelen szépségideált hirdet – ja igen, elnézést, ez meg is történt. Ennek fényében már igazi triplacsavar, hogy maga Palvin többször elmondta, hogy az iparág több ízben meggyalázta őt és próbálta plus size-nak bélyegezni tökéletesen egészséges, vékony alkatú testét. Félreértés ne essék: nyilvánvaló, hogy a divatiparral, a szépségiparral és a modellek világával súlyos problémák vannak, én legyek az utolsó, aki védeni próbálja ezt. Persze, hogy irreális elvárásokat támasztanak a nők felé, és ebben nyilván minden szereplőnek van valamennyi felelőssége. De talán még ez sem elegendő indok arra, hogy meggyalázzunk egy nőt.
Mert ami az igazán fontos egész téma kapcsán, hogy már megint egy nő (a nők) testével foglalkozunk, és megint megpróbáljuk megítélni, hogyan is kellene viselkednie és kinéznie egy nőnek, vagy még inkább egy anyának, a szülés után. A feladat persze most sem egyszerű, ahogy rögtön eszünkbe is juthat America Ferrare Barbie-s monológja: szülés után a nő legyen boldog, de azért ismerje el, hogy ez nehéz, ne legyen igénytelen és tunya, de azért ne is vonulgasson a Victoria’s Secret Fashion show-kon, imádja a gyerekét és szentelje oda neki minden idejét, de azért ne oldódjon fel az anyaságban, és építse tovább a karrierjét, mindeközben pedig legyen borzasztóan hálás azért, hogy egyáltalán anya lehetett. Ha Palvin Barbi nem vonul fel a fashion show-n, és kócos hajjal fetreng a kanapéján a kézműves kakaóscsigával, akkor most valószínűleg attól lenne hangos az internet, mennyire elhagyta magát. Az a férfi meg, aki most, emiatt kéri számon a gyerekei anyjától, hogy miért nem néz ki úgy szülés után, mint a legismertebb magyar modell, az fogalmam sincs, hogy korábban mit várt el a feleségétől. De ezzel el is érkeztünk a lényeghez: ne mi nők legyünk felelősek a férfiak elvárásaiért.
Lamantin vagy szupermodell, a lényeg, hogy senki ne szóljon bele
Tudjuk, hogy az internet tele van tökéletesre retusált, tökéletesre edzett, tökéletesre műtött vagy a mesterséges intelligencia által tökéletesre álmodott nőkkel. És pontosan tudjuk, hogy milyen hatással van mindez a fiatal lányok és nők önbecsülésére, énképére és mentális egészségére. De azt is érdemes látni, hogy azok a nők, akik vagyonokat fizetnek azért, hogy tökéletes legyen a bőrük, órákat edzenek azért, hogy kockás legyen a hasuk, vagy éppen szorongva-rettegve retusálják tökéletesre saját képeiket posztolás előtt, ugyanannak a patriarchális rendszernek az áldozatai.
Az elnyomó férfitekintet miatt érezzük, hogy tökéletesnek kell lennünk, és nem Palvin Barbi miatt. A férfiak hatalmi szerepe és a vele szorosan összefonódó kapitalista logika kéri rajtunk számon, hogyan nézünk ki szülés után és nem egyetlen modell, aki vonul egy show-n.
Lustalány, azaz Kovalcsik Kriszti az Instagram-oldalán az eset kapcsán egyrészt megmutatta azt, ahogyan valószínűleg a legtöbben éreztük magunkat a gyermekágyban. Kómásan pihenve egy újszülött mellett a kupi közepén. És ez teljesen rendben is van így.
Palvin Barbara döntése pontosan ugyanennyire rendben van. És azt se felejtsük el: egy olyan rendszerben neveli a gyerekét, ahol minden nő felé az az elvárás, hogy hat hét után térjen vissza a munkahelyére. Hogy elég-e a hat hét a regenerálódásra és arra, hogy egy nő újra a „régi” legyen? Kinek igen, kinek nem.
Egy tökéletes világban minden nő eldönthetné, hogy lamantin vagy szupermodell szeretne-e lenni a szülése után, és bárhogy is határozna, senki nem ítélné meg érte. De tökéletes világ helyett patriarchátus van. És nem árt magunkat emlékeztetni rá, hogy pontosan ez a gyökere vannak, hogy a nők reprodukciós döntéseit közügynek tekintjük, hogy a női testet újra és újra tárgyiasítjuk és folyamatosan uralom alá akarjuk hajtani. Ha nőként képesek vagyunk ránézni Palvin Barbi kétségtelenül fantasztikus szülés utáni testére és azt mondani, „szuper neki”, akkor talán több energiánk marad arra is, hogy azok felé fordítsuk az ellenszenvünket, akik igazán megérdemlik.
Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
