Amire fel kell készülni
Írországban esik. Nyáron kevesebbet, ősszel és télen többet. Néha kicsit, máskor nagyon, viszont biztos, hogy elkerülhetetlenül. Ennek ellenére is egészen elviselhető a klíma, ha felkészülsz rá – mondom ezt úgy, hogy a teljes tartózkodásom alatt középfokú viharriasztás volt érvényben és az esőt kimondottan nem szeretem.
Ami biztosan nem kell, az az esernyő, ugyanis a brutál szélben teljesen felesleges. Szükség van viszont réteges öltözködésre, legalább két pár vízhatlan cipőre és egy atombiztos esőkabátra. (Ha rájössz, hol értékesítenek olyat, feltétlenül jelezd. Az enyém, amit kifejezetten ehhez az időjáráshoz szereztem be, egy viharban pontosan 12 percig bírta.)
Nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy mindenhol kártyával fizetnek, a nagyobb címletek pedig általában gyanúsak. Vagyis ha ötven-, pláne százeurós címlettel rendeznéd a kis összegű számlát, szúrós tekintetekre és alapos ellenőrzésre számíthatsz.
Vannak jó hírek is: az íreket nem zavarja a window shopping – annyit nézegetsz, tapizol és kérdezel, amennyit nem szégyellsz –, nem csinálnak nagy ügyet a mosdókérdésből – használd nyugodtan, csak hagyj rendet magad után – és a csapvizet sem próbálják aranyáron rád sózni. Automatikusan – és ingyen – adják a kávézóban, az étteremben és ha kéred, a söröd mellé is.
Igaz, az üveges víz a legtöbb vendéglátóhelyen drágább, mint a Guinness. Nem csoda, hogy mindenki inkább ez utóbbit issza.

Galway egykori halászfaluja, Claddagh máig őrzi halászhagyományait, a nevét viselő gyűrű pedig az egész világon a szeretet, a hűség és a barátság szimbólumává vált
Aki a hasát szereti, Galwayjel jól jár
Gasztrobubusok, figyelem! A pubkultúra velejárója, hogy kábé minden kocsmának van egy ikonikus és brutál jó lélekmelengető fogása, amit egyszerűen kár kihagyni.
Az egyik legnépszerűbb a Brasserie on the Corner, mely annak ellenére megfizethető magyar pénztárcával is, hogy a TripAdvisoron leadott vendégértékelések alapján a világ legjobb 1 százalékába tartozik. A vendégtérben pislákoló tűz, a felkészült és őrülten kedves személyzet, valamint a három fogást 40 euró alatt kínáló pre-theatre menü felejthetetlen élmény.
Erősen ajánlott az 1902 óta nyitva tartó, tengeri herkentyűiről és fish’n’chips-éről ismert McDonaghs Bar is. A belső terek kialakítása egyszerre idézi az ír halászfaluk és a Karib-tenger kalózai hangulatát, az állandó telt ház miatt pedig új ismerősöket szerezhetünk a mindig friss és forró fogások felett.
Hasonló élmények érhetnek az O’Connors Craft Bakery kávézóiban is, hiszen a családi vállalkozás üzletei 1962 óta klasszikus ír finomságokkal és napjaink kedvenceivel várják a vendégeket. Scone-ozó és teázó nénik, kávézó irodisták, cserzett arcú halászok és kisgyerekes családok, no meg az ikonikus ír kékség: tökéletes pihenő két izgalmas programpont között.
A város és térsége híres az osztrigáról – a különleges finomságnak még fesztiválja is van, általában szeptember végén – és a halételekről, melyeket Galway két Michelin-csillagos éttermében – az Aniarban és a The Pullmanban – is felszolgálnak. A prémium gasztroélmények persze itt is luxusnak számítanak: 175 eurótól indul egy-egy menü italok nélkül.
Látnivalók akár díjmentesen is
A kultúrához való hozzáférés alapjog – kellene, hogy legyen, így aztán nagy örömmel tapasztaltam, hogy számos látnivaló ingyenesen is hozzáférhető. A Galway City Museum állandó és időszakos kiállításai például nyitvatartási időben szabadon látogathatók, hétköznapokon pedig különféle munkaidő utáni programokat is kínálnak. Az 5 eurós támogatói díj tényleg opcionális: nem néznek csúnyán senkire akkor sem, ha sehol sem húzza le a bankkártyáját. (Én azért fizettem, persze.)
Az állandó kiállításokon bárki megismerheti a kelta építkezési módokat és a hitvilágot, a hajóépítési hagyományokat, és persze a Claddagh-gyűrű hazájaként ismert Claddagh halászfalu történetét is. Az időszakos kiállításokon az ír medtech világpiaci jelentőségéről és a környezetszennyezés tengerbiológiai hatásairól is szó esik. Az épület számos pontján gyerekeknek kihelyezett és interaktív spotok is várják az érdeklődőket, így a múzeum esős időben is kiváló program egyedül vagy akár az egész családnak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Párocskáknak és az ír kultúrtörténet iránt rajongóknak kihagyhatatlan a Claddagh Ring Museum is, mely valójában egy üzlet a Quay Streeten. A kétszázötven éve ugyanazon család birtokában lévő boltocska 15 különféle Claddagh-gyűrűt kínál, belső szobájában pedig egy családi ereklyéket is felvonultató kiállításon ismerteti meg a gyűrűk történetét a kíváncsiskodókkal.
Bár az első ismert ötvösmester, aki 1689-ben megalkotta az azóta világhírűvé vált tenyeres-szíves, koronával díszített gyűrűt, Richard Joyce volt, az eredeti jelzés használatára kizárólag a múzeumot is üzemeltető Thomas Dillon Claddagh Gold ékszerbolt jogosult.
A gyűrűnek különleges jelentése van: az aranyból, ezüstből vagy platinából készült ékszer viselésének módjából ránézésre is meg lehet mondani, hogy az illető szingli, foglalt, jegyben jár vagy házas.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az egyetem épületei, a templomok – beleértve a Galway Cathedralt, ahol nekem például egy gigantikus folklór esküvőbe sikerült belefutni –, a James Mitchell Geology Museum és a Spanish Arch, valamint a Latin Quarter, illetve az Eyre Square is teljesen ingyen megtekinthetők. Kötelező foto spot a Galway Girl szobor is, csak bírjuk kivárni a sorunkat!
Érdekel az ír kultúra? Az ún. The Schools’ Collection a legnagyobb ír értékmentő projekt, melyre 1937 és 1939 között, általános iskolások bevonásával került sor.
Az Írország-szerte közel 5 ezer iskolába járó csaknem 50 ezer gyermek nagyjából hat hónapon át gyűjtötte a nyelvi és kulturális emlékeket: beszélgettek a nagyszüleikkel, a falubelikkel és a rokonokkal, majd papírra vetették a hallottakat. Ezzel jelenleg is Írországé a legjobban dokumentált folklór örökség: a gyerekek jegyzetei 55 témában 1128 kötetben közel 750 ezer kézzel írt oldalon őrzik az ország minden régiójának örökét.
Ha szeretnél többet megtudni a tündérvárakról, az építkezési módokról, a boszorkányokról, a bansheeről, a történelemről vagy az ír népi gyógyászat sajátosságairól, jó hír, hogy a teljes gyűjtemény elérhető digitálisan is itt.
Minden héten fesztivál
Amikor azt mondom, hogy Galway Írország kultúrfővárosa, nem túlzok: tavasztól az ősz végig szinte minden hétre akad egy fesztivál. Az év általában a Szent Patrik-napi kalandokkal indul, melyet irodalmi, zenei és nyárnyitó programsorozatok követnek.
Nyáron film-, zene- és cirkuszművészeti fesztiválok, lóversenyek, vízi szórakozások és kirándulók ezrei színesítik a környéket, ősszel pedig a gyerekeké, a humoré és a halloweené a főszerep. A pubokban mindenki haver: a legtöbb helyen heti 5-7 napon élőzene, tömeg és jó hangulat várja az arra tévedőket. Rólunk ránézésre megmondták, hogy nem tartozunk oda és két szelfi meg egy pofa sör mellett mondták, esélyünk sincs, hogy kibírjunk itt egy éjszakát. Igazuk volt.
A halloweeni programsorozatból viszont rendesen kivettük a részünket: megnéztük a döbbenetesen jó Macnas-parádét, láttunk szabadtéri halloween-táncshow-t zuhogó esőben és bámultuk a plafont egy több száz éves templomban, hogy kiélvezhessük az odavetített kortárs fényinstalláció minden pillanatát.
A halloween trip egyik abszolút csúcspontja pedig Emma Doran ír stand-up komika estje volt, aki nemcsak autentikus humora és a – magyarhoz meglepően hasonló – tradicionális ír családjáról alkotott csípős véleménye, hanem az önreflexív meglátásai és fricskákkal teleszórt monológjai miatt is fantasztikus. Ja, és a legjobb az egészben, hogy a jegy pont annyiba került, mintha bármelyik hazai stand-upos estjére ültünk volna be. (Na jó, egy kicsit olcsóbb.)
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Írországban rájössz, milyen kicsi vagy
Az ír vidék sokszínűsége újra meg újra az arcodba vágja, milyen kicsi és múlandó vagy. Az óceán végeláthatatlan messzeségében feltűnő öt méteres hullámok, a szabadon vágtázó esőfelhők, a sziklafalak és a kövek között előbukkanó zöldek mind-mind azt mondják, az élet így is, úgy is utat tör magának.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
És bár Moher-szikláinál még a szemerkélő esőben és 80 km/órás szélben is tömeg volt, nem érdemes kihagyni: cuki lundák, bárányok és közel 30 ezer madár mellett a napfény játéka is elvarázsol. Együtt súgják a füledbe: visszavárunk!
Fotó: Getty Images
