Bevallom őszintén, én azt hittem, előbb megtörténik, hogy egy kozmetikai márka felkér téged az arcának. Az elmúlt években egyre divatosabbá váltak a szép hatvan feletti nők, egykori modellek, ismert színésznők jelennek meg egymás után a nagy márkák hirdetésein. Ez volt az első ilyen jellegű megkeresésed?
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Guinness Rekordok Könyvébe illő időt, két évtizedet töltöttem a modellpályán. Miután visszavonultam, negyvenöt éves korom körül kaptam egy felkérést: egy dán szépségtabletta arca voltam egy ideig Magyarországon. Utána hosszú szünet következett. Derült égből villámcsapásként érkezett a Helia-D megkeresése, egyáltalán nem számítottam arra, hogy valaha visszatérek a modellszakmához. A megkeresés pikantériája még, hogy ez a márka a nyolcvanas években indult, és a legnagyobb konkurenciája volt a Fabulonnak, amivel én sokáig együtt dolgoztam. Az első reakcióm az volt, hogy a tulajdonosok biztos nem gondolják komolyan ezt az ötletet. De ők nem adták fel, inspirációként átküldtek néhány reklámfilmet Jane Fondával, Helen Mirrennel, Julianne Moore-ral, akik szintén idősebb korukban szerepeltek egy nagy francia kozmetikai márka nagyköveteként hirdetésekben. Ámulva néztem őket. Arra gondoltam, ha ezek az ötven, hetven, sőt nyolcvan pluszos nők rám is ilyen inspirálóan hatnak, lehet, hogy én is tudok inspirálni másokat. Végül is, ha lefordítjuk ezt a jelenséget magyarra, a Helia-D és én teljesen jól passzolunk egymáshoz.
Elkészült a reklámfotó és egy videó is. Jöttek már visszajelzések?
Én nem vagyok jelen a közösségi médiában, a férjem viszont annál inkább, és közvetíti nekem mindazt, ami ott történik. Ő is kitette a filmet és a fotót a saját oldalára, iszonyú sokan nézték meg és lájkolták. Eddig csak pozitív kommentek jutottak el hozzám, ami alapján igazolva látom ennek a projektnek a lényegét: sikerült sokakat inspirálnom.
Most, hogy újra a figyelem középpontjába kerültél, még többen felismernek az utcán. Mennyire kötelez téged ez az ismertség arra, hogy mindig jól nézz ki. Mennyire érdekel, hogy mit gondoltnak az emberek a külsődről?
Nagyon hamar elengedtem ezt a dolgot, még akkor, amikor modell voltam. Ha megfigyeled a külföldi modelleket, a privát életükben egyáltalán nem akarnak mindenáron megfelelni annak a képnek, amit elvárnak tőlük. Ezt a terhet nem lehet egy életen keresztül viselni. De ez nem jelenti azt, hogy az ember teljesen elhanyagolhatja magát. Vagy azért nem, mert ilyen a természete, vagy mert megtanulta, hogyan lehet megfelelő energiabefektetés mellett ápoltnak maradni. Az én életemben nincs szakadék a napközbeni kinézetem és a reggeli vagy az esti kinézetem között. Nem vagyok az a típusú nő, aki reggel tökéletesre összerakja, este pedig lebontja magát. Minden, ami ápolja a bőrömet, benne van a napi rutinomban, de például a sminkelés nem. Nem nézek ki úgy napközben, mintha fotózásra mennék.
Ha most lennél 14-15 éves, a mai világban újra a modellkarriert választanád?
Én nem választottam a modellkarriert, a véletlenek és a szerencse sodort bele, és lehet, hogy most is ez történne. Semmi kivetnivalót nem találok abban, ha egy fiatal lány modell lesz azzal a kitétellel, hogy az első pillanattól kezdve tudnia kell, a nagy többség számára ez a történet csak pillanatokra szól. Persze mindig vannak kivételek, ha megnézed a nagy neveket, ők negyven éves korukban is vállalnak modellmunkákat. Az elején a fiatalság, üdeség számít, később pedig, amikor már megtanultad a szakma csínját-bínját, akkor az, hogy hogyan tudod magadat használni. Végül pedig elkezdesz egy történetté válni, a korod már egyáltalán nem érdekes, kirajzolódik a személyiséged, ami képes megszólítani másokat, és emiatt lehetsz értékes a reklámpiacon. Ez történt velem is. Kezdő modellként még nem láttam ezt ilyen tudatosan, csak sodródtam az árral, tettem a dolgomat, használtam a józan eszemet. Bármely más szakmában ugyanígy működtem volna. Ez a mostani felkérés a történetemről szól, azt bizonyítja, hogy nagyon számít az, ki vagy és mit csinálsz. Mindehhez társul egy arc, ami azt sugallja, nem kell feladni, bármennyi idős is vagy. Nagyon szép gesztusnak tartom a Helia-D-től, hogy nem egy gyönyörű negyvenes nőt választottak az új termékcsaládjuk arcául, hanem velem a célcsoportjuk tetejét célozták meg.
Izgultál a fotózáskor és a videó forgatásakor? Egészen közel engedted a kamerát magadhoz, a videóban smink nélkül szerepelsz.
Nagyon izgultam. Kikötöttem, hogy kiknek a kezébe adom magam. Falus Kriszta fotós és Dobos Tamás operatőr iránt maximális bizalmat érzek, tudom, hogy nagyon jó szemük van, profin végzik a munkájukat. Az az igazság, hogy én már nem vagyok a szépség témára rágörcsölve, nincs megfelelési vágyam, hogy másoknak tetsszem. A magam mércéje szerint szeretnék jól kinézni. Azt hiszem, ez mind a fotón, mind a videóban jól sikerült.
Ha körül nézel a magyar valóságban, a korosztályodban lévő nők közel sem úgy néznek ki, mint ahogy te. Mi az szerinted, ami egy nőt fiatalon tart?
Titok nincs, mint ahogy csodák sincsenek. Viszont vannak külső és belső körülmények, amik nagyon számítanak. A belső körülmény talán az, hogy képesek legyünk mindig aktívak maradni, tanulni, és ne veszítsük el a nyitottságunkat a világ felé. Jó hír, hogy ha nem vagyunk születésünktől fogva ilyenek, mindez tanulható. De nagyon fontosak a külső tényezők is, hogy van-e egy olyan mikrokörnyezeted – mindegy, hogy ez a család, vagy egy baráti társaság –, amiből merítkezel, ami megerősítést ad. Nekem ebből a szempontból is nagyon jó családom van, illetve egy olyan szakmám, ahol nem számít, hány éves vagy. Ugyanolyan esélyeid vannak fiatalon, mint idősebben, csúnyán vagy gyönyörűen. A színésznőknek ebből a szempontból sokkal nehezebb, mint a producereknek, ott folyamatos a megfelelési kényszer.
Te soha nem gondoltál arra, hogy színésznő legyél?
Gondolni nem gondoltam rá, de az első szereplésem tizenhét évesen egy filmben volt, Sándor Pál Szeressétek Ódor Emiliát! című játékfilmjében. Ekkor még szó sem volt arról, hogy belőlem egyszer modell lesz. A rendező az összes budapesti gimnáziumot végigjárta, és fiatal lányokat válogatott a filmjéhez. Engem is megtalált. A forgatás alatt voltak, akik rá akartak beszélni, hogy felvételizzem a Színművészeti Főiskolára, mert jó külsejű csajnak számítottam. De én már akkor is elég józan voltam! Nem volt jelentős szerepem a filmben, de abból sikerült felmérnem, hogy tehetségtelen vagyok a színészetben. Hiába jöttek pozitív visszajelzések, pontosan tudtam, hogy azok csak a külsőmnek szólnak.
Ha visszaemlékszel a húsz évnyi modellkarrieredre, mikor voltál benne a legboldogabb?
Amikor abbahagytam.
Nem szeretted a modellmunkát?
Ez nem teljesen igaz, de a fellépésekkor, fotózásokkor folyamatosan frászban voltam. Az alapvető problémám az volt, hogy tíz centivel kisebb voltam, mint az elvárás. Ettől persze nem kellett pszichológushoz járnom, meg tudtam én magyarázni magamnak, hogy jó vagyok így is. De hát azért mindig szembesültem azzal, hogy alacsonyabb vagyok, mint a többiek. Lantos Piroska mellett például, aki húsz centivel volt magasabb nálam, mindig pipiskedtem. A nőies alakom sem igazán passzolt a kor ideáljához, aki a csontsovány Twiggy volt. Hozzá akart mindenki hasonlítani. Ez sem okozott mély lelki problémát, csak a komfortzónámat zavarta egy kicsit.
Mikor jött el az a pont, amikor azt mondtad, kész, vége?
Jó tíz évvel előbb kellett volna abbahagynom a modellkedést, mint ahogy megtettem. Csak hát jól ment a szekér, sok munkám volt, jól kerestem. Akkor hagytam abba, amikor felbillent az egyensúly, és többször éreztem tehernek a munkát, mint örömnek. Amikor a sok utazás és a modellkedéssel járó előnyök már nem kompenzálták a bennem kialakult negatív érzéseket.
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
