Apáról fiúra – Zwack Sándor üzletember

2018. február 14. |

Márciusi számunk fotóriportjában hét ismert férfi – fiaikkal együtt – állt a kameránk elé. A Zwack Sándorral készült interjú teljes változatát itt olvashatjátok el.


Flaka HALITI: NIHAL (2016) fém, homok, műanyag és Flaka HALITI: JOE, TE VAGY AZ? (CSALÁD (2016) textil, nyomat, 5 db

A Zwack márkát mindenki a családod férfialakjaihoz köti. Milyen szerepük van a nőknek ebben a vállalkozásban?

Nemcsak férfiaknak jut szerep benne, például a húgom, Izabella is nagyon aktívan részt vesz a cég életében, ő is igazgatósági tag. Korábban egyáltalán nem volt biztos, hogy én veszem át édesapámtól a céget, de úgy adódott, hogy én korábban jöttem ide, és végül én vettem át a stafétabotot. De nincs olyan szabály, hogy csak férfi vezethetné a céget. Édesanyám is részt vesz különben a mindennapi munkában: ő az, aki a gyártásnál a titkos gyógynövénykeveréket kezeli. A Zwack-családban ez hagyomány, már a háború előtt is a feleségek végezték ezt a nagyon fontos munkát.

Csalódott volnál, ha felnőve egyik fiad sem a céghez kötődve élné az életét?

Ahogy édesapám soha nem gyakorolt rám nyomást, hogy vegyem át a céget, úgy én sem szeretnék így tenni. Apám mindig azt mondta, hogy nyilvánvalóan nagyon boldog lenne, ha valaki a gyerekei közül venné át tőle a céget, de ha nem így történik, akkor sincs vége a világnak. Mindig azt mondta, hogy csináljuk azt, amiben boldogok vagyunk, mert annál nagyobb balszerencse nincs, mint hogy valaki egy életen át azt csinálja, amit nem szeret. Ha pedig a fiaim szeretnének majd a cégnél dolgozni, akkor ennek feltételei lesznek: el kell végezni az egyetemet, végig kell járni a szamárlétrát, és három különböző cégnél kell dolgozni, mielőtt a vállalathoz jöhetnének. Ha bizonyítanak, akkor jöhetnek – mint ahogy az én esetemben is így volt.

Nem is tiltakoztál ez ellen?

Nem. Sokáig kriminálpszichológus akartam lenni, amikor pedig elkezdtem érdeklődni a családi cég iránt, édesapám pedig ezeket a feltételeket szabta, akkor azt gondoltam, hogy így fair. Mondjuk, amikor Londonban az első munkám egyetem után egy raktárban volt egy borkereskedőnél, ahol targoncát vezettem, és nagyon korán, hajnalban kellett kelnem, akkor azért káromkodtam magamban. De most, ha visszanézek, látom, hogy az is nagyon hasznos volt.

Egy ekkora cég vezetőjeként nyilván nem lehetsz ott a gyerekeid életének minden állomásánál. Mi az, amiből viszont semmiképp nem akarsz kimaradni?

Az elejétől kezdve azt mondtam, hogy nem akarok az a szülő lenni, aki felkel 60 évesen, amikor a gyerekei már nagyok, és rájön, hogy mennyi mindenből kimaradt. Édesapám gyerekkora például még úgy nézett ki, hogy János nagypapám visszaért az irodából este 8-kor, amikor apám már pizsamában volt, kapott egy puszit, és elment aludni. Ő így nőtt fel, és szerintem ő sem cserélt életében egyszer sem pelenkát – ehhez képest nekem már természetes volt, hogy ebben is részt veszek. Amikor például Pedro focizott, akkor nagyon sokszor 4-kor felálltam, és elmentem megnézni az edzését. Ha pedig van valami a suliban, akkor mindig ott vagyok, mert ennél nincs fontosabb. Lehet, hogy nem tudom minden esetben megoldani, de övék az elsőség.

A nagyobbik fiad már kiskamasz korban van: szükséges szerinted ilyenkor külön is elbeszélgetni a fiúkkal arról, hogy hogyan kell viselkedni a lányokkal?

Épp nemrég beszélgettünk erről komolyabban a srácokkal – nem mintha szükség lett volna rá, mert jó gyerekek, de fontosnak tartottam. Nekünk nagyon erős nők voltak és vannak a családban: ilyenek voltak a nagyanyák, a nagynénik, és anyám és a húgom is ilyen – a tisztelet irántuk alapvető. Ha pedig kiderülne, hogy a fiúk nem tisztelik a nőket, akkor nagyon mérges lennék – és csalódott.

Az Unicum legendájának része, hogy titkos receptből készül. A fiaidnak elárultad már a receptet?

Nem árultam el. Én is csak nagyon későn tudtam meg. 2008-ban, amikor átvettem a céget édesapámtól. Az én fiaim is csak akkor tudják meg, ha dolgozni fognak a cégnél.

Szerző: Greff András
Fotó: Emmer László

Szólj hozzá te is!

Még több Sztárok