Fotó: kajakkenusport.hu
2014 óta te vagy A Poli-Farbe festékgyár jótékonysági nagykövete. Miért volt fontos számodra, hogy része legyél olyan kezdeményezéseknek, mint, ami apropóján most beszélgetünk?
Azért, mert jól esik látni, hogy másokon segíthetünk. Ez az én lelkemnek is ad egyfajta pluszt. Több jótékonysági megmozdulásunk volt már a Poli-Farbe festékgyárral. A célunk, hogy a különböző oktatási intézményekbe járó gyermekek, a dolgozók, illetve egészségügyi intézmények betegei és lelkes szakemberei egy szebb és élhetőbb környezetben gyógyulhassanak, és fejlődhessenek. Az évek alatt felújításra került többek között tornaterem, sportcsarnok, koraszülött állomás és most a Szent Margit Kórház Krónikus Belgyógyászati Osztályának falai kerülhettek felújításra egy speciális falfestékkel.
Neked is volt már részed nagyobb lakásfelújításban? Mennyire áll hozzád közel, hogy saját magad fess otthon?
Persze! Volt, amit mi csináltunk, például a párommal festettünk, de a nagyobb felületeknél vagy a nagyobb felújítási munkákhoz inkább szakember segítséget kérjük.
Ha kell, kicseréled otthon a villanykörtét, vagy összeszerelsz egy fiókot is?
Azt is mondhatnám, hogy a csavarhúzó a barátom! Jól ismerem… (nevet) Amúgy nem okoznak nehézséget ezek a dolgok, nem gondolom, hogy ez csak férfimunka. Persze ami sérülésveszélyes, azt a férjem nem engedi megcsinálni.
A konyhában mennyire mozogsz otthonosan?
Szeretek főzni és új dolgokat kipróbálni. Ami jól sikerül, azt túl sokáig esszük, aztán elfelejtjük… (nevet) Amit a specialitásomnak nevezhetek, az az afrikai harcsából készült lasagne.
Egy korábbi facebook bejegyzésedben azt írtad ki, hogy „Miért nevelj hölgyet a lányodból, ha harcos is lehet belőle.” Te is egy harcos kisgyermek voltál?
Nagyon mozgékony kislány voltam, aki nem kifejezetten óvta a szép ruháját. (nevet) Az, hogy találkoztam a kajakkal, lenyugtatott. A fölös energiáimat sport közben le tudtam vezetni.
A kislányotok is ilyen mozgékony?
Ha ezt a szülés után fél évvel kérdezik meg, azt feleltem volna, hogy nem, ő egy nagyon nyugodt baba. De mostanában kezd olyan mozgékony lenni, mint amilyen én voltam gyerekkoromban! Zora mindig tud valami újat mutatni magából, jó látni szülőként, ahogy felfedezi a világot. Ez egy nagyon izgalmas korszak. Egyre okosabb, és ügyesebb.
Visszatértél a kőkemény versenyzéshez. Az, hogy anyuka vagy, ad egyfajta plusz energiát az edzéseken és a megmérettetéseken?
Egyik oldalról anyukaként nehezebb a szülés előtti sportteljesítményt megtartani. Viszont érzelmileg rengeteget ad nekem! Szerintem lelkileg is megerősödtem. Sokat változtatott rajtam az anyaság: lehet, az ember azt érzi olykor, hogy nem tudja megcsinálni, de mégis sikerül!
Nem hiába mondják, hogy az anyák igazi szuperhősök, számukra nincs lehetetlen! Egyébként a verseny eredményeid is ezt mutatják: már három világbajnoki aranyérmet szereztél, az EB-n pedig két aranyat és egy ezüstöt hoztál el.
Azt gondolom, hogy ez az egyik legjobban sikerült évem. Főleg, hogy szülés után ugyanazt a formát tudtam hozni, mint az olimpián. Őszintén, egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ezt véghez tudom vinni.
Meglepett?
Ezt így nem mondanám, mert ott voltam ugye minden nap az edzéseken, és láttam, hogy jó formában vagyok. De én úgy indultam neki a 2018-nak, hogy ez egy felkészülési, visszatérési év lesz, ehhez képest bombaformát sikerült hoznom! Jó visszaigazolás, hogy szülés után is lehet, ha nem is csodákat, de ugyanazt a szintet hozni, mint előtte.
