Milyen feladatokkal kezdődött az évad?
Tulajdonképpen már július elsejétől dolgozom ebben a pozícióban, de nyáron természetesen még nem volt ennyi munkám. Igazán szeptembertől kezdődött az új munkakör: újra ‘bemutatkozni’ a kollégáknak, megismerkedni az új területekkel, mint például PR, marketing, gazdasági iroda, műszaki igazgatóság stb. Felvilágosítottak, hogy miket kell tudnom és csinálnom, mint művészeti vezető. Szeptember óta már egy új marketingesünk is lett. Arculatváltásunk volt, ami igazi mély víz rögtön a kinevezés után. Még ennek az évadnak is voltak szürkés foltjai, amiket ki kellett színezni, a Télikerttel kapcsolatos feladatokat intézni, valamint a 2019/2020-as évadot elkezdeni megtervezni. Úgyhogy van feladat bőven ezekben a hónapokban.
Egy vezető pozíció és a színészet két teljesen különböző kihívás. Nem beszélve a családról, hogy anyaként is helyt kell állnia nap mint nap. Hogyan birkózol meg ennyi mindennel egyszerre?
Eddig se voltak fölös óráim. Mindig a kocsiban, vagy már bent a színházban, smink és frizura készítés közben hangolódtam az esti előadásra. Most sem változott sokat az életem. Mielőtt elfogadtam volna a művészeti vezetői posztot, feltételem volt, hogy délelőtt tíztől, délután kettő-fél háromig szóljon a munkaidőm, ameddig a gyermekeim iskolában vannak. Nem szerettem volna, ha ők bármilyen szinten is megsínylenék a kinevezésemet. Bízom benne, hogy ez tud így működni a továbbiakban is.
Ez jó szervezőkészségre utal.
A logisztika eddig is megvolt a hétköznapokban, például hogy a gyerekeket mikor és hova kell vinni, milyen munkát vállalok el és mit mondok le. Csak most jöttek be új ‘családtagok’ is , ha fogalmazhatok így, amely további szervezést igényel.
A kinevezés óta már volt egy premierünk. Októberben mutattuk be a Legyen férfi, Monsieur Pinon! című darabot. Azóta is nagy sikerrel játsszuk. December 15-én lesz a Bolha a fülbe premierje, aminek most folynak a próbái. A magam részéről szerencsés vagyok, mert úgy alakult, hogy színésznőként az első próbáim februárban kezdődnek, így most csak a vezetői feladatokra kell koncentráljak.
Valahol olvastam nemrég, hogy balettoztál és versenytáncoltál. Végül mégis a Színművészetit választottad, miért?
Választottam én a Táncművészetit is, de mindkét helyre felvettek, és döntenem kellett. A színészetet választottam, mondván, színésznőként is fogok tudni táncolni. Sajnos nem úgy alakult, ezért 2016-ban rendeztem egy színdarabot, a Gellérthegyi álmokat. Fantasztikus partnerem Finta Gábor kortárs táncművész, aki egyben az előadás koreográfusa is volt. Fel tudtam mérni ezeken az estéken, hogy mit bírok még. Nem volt könnyű. (nevet)
A tánc segítette a színpadi megjelenésed, a teljesítőképességed?
Persze! Azért vettek fel a Színművészetire, mert jól tudtam mozogni. Prózában le voltam maradva a többiekhez képest. A tánc, a sport azóta is meghatározza a színészetemet, a koncentrációt, a versenyszellemet. De hogy kisebb dolgokat is mondjak, az sem mindegy, egy színész hogyan ül le egy székre a színpadon. Sok felé kell figyelnem, de mindig ösztönösen tudom, mire kell egy adott pillanatban koncentrálnom.
Milyen jövőbeli céljaid vannak? Lettek újabbak művészeti vezetőként?
Szerepálmom nincs. (nevet) Egyébként pedig olyan színházat szeretnék, ahol jó előadások vannak, és a színészek megbecsülik egymást, jól érzik magukat és szeretnek bejárni. Tulajdonképpen csak vigyáznom kell a Thália eddigi értékeire.
Nem kis cél ez, egy egész színházat és a közönséget is boldoggá tenni.
Igen-
Nem ért ‘támadás’, hogy Csányi Sándor után egy nő vette át a vezető szerepét?
Szerintem manapság már sokkal elfogadottabb, hogy egy nő ül vezetői székben. Nyilván nem azt mondom, hogy a társulat és a munkatársak száz százaléka elfogadja ezt. Szerintem minden ilyen jellegű gondolat otthonról jön, a neveltetésből, a szülő-gyerek kapcsolatból, nagyon sok tényezőn múlik, ki hogyan gondolkodik a nőről és a férfiról. Az sem mindegy persze, hogy egy vezető mit talál fontosnak egy ilyen pozícióban, a saját érdekeit helyezi előtérbe vagy a közegét. Ez pedig személyfüggő, nem az számít, nő vagy férfi az illető. Vannak coachok, akik arra szakosodtak, hogy tanítsák a vezetői létet. Én nem vettem részt ilyen képzésben, megpróbálom a gyakorlatban elsajátítani. Ha valahol elvesznék út közben, kérni fogom szakember segítségét.
Az ünnepek közeledtével milyen színészi és családi teendőid vannak?
December 24., 25. és 26. biztosan pihenéssel tud telni, mert az Álomutazó bár idén is lesz, most nem a karácsonyi napokon, hanem előtte és utána játsszuk. A gyerekeim szeretik és várják a darabot, így ők is ott lesznek, közös élménye lesz a családnak. Most kezdődnek majd a felújítópróbák, valamint Bergendy Péter Post Mortem filmjében is szerepet kaptam. A női főszerepet fogom alakítani egy 1918-ban játszódó rémisztő történetben. Mindig izgalmas kosztümös filmben játszani, másrészről kihívás, mert víz alatti jeleneteim is lesznek, ezért búvárleckéket kellett vennem.
És a karácsonyi sütés-főzés, készülődés is bele fog férni az ünnepekre?
Idén nem ilyen jellegű problémánk van, hanem egy ennél jóval nagyobb. Nem tudjuk hova tegyük a karácsonyfát, ugyanis tavaly lett egy kiskutyánk. Múlt évben is nálunk töltötte már az ünnepeket, de akkor még olyan pici volt, hogy elfért a zsebünkben, a fa legalsó ágát sem érte fel. De egy év alatt szépen megnőtt, és persze mindent szeret előszedni, leborítani. Úgyhogy a nagy kérdés az lesz idén, hova dugjuk el előle a fát? (nevet) Valószínűleg az lenne a legjobb, ha felkötnénk a plafonra vagy kiraknánk a teraszra.
Fotók: Thália Színház / Csatáry-Nagy Krisztina
