Kajdi Csaba, aki az Instát is meghódította

2019. január 23. | Tóth Szántó Krisztina

Felfedezte Mihalik Enikőt és Ebergényi Rékát, a Visage modellügynökség vezetője, október óta pedig az egyik leggyorsabban fejlődő Insta-oldal tulajdonosa. Insta-sztorikban mond véleményt a minket körülvevő világról, humorosan, ironikusan. Kajdi Csabával beszélgettünk.

Hogyan indult ez az egész a te életeben?

Még tavaly nyáron jártam anyukámnál Monacóban, elhívtam Johanna barátnőmet és Nizzában kirándulva takeover videókat készítettünk. Aztán ezt a Paris Fashion Weeken folytattuk. Akkor döntöttem el, hogy októberben elkezdem egyedül. Unalmasnak tartottam az Instát, kitaláltam egy geget és tetszett. A videókat az Insta-sztoriba tettem, a barátaim már a legelején mondták, hogy annyira vicces, hogy maradjon valahogy nyoma, posztoljam vagy tegyem ki Highlights-ba (Fókuszba) is, hogy később is vissza lehessen nézni. Rájöttem, hogy a megnyilatkozásaimnak épp az a lényege, hogy csak 24 órád van rá, hogy visszanézd. Különben lemaradsz.

Csaba kutyája, Sanyika is sokszor szerepel a sztorikban

Mégis van, amelyik kikerül állandóra.

Igen, azok, amiken én is röhögök. Amikor például Nizzában állok, és arról beszélek, hogy ott egy csodás „caroussel” (körhinta), mire beáll egy motoros pont a kép közepébe. Olyan, mintha megrendeztem volna. Vagy amikor fetrengek Brazíliában, ahol a telefonra ráhúznak egy nejlon tokot, én meg úgy videózok, és végig abban a hitben vagyok, hogy ezt senki nem hallja. Még be is mondom, hogy le vagytok fóliázva. Ezeket én is megnézem nyolcvanszor, és vinnyogok a röhögéstől.

View this post on Instagram

#telibeverem #memories

A post shared by Kajdi Csaba (@csaba_kajdi) on

Mindig elmondod a videókban, hogy fogalmad sincs az Insta kezeléséről.

Elképzelésem sincs, miről szól. Nem az én korosztályom, idén 45 éves leszek. Menet közben tanulok mindig valami újat. Most épp letiltott, én pedig kértem a kedves követőket, rajongókat, hogy segítsenek. Azt mondták, azért, mert hirtelen túl sokan bekövettek. Én meg már arra gyanakodtam, hogy feljelentettek.

Az is benne lehet majd a pakliban. Volt már hogy megsértődött valaki, aki fontos neked?

Ha jól tudom, és ha igaz a pletyka, akkor Lakatos Márk már megsértődött, amit sajnálnék, mert jó barátok voltunk. A könyvesboltban megláttam a szakácskönyvét, és nevetgéltem rajta. Tele volt a könyv utazós képekkel, 20 recept mellett 400 fotó az életéről. Én pedig megjegyeztem, hogy isteni kis képeskönyv Márktól. Mástól hallottam vissza, hogy ez nem tetszett neki. Pedig azt gondolom, lehet ennyi önirónia valakiben. Van, aki veszi a poént.

A szakmádban nem ért hátrány emiatt? Nem veszítesz a komolyságodból?

Érdekes, hogy Mihalik Enikő kérdezte meg tőlem, hogy mennyire leszek így hiteles ügynökségvezető. Szerintem ez nem függ össze. Ha valaki vicces és jópofa, attól még a szakmai teljesítményét máshogy ítélik meg. Szerintem baromi sokan nem szerethetnek, mert csípős a nyelvem, és elég ironikus és cinikus is vagyok, nehezen tudom magamban tartani a véleményemet – de ettől függetlenül dolgoznak velünk, (vagyis nem feltétlenül velem, hanem az ügynökségünkkel.) Persze nem arra gondolok, hogy közutálat tárgya lennék, erről nem tudok. Egy ügynökségnél a menedzser jó viszonya az ügyfelekkel elengedhetetlen, és azt gondolom ez meg is van. Az ügyfél az ügynökség modelljeit szeretné “használni”, és nem az ügynököket, emellett bízik az ügynökség profi munkájában és hozzáállásban. Amennyiben ezt megkapja, elengedi a személyes érzéseit. Hozzáteszem, ha velem dolgoznak, nem engem kapnak, hanem a modelljeimet. Lehet azt mondani, hogy nem vagyok szimpatikus, ezért nem tőlem visznek modellt, de az mehet akár a minőség rovására is… Az én pozíciómban rengeteg konfliktusom és vitám volt már az életben. Mindenki, aki sikeres és vezető a maga területén, konfliktusvállaló. Ha pedig beleállsz egy-egy helyzetbe, az persze, hogy nem tesz szimpatikussá.

View this post on Instagram

#abodyszetesett #kullok

A post shared by Kajdi Csaba (@csaba_kajdi) on

Nem nyomaszt, hogy a követőid elvárják, minden nap tegyél ki videót?

Nem, inkább idegesít néha. Igazából még sosem szerepeltem ennyire élesen az emberek előtt, és nem ennyire erős interakcióval. Néha arra gondolok, hagyjanak már békén, de aztán rájövök, hogy ez nem így megy. Elindítottam valamit, amit az emberek szeretnek, várják és hiába ez nekem szórakozás, és nem munka, a rajongóknak és követőknek ez egészen más. Ha épp nem vagyok humoros, vicces kedvemben, vagy éppen beteg vagyok, mint most, akkor minek csináljam?! Én nem vagyok hivatásos influencer. Én egy botcsinálta influencer vagyok, azért ezt nem szabad elfelejteni (mondjuk igazából mindenki botcsinálta influencer…). De mégis ki kell elégíteni a rajongók igényeit. Ez néha nyomasztó tud lenni. Ez körülbelül olyan lehet, mint amikor valakitől elvárják, hogy mindig csúcsformában legyen, mert ezt szokták meg tőle. Nagyon cukik a cégek, amikor küldenek virágot vagy krémeket, de nem áll egy menedzsment a hátam mögött, aki számon kérheti, hogy kiposztoltam-e erről vagy arról valamit. Nézd meg a legnagyobb influencerek oldalait, szerintem nagyon szomorú és fájdalmas, hogy abszolút reklámfelületekké váltak. Egymásnak teljesen ellentmondásos posztokat tesznek ki, témában, termékben stb. Nem viccesek, nincs benne poén, árulják a szolgáltatásokat, reklámozzák a kapott termékeket. Én marketingesként-kommunikációsként nem is értem, mindez miért működik. De nyilván, ha egy gyönyörű, szép lány felken egy bizonyos márkájú rúzst, mérhető, hogy másnap nő az eladás. De amikor ezek az arányok eltolódnak, már nem tud valaki önmaga lenni, hiszen folyton a kötelezettségeit teljesíti.

Mi lesz, ha egy cég megkeres, és sokat fizetne, de nem mondhatsz rosszat a termékről, akkor sem, ha az. Bevállalod?

Ha nem érzem hitelesnek, akkor nem. Mivel nem ebből élek, és nem ez a megélhetésem alapja, megtehetem, hogy ha valaki azt mondja, a világ legbüdösebb parfümjét dicsérjen, akkor nemet mondok. Ha kapok egy virágcsokrot, ami tényleg gyönyörű, kirakom. Kaptam már például Crocs papucsot is, és el is mondtam, hogy ezt nem szabad utcára felvenni, annyira ronda, viszont nagyon kényelmes. Én nem akarok reklámtábla lenni.

Sokan írnak neked egy-egy videó láttán?

Nagyon sokan.

Jut időd arra, hogy ezekkel az üzenetekkel foglalkozz?

Ennyi embert nehéz már kezelni, de mivel nem munkaként gondolok rá, elvagyok vele. Igyekszem válaszolni.

Időnként beszélsz könyvekről, történelemről, múzeumokról – ezek a #cylakulturpercek. Fontos számodra a „népnevelés”?

Nem gondolom népnevelésnek. Egyszerűen csak arról beszélek, ami éppen eszembe jut, megragad, és érdekes módon van rá igény.

De mégsem tipikus, főként nem populáris könyvekről beszélni az Instagramon.

Miért az a populáris, ami nem kulturális? Részemről ebben az egészben nincs semmi koncepció. A #kulturpercek is arról szól, hogy otthon vagyok, gondolkodom, olvasok, és eszembe jut, hogy elmondom, mik a kedvenc könyveim. Nincs benne tudatosság.

Ezeket a videókat kevesebben nézik meg?

Nem, de kevesebben szólnak hozzá. Ha baromkodok, több üzenet jön. Bár hozzá kell tennem, hogy sokszor kérdeznek rá, hogy mondjam el és írjam le, mik voltak azok a könyvek, amiket ajánlottam, tekintve, hogy 24 óra után eltűnt a poszt, és nem tudják újra megnézni. Ennek azért van varázsa…

View this post on Instagram

#sertesjelmezpandamask

A post shared by Kajdi Csaba (@csaba_kajdi) on

Az egyik személyes kedvencem a #cylagasztro. Senki sem tud így virslit főzni!

Onnan jött az ötlet, hogy elkezdett zavarni, hogy ma már mindenki „gasztro” lett. Érthetetlen számomra, hogy miközben ez egy komoly szakma, ma már mindenki kiad egy gasztrokönyvet. Milyen a lecsó újragondolva? Ugyanolyan, mint anyukádé, csak rátesznek egy kis koriandert. Akkor miért ne lehetne egy virsli megfőzése is gasztrocsoda? Visszatérve a népneveléshez… Nem ez a szándékom. Én azt mutatom, amilyen vagyok, ami engem érdekel.

Hogy állsz a negatív kommentekhez?

Most már kapok azt is, de nincs gondom ezzel. Mindig is azt gondoltam, ha valaki kilép az emberek elé, vállalja, hogy kaphat hideget, meleget. Ezért sem értem, miért borul ki valaki azon, ha a másiktól kap kritikát, vagy poénkodunk a jóízlés hatarain belül. El lehet dönteni,  vagy olyan vagyok, mint a nagy átlag, és nem mondok semmit, ami megosztó lehet, vagy megmutatom, amilyen vagyok és vállalom, hogy ez esetleg valakinek nem tetszik. A névtelen ordibálók országa vagyunk. Erre nagyon jó, és szomorú példa Andy Vajna halála is. Meghalt egy ember, aki ismert volt, sikeres és meghatározó. Lehet szeretni, nem szeretni, de nyilvánosan szidni, pocskondiázni a halála után már ízléstelen. De nálunk ez most nagy divat, hogy a monitor mogul ordítunk és az öklünket rázzuk…

Azt gondolom, akit nem zavarnak a negatív kommentek, az rendben és tisztában van magával.

Emlékszem, amikor először elkezdtem anno interjúkat adni, kivoltam a hangomtól, hogy milyen feminin és nőies vagyok. Egy idő után, persze a korral is, már elfogadod magad, és meg is szereted azt, amilyen ember vagy. Szeretem magam azért, hogy ilyen vagyok, nem zavar már, hogy feminin vagyok, hogy látják, a melegségemet, de nem akarok megfelelni senkinek. Nem célom, hogy szeressenek. Lehet, hogy ezért is kedvelik sokan az Insta-sztorijaimat.

Érzed a felelősségét annak, hogy ennyien követnek?

Nem érzem, hogy meg kellene válogatnom, mit mondhatok. Azt igen, hogy nem csinálhatok hülyeséget. Például, baráti italozás közben nem készítek baromkodós videót. Ha így érted, akkor érzem ennek a felelősségét.

Van kontrollod?

Van. Saját magam. De persze a barátaim, a környezetem is. Volt már, hogy javasolták, ne mondjak neveket. Nem nevezem meg pontosan azokat, akiket kifigurázok, de tudni, hogy kiről van szó. A kockázat persze benne van. Ha van véleményem a világgal kapcsolatban, akkor azt elmondom. Ha szembe akarok menni, akkor azt csak így lehet.

Áruld el, honnan ered a Cyla név?

Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt egy kisebb társasággal sokat jártunk bulizni, és nagyon szoros barátok voltunk A csapat tagja volt egy marketinges srác, Szelei Robi, Lakatos Márk és Szekeres Gábor, aki azóta a legnagyobb hollywoodi produkciók smink- és hajmestere. Baromkodásból mindenkinek adtunk női nevet. Robiból Berta lett a Robertából, Márk Manyi lett, Gáborból Jessica, én pedig a Csilla nevet kaptam. Aztán ahogy Márk mindig egyre gyorsabban mondta a Csillát, abból lett a Cyla. Mi azóta is így hívjuk egymást…

Sok követőd izgul azon, hogy egyszer abba fogod hagyni.

Nem tervezem. De sokat gondolkodom azon, vajon miért lett ennyire sikeres…

Ha kíváncsi vagy Csaba Insta-profiljára, kattints IDE!

Szólj hozzá te is!

Még több Sztárok