Eplény
Eplény kétségkívül minden évszakban gyönyörű. Nyáron a természetbarátokat és a bicikliseket várják túraútvonalai és downhill pályái, télen pedig a síelőket a hófehér lankák. Az idilli vidék kiépített síarénája ugyan nem ad lehetőséget szánkózásra, de a környék hegyoldalai mindenképpen felfedezésre várnak. Eplény szálláslehetőségekben is bővelkedik. Az Enikő Panziót olyan meleg szívvel tudom ajánlani, ahogyan egy általános iskolai számháborúzás után vendégül látták az osztályunkat.
Dobogókő
Dobogókő a fővárosiaknak kedvez – mindössze negyven perc autóút Budapestről. Azoknak ajánlom, akikben még él a remény, hogy egy havas hétvégén lehetséges parkolóhelyet találni a Normafán. Ugyanis biztos forrásokból tudom, hogy nem lehet. Dobogókőn is működik felvonós sípálya, viszont a szánkósok innen is kiszorultak, őket a hegy első parkolója melletti erdő várja. A csúszkálás után a hely jellegzetes épületében, a Makovecz Imre által tervezett Zsindelyes Vendéglőben felmelegedhetünk egy csésze teával. Az étterem mögötti kilátóból Visegrád, Nagymaros és a Dunyakanyar panorámája tárul elénk.
Ajka – Csingervölgy
A csingervölgyi sípálya emlékét már csak a havas fák között megbúvó felvonó őrzi – a szánkózni vágyok legnagyobb örömére. Így ugyanis elhódíthatták a hegyet a síelőktől. Ehhez a pályához kötődik életem egyik legjobb szánkóélménye még azokból az időkből, amikor a gimis magolásból hétvégén is nehezen voltam kimozdítható. Eredetileg azokkal a bizonyos fenékalakú, színes csúszkákkal vágtunk neki a télnek, de miután a nagynéném hátizsákából előkerült egy guriga szemeteszsák, egyértelművé vált, hogy soha semmi mással nem akarok csúszni. (A szemeteszsák hosszú évek komoly kísérletezésével lett a befutó, közvetlenül az ágymatrac után.) Csingervölgy Ajka délkeleti részén fekszik, a szánkópálya földúton megközelíthető. Ha gyerekekkel érkezünk, mindenképp csomagoljunk egy kis elemózsiát, vigyünk forró teát termoszban – jól fog esni a móka végén.
Városi lejtők
Ha nincs kedvünk vagy lehetőségünk bepakolni a családot, barátokat a kocsiba, és nekivágni egy hosszabb útnak, fedezzük fel a saját, szüleink vagy nagyszüleink környékét. A gyerekek üljenek fel a szánkóra – abban a szerencsés esetben, ha havasok az utcák -, és fedezzük fel a közeli dombokat, lankákat és lejtőket. Gyerekkoromban a legnagyobb szánkózásokat az építkezések után ottfelejtett lakótelepi földhegyen ejtettük meg.
