2018. augusztus 10. | Fejes Réka

Gyere velem vidékre: séta a tatai Öreg-tó körül

Augusztusban egy kirándulás kizárólag vízparton, árnyékban, egy jóleső strandolás és egy kiadós lángos ígéretével ejthető meg.

Általánosan elismert igazság, no nem csak az, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség, hanem az is, hogy képtelen vagyok megülni a fenekem. Legyen hó és fagy, vagy legyen perzselő, délibábos hőség – menni kell. Az igazi hajtóerő mégis talán Csabi, akinek szuperképessége, hogy ellenáll az időjárás minden viszontagságának, ami, valljuk be, nem könnyíti meg a helyzetünket, ha egy kirándulás lehetőségét szeretnénk objektíven mérlegelni. Ezért döntöttünk úgy, hogy körbesétáljuk a tatai Öreg-tavat.

Séta… kirándulás a tó körül

Nem kell persze hatalmas távolságokra gondolni, de azért a harmincöt fok egy árnyas strandon is megviseli az embert. Igaz, az egész úgy kezdődött, hogy sétálunk egy kicsit, ami az én fordításomban annyit tesz, hogy Jane Austenes tempóban andalgunk a tóparton, ezért vizuális alkat lévén, ehhez a gondolathoz illő balerinát és ruhácskát vettem. Csabi szótárában a séta mellett olyan szavak állnak, mint a bakancs és az útravaló elemózsia, amik, mondanom sem kell, hiányoztak a legnagyobb jóindulattal is retikülnek nevezhető táskámból.

A tóhoz érve, elhaladva néhány büfé és lángosos mellett megállapítottam azt is, hogy egy fürdőruhát sem ártott volna bedobni. A keleti parton egymást érték a törölközők, az emberek minden zöldterületet befoglaltak. Vigaszul bokáig belegázoltam a vízbe, majd fontam magamnak fűzfaágból egy koszorút. A tó túlpartján a tatai vár tornya nyújtózott a felhőtlen ég felé. Megbeszéltük, hogy majd ott megállunk és megebédelünk.

Árnyas ösvény és vitorlás szárnyak

A strandolókat magunk mögött hagyva az út a fák közé kanyarodott, végig árnyas ösvényen sétáltunk. Összetűzésbe kerültem egy csalánnal és hamar rájöttem, hogy a bakancsomnak nagyobb hasznát vettem volna, mint a vékony talpú cipellőmnek, de az árnyékban hűvös volt, a lombokon átsütött a nyári aranyfény, és kárpótolva éreztem magam. Az utolsó métereken belefutottunk egy ringló fába is.

A várig platános, tóparti út vezetett. Bevallom egy kicsit csaltunk, megbeszéltük, hogy mielőtt bemennénk, keresünk egy éttermet, és nyugodtan megebédelünk, aminek az lett a vége, hogy egy csomag keksszel és egy doboz ananászlével folytattuk a sétát a biztos lángosozóig. A vár körül nagy volt a nyüzsgés, amíg mi az erdőben barangoltunk, vitorlások, sárkányhajók és supok szálltak vízre. Szinte bármit lehet kölcsönözni és bármilyen sportot lehet űzni ezen a parányi tavon.

Koponyák és gyöngysorok

Miután visszaértünk a kiindulási pontra, és megettük a jól megérdemelt lángost, autóval a várhoz kanyarodtunk. Odabent torzított koponyákat, óriáskutyát és a kedvenceimet, sírokban talált ékszereket csodáltunk meg. Ugyan a vár tóra néző, teraszos kávézójába nem ültünk be, de hazafele egy útszéli zöldségesnél bevásároltunk áfonyából, és itthon egy hatalmas pitét sütöttem.

A galéria megnyitásához kattints a képre!

Gyere velem a tatai Öreg-tóhoz!

Ha az Öreg-tóhoz látogatsz, tanulj az én esetemből, és vedd elő a szekrényből a hátizsákod, amibe mindenképpen kerüljön egy üveg víz, elemózsia, fürdőruha és törölköző, és a strandpapucs mellett ne felejtsd otthon a kényelmes lábbelidet se.

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás