Idén a szélrózsa minden irányában kirándultunk az országban, néha barátokkal, néha családdal és persze a hűséges Volvóval, akinek a viszontlátása sok túra végén okozott földöntúli örömet. A határaimat feszegettem a huszonhárom kilométeres börzsönyi túrával és a négy napos Balaton kerüléssel, kiderült, hogy sokkal jobban vonzódom a botanikus kertekhez és a növényekhez, mint azt képzeltem és életemben először szemtanúja voltam az elképesztő daruvonulásnak a Hortobágyon, Csabival pedig visszatértünk megismerkedésünk helyszínére, Erdőbényére is. Az elmúlt évre visszatekintve egyre jobban várom a következőt, hogy még több izgalmas helyet fedezhessünk fel itthon. Előtte azonban összegyűjtöttem azokat az úti célokat, amik idén igazán kedvesek voltak a szívemnek és a téli zord és kevésbé zord időben is látogathatók.
Hollókő, a mesefalu
Hollókő számomra az év nagy meglepetése, amiről mindenképpen el kell mondanom, hogy Csabi fedezte fel, különben a fejemet venné, hiszen vagy hetekig rágta a fülemet, hogy menjünk el a palóc faluba. Hollókő Budapesttől másfél órára bújik meg a Cserehátban, és nem csak mi, az UNESCO is rátalált, ugyanis felvette Világörökségi Listájára. Az macskaköves Ófalu palóc házikóiban a mai napig egy-egy család él, és őrzi felmenőinek hagyományait.
A látogatók felé nyitott utca minden apró zuga beleillik a vidéki idillbe: az ablakokon csipkefüggönyök lógnak, a kerítések mögött kutyusok csóválják a farkukat, macskák henyélnek az udvaron, népviseletbe öltözött nénikék árulják a portékáikat. Hollókő maga a paradicsom azoknak is, akik szeretik a kézműves vásárokat, minden házikóban más és más kincsre bukkanni: fonott kosárra, bőrövekre, sajtokra, péksüteményre. Az Ófaluban olyan múltidéző kiállítások is helyet kaptak mint az oskola vagy a babamúzeum. A falu fölé pedig a csigaház alakú hollókői vár tornyosul, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környék ligeteire, mezeire, hegyeire és legelésző teheneire. Ráadásul több tanösvény is körbevezet a tájon, amiket én inkább csak sármentes idő esetén ajánlok.
Erdőbényei idill
A nagy kedvenceim közül természetesen Erdőbénye sem maradhat ki. Azon kívül, hogy itt ismerkedtünk meg Csabival egy bicikliversenyen és apa hosszú évek óta itt ünnepli a februári szülinapját, a falu és a környéke még ilyenkor, télen is gyönyörű és hihetetlenül vendégszerető emberek lakják. Mivel pedig a Tokaji borvidékről beszélünk, a finom borokból is igen nagy a választék.
Tavaly innen kirándultunk el Füzérre, ahol megmásztuk a falu közepén tornyosuló hegyet a számomra azóta az egyik legkedvesebb várért. Az 1200-as évek óta álló épületet nemrég újították fel, a középkori hangulatot a baldachinos ágyak, a színes kápolna, a kis kert és konyhában felakasztott gyógynövények adják. A panoráma pedig lenyűgöző a várfalról.
Nagyi Kertje Teaház, a vidéki menedék
Aszófőn a Nagyi Kertje Teaház maga a megnyugvás. Hortobágyi Ági és családja azon dolgoznak, hogy ne csak egy tál finom étel, házi sütemény és tea kerüljön a vendégek elé, hanem azon is, hogy azalatt az idő alatt, amit a teázóban töltenek, megpihenhessenk, otthon érezhessék magukat. A Balaton-parti békében ez nem is nehéz.
A teázó a Váratlan utazás és az Anne a Zöld Oromból hangulatát idézi – a gerendákról szárított levendulacsokrok lógnak, a találószekrényeken a kerámiák mellett mackók csücsülnek, a tea virágos bögrében érkezik és biztos vagyok benne, hogy idén már a karácsonyfa is áll. Nehéz az isteni sütik közül és a hatalmas szálastea kínálatból választani, de itt nem rohan és nem türelmetlen senki, mindig szívesen segítenek választani, de Ági bármi másról is elbeszélget az érkezőkkel. A teázó igazi ura azonban Brúnó, a mopsz, aki szívesen tölti az idejét a kandallóban ropogó tűz előtt.
