Gyere velem vidékre: állatkölykök a Budakeszi Vadasparkban

2018. május 04. |

Odavagy a rózaszín nózikért, a bolyhos hátakért és az apró lábikókért? Akkor gyere velem a Budakeszi Vadasparkba!

Beköltöztek a kertünkbe a vaddisznók. Két éve várok erre az eseményre, attól a pillanattól kezdve, hogy a főbérlőnk a széchenyi-hegyi albérletünk erkélyén állva felhívta ennek a lehetőségére a figyelmünket nagyban afelé billentve a mérleget, hogy kivegyük a lakást. Eleinte esténként titkon kilestem az ablakon, várva, hogy elém járuljanak csíkos hátú szomszédaink, de hiába. Később Csabi mesélt a parkban feltűnő hatalmas árnyékokról, a zörgő bózótról, az úton átvonuló malacokról, sőt egy éjszakai sétán Kávéval sikerült telefonvégre kapniuk egy termetes példányt is, ami, ha szkeptikus akarok lenni, akár egy bokor árnyéka is lehetett. Miért hittem volna, hogy a környéken vaddisznók mászkálnak, amikor én egyet sem láttam – hiába vágytam rá teljes szívemből? 

Egy este aztán irdatlan lárma jött fel a kertből, az orgonabokor visított és röfögött. Nem sokkal később feltűnt az anyuka, az apuka és a tucatnyi csíkos hátú kismalac is. Én úgy vagyok, hogy ha valami aranyosat látok, még többet akarok – biztos vagyok benne, hogy ez egy latin szakszóval illethető pszichológiai jelenség. Úgy okoskodtam, hogy tavasszal nem csak a mi hátsó udvarunkon nyilvánul meg ennek a termékeny időszaknak a gyümölcse. Régóta vágytam már a Budakeszi Vadasparkba.

Gyalogút hegyen-völgyön át

Csabi pedig úgy okoskodott, hogy Budakeszi voltaképpen nincs is olyan messze tőlünk – tudni kell, hogy az ő távolságfogalmai különböznek a halandókétól -, tegyük meg az utat gyalog. Szeretném azt mondani, hogy hezitálás nélkül mentem bele a dologba, de alapvetően az őszinteség és az emberi esendőség felvállalásának a híve vagyok. Végül felvettem a hétmérföldes bakancsom, megtöltöttem a tarisznyámat elemózsiával, és nekivágtunk a hegyoldalnak. A fák mostanra teljes lombszélességükben levelet bontottak, ezért az erdőben a hűvösben haladtunk. A legutóbbi, Pilisben tett kirándulásunk alkalmával elszámoltuk a tavaszt, és leégtünk az erdei ösvényen. 

A Széchenyi-hegytől Budakesziig 10 kilométert tettünk meg a, lényegében völgymenetben, ami igazán becsapós tud lenni, sokkal jobban megdolgozza a bokát, mint egy meredek emelkedő. A vadasparkot el sem lehetett téveszteni, a közelségét a szembe érkező, vattacukrot és dinófej végű botot lengető, lábfájdalmakra panaszkodó vagy édességhiányban szenvedő lurkók jelezték.

Bébibumm a vadasparkban

A vadaspark demoudvarába a tanyasi állatok kerültek, őket még bárki megcsodálhatta, megnyúzhatta vagy megtömhette az út széléről szedett, kipufogófüstös fűvel anélkül, hogy jegyet váltott volna. A tavasz már itt is tetten érhető volt a tehénmamához bújó bocin és a bádogvödör tetején létét büszkén kinyilatkoztató kis kecskén. Láttunk még ketreces nyulakat, csupasz nyakú tyúkokat és kevésbé népszerű, pöndörszőrös disznókat. 

A kapun kívül kalandpark túrára is be lehet nevezni, a fák közé feszített függőhidak a legapróbbakat is várják, de mi eltántoríthatatlanul tartottunk célunk, a még több aranyosság felé, nem engedve a légymentesen elzárt perecet és ragacsos grillázst kínáló standnak sem. Úgy érzem, szülőként komoly kihívást jelenthet minden költekezés nélkül gyerekekkel eljutni a pénztáig. 

Miután bizonyossá vált, hogy az ingyenes állatmaceráló után is hajlandóak vagyunk pénzt kiadni, hogy repetát kaphassunk, jeggyel a kezünkben frissen megérkezve lencsevégre kaptak minket, és mivel tudtam, hogy a kijáratnál úgysem fogom megvenni a rólunk készült, tekeredő párduckerettel ellátott fotót, nem jegyeztem meg, hogy a bal oldalam egyáltalán nem fotogén, és hogy ha a napnak háttal állok a különösen előreugró homlokcsontom biztosan be fogja árnyékolni a szemem – hallgattam. 

Mindjárt a bejáratnál kisebb tömeg verődött össze egy fapadokkal körülvett színpad előtt. Egy patchwork nadrágos hölgy éppen madáretetőnek tűnő dobozt nyitogatott, amiből hamarosan előkerült egy sikló. Minden állatot szeretek, mert gyönyörűnek tartom a természet munkáját, ezért is szégyellem annyira azt a néhány kivételt tartalmazó listát, aminek az élén a kígyófélék és a macskák állnak. Borsózó háttal araszoltam ki a nyakukat nyújtogató emberek közül, mert köszönöm szépen, én nem ezért jöttem. Hol vannak a pelyhes kis disznók és a rózsaszín orrú őzbabák?

Akkor megláttam őt. A színpad mellőzött sarkában álló ketrecben egy aprócska bagoly meresztette rám hatalmas szemeit, és tudtam, hogy bármennyi sikló látványát kibírom, ha láthatom a kis tollgombócot is szerepelni. Színpadra lépett még egy patkány, egy sün, egy uhu, az én kis barátom, egy héja és egy galamb is. Az állatbemutató műsorvezető hölgye olyan szeretettel beszélt minden példányról, hogy biztos voltam benne, ha a siklónál is odafigyelek, akár meg is szerethettem volna. 

A park három részből áll: az elsőben a rókák, mosómedvék, madarak és társaik laknak kisebb ketrecekben és kifutókon, a másodikban nagyobb területen nagyobb állatok, a szarvasok, őzek, vaddisznók, medvék és farkasok, a harmadikban pedig a külön belépővel megközelíthető frászgyanús robotdinók. Beváltak a vadasparkhoz fűzött reményeim, láttunk szendergő, szöszbundás vadmalackákat, szökellő őzbébiket, és anyukája tőgye után kullogó bocit is. Az állatsimogató kopott, gyerekbarát lassúságú kecskéi között találkoztunk a meglepően vidám dámszarvassal, Sárival, aki különös érdeklődéssel viseltetett Csabi fotóstáskája iránt, olyannyira, hogy a szájába véve meg is ízlelte a fityegő csatját.  

Az állatkertek valahol azért mindig szomorúak egy kicsit, néhány négyzetméterre zárva látni egy hatalmas medvét vagy az erdőkhöz szokott farkasokat.

Gyerekvasúttal haza

Kevesen mondhatják el magukról, hogy a gyerekvasút a házuk előtt teszi ki őket. Mondjuk mi. Ez nem felvágás, sokkal inkább örvendetes megállapítás, hiszen engem még a helyi járat is hét perc sétára dob le a lakástól, kelletlenül lassítva a kihalt, hegyi megállóban. Egy vaddisznók által sűrűn lakott környéken esténként ez nem annyira ideális körülmény. A gyerekvasút szépasszonyvölgyi megállója mindössze három kilométernyi séta a vadasparktól, ezért a hazaútra nem csak a legszebb de a legközelebbi utazási módot is választottuk. 

Gyere velem a Budakeszi Vadasparkba!

A vadasparkba többféle jegyet is válthatsz, csak a park területére (a felnőtt jegy 1600, a gyerek 14 éves korig 800, a diák pedig 1000 forint), a kalandparkkal kombináltat (a felnőtt jegy 1 órára 3600, a gyerek 2900, a diák pedig 3200 forint), csak a kalandparkba (a felnőtt jegy 1 órára 2800, a gyerek 2300, a diák pedig 2600 forint) és a vadaspark belépője mellett a dinóparkba is (a felnőtt jegy 1450, a gyerek 800, a diák pedig 900 forint). Elcsíphetsz egy-egy műsort is hétvégén vagy akár hétköznap is, 10-15 óráig óránként tartanak kisállat-tréningeket, látványetetést és állat bemutatókat. Ha nem vittél magaddal elemózsiát, a büfében ehetsz langallót, amiből sajnos a vegák kimaradnak a szalonna miatt, ők választhatják a sajtos tortilla tekercset vagy lehűtheted magad egy pohár limonádéval, de valószínűleg nem itt fogsz a nyaralásra spórolni. Ha úgy döntesz, hogy te is gyerekvasúttal közlekedsz, odafele a Széchenyi-hegy megállóban kell felszállnod (vagy Normafán keresztül gyalogolhatsz is), visszafele pedig a Szépjuhászné megállóban. 

Fotók: Jakab Csaba

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Nomád szörftúra a vírus árnyékában Borlai Gerzson

Nomád szörftúra a vírus árnyékában