Gyere velem vidékre: hidegbarát vulkán túra

2019. december 06.
Vannak az évnek olyan időszakai, amikor nem olyan egyszerű a természetben szép helyekre bukkanni. Ilyen a barna, vörös és sárga őszt és a hófehér telet elválasztó néhány hét, amikor a fák csupaszok, az ég felhős és minden szín kifakul. Micsoda szerencse, ha az emernek ilyenkor van egy anyukája, akinek olyan sok túraötlet van a tarsolyában, mint ajándék a Mikulás zsákjában - csak hogy az aktualitásoknál maradjunk. "Mit szólsz a Ság hegyhez?" - kérdezte. "Valamikor vulkán volt."

Milyen egy igazi vulkán?

Pontosabban öt millió évvel ezelőtt. Mi lehet izgalmasabb egy vulkán kráterenél a tél küszöbén, ami különben sem tobzódik a zöld növényekben? Ahogyan elhagytuk a Somlót – amit már megmásztam a családdal és ahol számháborúztam az általános iskolai osztályommal -, azon gondolkodtam, hogy vajon miért nem tudtam róla, hogy a Dunántúl még ilyen izgalmakat rejteget.

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb gyereknek van egy dinós korszak az életében, amikor a kréta korról szóló könyvekkel kel és fekszik, műanyag dinoszauruszokat ás el a homokozóban és minden rajzán szerepel legalább egy kitörő vulkán. Nos, ez az énem sikoltott fel bennem, amikor megláttam az autó ablakából a szántóföldek és mezők közül kiemelkedő csonka kis hegyet, aminek a belsejében egy krátert véltem, de titkon – igazán csak nagyon titkon – forró lávát képzeltem fortyogni.

Út a kráterbe

Az autót a Sághegyi Tanösvény parkolójában tettük le, majd megkezdtük az éppen csak néhány méteres mászásunkat a hegy oldalán. Az 1900-as években itt még bazaltbányászat folyt, de szerencsére kiderült, hogy a Ság hegy sokkal nagyobb természeti érték, minthogy csak bányászgassák, ezért a hetvenes években védettnek nyilvánították.

Az ösvény mellett padokkal ellátott kilátók sorakoztak néhány lépésnyi távolságban. Hamarosan a kráter kapujához értünk. Igazi Gyűrűk Ura élmény volt átkelni a hasadékon. A mohával borított kráterben minden oldalról sziklafal emelkedett a magasba. Nem bántam, hogy a peremre meredek út vezetett. Ez volt az idei első olyan túra, amit közel nulla fokban tettünk meg. A hegyoldal tetejére lépcsősor vezetett, amit csipkebogyó és kökény bokrok szegélyeztek, egyik-másiknál megálltunk a kövér bogyókból falatozni.

A túloldalon is lépcsők futottak le egészen a Sághegyi Múzeumig, ami Eötvös Lóránd egykori ingáját őrzi, és ami ilyenkor télen zárva tart. Nemsokára visszaértünk az autóhoz, de a fogvacogtató hidegben egyikünk sem bánta igazán, hogy ilyen rövidre sikerült a túránk.

Gyere velem a Ság hegyre! 

A Ság hegyet nagyjából egy óra alatt kényelmesen körbe lehet járni, ha pedig nagyon átfáznál, a napot
folytathatod a szomszédos Celldömölk Vulkán Fürdőjében.

Fotók: Jakab Csaba