Juhász Anna kedvenc utcája: Úri utca (I. kerület)
Gyerekkorom egyik első emléke, hogy sétálunk a havas Várban a családdal, a tesómmal hógolyózunk és az Úri utcán majdnem minden ház előtt megállunk. Szinte az egész kamaszkoromat a Várban töltöttem, nem telt el hét, hogy ne mentünk volna fel nagybátyámhoz, aki a Széchenyi Köyvtár igazgatója volt. Versenyt futottunk Eszterrel, a tesómmal a hosszú, visszhangos folyosókon, csodáltuk a hatalmas könyvtárat. Hazafelé ismét az Úri utcán keresztül mentünk. Az egészben volt valami ünnepélyesség, a hét jutalma volt ez a családi séta a színes, régi műemlék házak között.
Általános iskolásként minden évben elindultam a fővárosi történelem versenyen. Ha bejutottunk a középdöntőbe, akkor a szóbeli „vizsga” fent volt a Várban. Nekem kétszer is sikerült, Hunyadi János és Zrínyi Miklós történetét dolgoztam ki, és a szóbeli előtt őrülten izgultam. A lábaim mintha ólomból lettek volna, úgy sétáltam az Úri utcán a meghallgatásra, ahol mindkétszer második lettem, és a remek helyezést itt, az utca sarkán álló Korona Cukrászdában ünnepeltük meg egy finom süteménnyel.
Később, kamaszként a Toldy Ferenc Gimnázumba jártam, ami a Vár lábánál van. Meghatározó négy év volt számomra, amikor sok esetben a nővéremet majmoltam, de saját szokásaim is lettek. Az Úri utca 30-ban található Miró Kávézó az ő kedvenc helye volt, de mindkettőnk életében meghatározó lett. (Ma Ramazuri néven étterem üzemel.) Itt ünnepeltük mindkettőnk 16. születésnapját, majd az érettségi után is itt gyűlt össze a család. Ide jártunk a gimis osztálytársaimmal de még különórát is itt tartott az angol tanár, szóval félig-meddig itt éltük gimnazistaként.
2016-ban, amikor megismerkedtem a férjemmel, nem is tudtam, hogy egy nagyobb szünet után a Vár és az Úri utca visszaköltözik az életembe. Attilának ugyanis itt van lakása, és elég hamar kétlaki életet kezdtünk élni – a Gellért-hegy és a Vár között ingázva. A lakás ráadásul az Anna utca és a Hajadon utca között van – gondolhatjátok, ezen mennyit viccelődtünk. A Várban lakni nagyon izgalmas – ugyan nappal tele van turistával, este kiürül, mint egy templom, csak a mienk, beszélgetünk az ittlakókkal, a műemlék udvarok programokkal vannak teli, remek a közösség, mindenki előre köszön a másiknak. Kora reggel pedig még minden földszinti ablak nyitva, szellőztetik a lakásokat, kirakják az ágyneműt, a „kisvárosi” hangulatot ilyenkor lehet elkapni, ez csak az ittlakóké.
2017-ben itt, a Várban volt az esküvőnk, az Úri utcai házasságkötő teremben, a Mátyás-templomban, majd a Hiltonban – épp mint a szüleimnek 40 évvel korábban. Ez valami, amit megörököltem: az ő szerelmi és élettörténetük is innen indult, és most az enyém is. 2017. őszén az Úri utcai lakásunkban tudtuk meg, hogy várandós vagyok Mimivel, és itt sétáltunk nagyokat, amíg még a hasamban volt.
Az utóbbi években rengeteg klassz, európai színvonalú hely nyílt a Várban – éttermek, kávézók, bisztrók. Én mégis a Vitéz sözözőt ajánlanám az Úri utcában, ami a vári őslakók törzshelye, egy sziget, ahol családias hangulat van, mindenki mindenkit ismer, mindig van öt perc beszélgetni és remek a házi koszt vagy nyáron a teraszon a hideg sör vagy fröccs.
Fotó: Bodnár Zsófi, Boldog Ati (nyitó portré)
