Egy BBC-kísérletben egy férfi 90 percig ütlegelt egy nőt a parkban, majd szerepet cseréltek. Míg a nőt bántalmazó férfit látva többen megálltak és segíteni próbáltak a nőnek, addig az ütlegelt férfira csupán egy csapat fiatal fiú ügyelt fel, akik nevetve kiposztolták a Snapchatre a „pórul járt” férfit. Az eset jól mutatja azt a kettős mércét, mely a bántalmazott férfiak megítélését általánosan jellemzi. A nemrégiben hatalmas médiavisszhangot kapó a Fejér megyei tanárnő ügye a hazai viszonyokra is lefordítja a férfi áldozatok ügyének bagatellizálását. A 14 életévét be nem töltő fiúval történő szexuális visszaélés a közbeszédben hatalmas felháborodást keltett – de nem azért, mert ítélet tárgyává vált a tanárnő, hanem mert hangos tömegek szerint „szexuális beavatásról” volt szó, melynek „bármely fiatal fiú örülne” és nem bántalmazásról.
Szégyenfaktor
A családon belüli erőszak férfi áldozatait nagyon nehéz számosítanunk, mivel kortárs kutatás sincs a témában. A hagyományos férfisztereotípiák miatt a társadalom férfiképe és a passzív, áldozati szerep nehezen összeegyeztethető. Ezért – ugyan alapvetően is sokkal kevesebb férfi áldozatot feltételezhetünk, mint nőt – az esetek sokszor rejtve és feloldatlanul maradnak. „Sztereotip az is, hogy a gyengébb fizikumú vagy idősebb férfiak válhatnak kizárólag erőszak áldozatává. Általában átlagos testalkatú férfiakról van szó, akik nem hajlamosak az agresszióra, soha nem emelnének kezet egy nőre.” – mondja Tóth Lívia pszichológus.
Tóth Lívia szerint a férfiak sokkal kisebb százaléka tereli jogi útra az erőszakeset(eket), mint a nők, illetve ha testi tüneteik vannak a bántalmazás miatt, leggyakrabban magas vérnyomással, gyomorfájással, pánikbetegséggel jelentkeznek az orvosnál, a panaszok okait azonban nem fedik fel, mert tartanak a megszégyenítéstől. Ha mégis bírósági ügy lesz az esetből, legtöbbször a nőkhöz hasonlóan a férfiak sem beszélnek nyilvánosan a testi bántalmazásról, csak a verbális erőszakról.
Viszont-erőszak?
Tóth Lívia szerint néhány kutató sem ismeri el önmagában a férfi abúzus tényét, ők a bántalmazott nők önvédelmének vagy viszont-erőszaknak állítják be a férfiak abúzusát. Az áldozat oldaláról ez azért veszélyes tendencia, mert ha nem ismerik el valaki traumáját, az mélyítheti a sebeket. Egy hazai kutatás alapján elmondható, hogy a magyarországi női elkövetőknek két nagy típusa van. Az egyik az alacsonyan iskolázott és alsóbb társadalmi rétegből származó nők, náluk az agresszió hátterében többnyire egzisztenciális nehézségek és alkohol áll, míg a magasabb társadalmi rétegbeli nőknél jellemzően a féltékenység vagy a hűtlenség a kiváltó ok. De egyáltalán nem minden esetben viszont-erőszakról van szó.
A Miskolci Krízisambulancia munkatársa, Sándor-Lenkei Aida szerint egy idő után, amikor az erőszak állandósul, két általános reakció lehet: vagy kerüli az áldozat azokat a szituációkat, amire tudja, hogy gyújtópont lehet a bántalmazó partnerének, vagy beleáll, mert nincs más választása. De alapvetően megtiltja a családi vagy személyes értékrend a visszaütést. „A bántalmazott férfiak alapvetően nem akarják megütni a partnerüket.”– mondja Aida.
Szülői minta
A kiváltó okok között a családi minták is nagyon meghatározóak lehetnek. „Egy ember bántalmazottá válására hatással lehet már a nemi identitás kialakulásának időszaka. A kb. 3 éves korig tartó nagyon szoros kapcsolat az anyával majd a leválás folyamata hatással van a férfi maszkulinitására is. Ha ebben az időszakban zavart szenved az anya-gyermek kapcsolat, annak lehetnek olyan következményei, hogy a férfi bántalmazó kapcsolatba kerül. Akár a nő, akár a férfi nő fel olyan családban, ahol az erőszak gyakori a szülők között, a mintakövetés hatására könnyen megjelenhet a saját felnőttkori kapcsolataikban is ez a viselkedésmód.” – mondja a szakember.
„Intim terrorizmus”
De hogyan is jelenik meg a férfiak abúzusa a párkapcsolatban? Michael P. Johnson michigani szociológus az „intimate terrorism” (intim terrorizmus) kifejezéssel jellemzi a férfiak bántalmazását. Szerinte legáltalánosabban viselkedéskontrollal próbálják a társas kapcsolatoktól elszakítani a nők a férfiakat, például gyakran eltiltják a nőnemű barátokról, korlátozzák a pénzköltésüket, szabályozzák a ruházkodást vagy megvonják a szexet. A Miskolci Krízisambulancia munkatársa szerint a férfiak (és a nők egyaránt) a lelki terrort mélyebben élik meg, mint a fizikai bántalmazást.
„Fizikai erőszak áldozatai is lehetnek férfiak, például pofonokról, ököllel ütésről beszélhetünk ebben az esetben, de sokszor ez végképp rejtve marad a segítők előtt. – mondja Aida. Amiről viszont konkrét tudomásunk van, az az állandó készenléti, fenyegetett állapot, ami lelkileg nagyon megrázó lehet. Gyakoriak például az „éjszaka, álmodban foglak megölni” vagy a „rádgyújtom a házat” típusú fenyegetőzések.”. Tóth Lívia kutatása szerint a férfiak elleni súlyos testi sértés színtere legtöbbször a konyha, ahol késes fenyegetőzés után sebzik meg az élettársukat a bántalmazó nők. Mindemellett a szexuális abúzus sem elképzelhetetlen a férfi erőszak esetén. „Ez az, ami a legnehezebben derül ki. A kollégáim beszámolója alapján a szexre való rákényszerítés, kierőszakolás sem példa nélküli”– mondja Aida.
Beszéljünk a férfiakról
Hercsel Adél, újságíró, a Láthatatlan pokol című, családon belüli erőszakról szóló riportkönyv szerzője maga is találkozott bántalmazott férfiak történeteivel, amikor a könyvét írta. A kötet ebből a szempontból is formabontó, hiszen ezek azok a történetek, amelyekhez a legnehezebben tudunk hozzáférni. Adél is kemény falakba ütközött először, amikor a Facebook oldalára kiírta, hogy férfi áldozatokat keres. A teljes hallgatás után viszont elkezdtek szállingózni a férfi vallomások, melyek pszichodinamikája a szerző szerint semmiben sem különbözik a női áldozatokétól. “A számomra egyik legmegdöbbentőbb történetet éppen egy harminc körüli, jól szituált, értelmiségi férfi mesélte el. A házasságában olyan szintig fajult a bántalmazás, hogy a felesége szó szerint majdnem kivégezte. A nő eleinte a kedvenc tárgyait, például a férfi motorját rongálta meg vagy a telefonját törte össze, de emellett gyakran kizárta otthonról. Egy idő után elkezdte harapdálni is, ami miatt a férfi visszatérő vendég volt a baleseti ügyeleten. A végén egyszer majdnem ütőéren harapta a felesége.” –meséli a szerző.
Már van hova fordulni!
A hazai civil szervezetek leginkább a női áldozatok védelmére specializálódnak, így a férfi áldozatok esetében emiatt is nagy a látencia. A Miskolci Krízisambulancia viszont kivétel. Sándor-Lenkei Aida elmondta, hogy amióta aktívan kommunikálnak a férfi abúzusról, egyre több férfi jelentkezik náluk. A regionális krízisambulancián miután segítő beszélgetések során felfejtették, hogy milyen bántalmazásformáról van szó, az áldozat életveszélyben van-e, vannak-e gyerekek a családban, jogi tanácsadásra is sor kerülhet. Ha a férfi úgy dönt, büntetőügyi, válási, vagyoni rendszerezési procedúra veheti kezdetét. Aida szerint a bírósági eljárások során nem érvényes már a kettős mérce a férfi áldozatok esetében, itt komolyan veszik a férfiak áldozati státuszát. Azonban vannak olyan férfi bántalmazottak, akik erre a procedúrára kifejezetten férfi jogászt kérnek a bizalmatlanságuk miatt.
A Miskolci Krízisambulancia munkatársa szerint egy terület még mindig van, ahol egyértelműen hátrányt szenvednek a férfiak és a bántalmazott férfiak: ez pedig a szülői felügyeleti jog. 0-3 éves korig az anya a preferencia az elhelyezésnél, de szerencsére már van arra is példa, mikor a csecsemők felügyeleti jogát a férfi kapja bántalmazó partner esetén. Emellett Hercsel Adél arra is felhívja a figyelmet, hogy a bántalmazás egy kifejezetten férfispecifikus módja az is, ha a nő a közös gyereket direkt a férfi ellen fordítja a családban. (Ez persze fordítva is működik.) Az intim terrorizmus ezen módja már a válás előtt is kialakulhat, frontvonalat állítva a család és a férfi között.
Feldolgozás
A jogi procedúra után a krízisambulancia lehetőséget ad a pszichológiai tanácsadásra is. A miskolci régióban immár egy éve működik kifejezetten férfi áldozatokkal is foglalkozó csoport. Az itteni tapasztalatok alapján a férfiak nagy érzelmi ambivalenciát élnek meg a bántalmazó kapcsolatban: nagyon szeretik és gyűlölik a párjukat. A nőknél ez általában nem így van, ott sokkal dominánsabb a félelem a szeretetnél. „Úgy látom, a férfiak esetében is van szorongás, de még mindig szeretik valahol a bántalmazó nőt és akár még párterápiára is hajlandóak lennének. A férfi áldozatok sokkal nehezebben nyílnak, tényszerűen beszélnek – ezért szeretik a jogi utat.”– mondja Aida.
Fotó: Unsplash
