Tervezőként hogyan kezdett el foglalkoztatni a menstruációs fájdalom témája?
Az elmúlt években a THEFOUR márka egyik tervezőjeként dolgoztam, de tavaly ősszel kiszálltam a brandből, mivel szerettem volna szabaduszó tervezőként is kipróbálni magam. Közben már két éve elkezdtem egy kutatást a MOME doktori iskolájában: tulajdonképpen ezen keresztül jutottam el a témához. Ma már látható, hogy a divat világa is komoly változásokon megy keresztül – elég például az iparág környezetszennyezésére reagáló ökotudatos kezdeményezésekre gondolnunk. Azt gondolom, ha az ember tervezőként felteszi magának a kérdést, hogy mivel is érdemes foglalkoznia, egyértelműen láthatja, hogy most nagyobb aktualitása van az olyan projekteknek, amik társadalmilag releváns problémákra reagálnak. A technológiának köszönhetően ráadásul a ruhák ma már mindenféle kiterjesztett tulajdonságot is kaphatnak: voltaképpen ezzel foglalkozom én, a wearable tech, vagyis ahordható technológia és a divat kapcsolatának lehetőségeit vizsgálom. Itt jött képbe a menstruáció problémaköre, ugyanis ez globális problémának számít.
A wearable tech, illetve eleve a technológia világában még mindig a férfiak uralkodnak, és többnyire olyan eszközöket is készítenek, melyek a férfiak igényeit szolgálják ki. Miért volt fontos számodra, hogy egy kimondottan női problémával foglalkozz?
A kutatómunkám során több forrásban is szembesültem vele, hogy még a nőknek készülő technológiai eszközöket, mobilappokat is férfi fejlesztők készítik, így pedig sokszor kevésbé kap fókuszt a termékek valódi felhasználhatósága, illetve annak figyelembe vétele, hogy egy nő hogyan is éli a hétköznapjait, és milyen női testtapasztalattal rendelkezik.
A legtöbb termék egyébként is inkább olyan „plusz eszköz”, ami nem igazán integrálódik az ember mindennapi életébe, vagy a wearable tech kapcsán konkrétan az öltözékébe, ezért számomra nagyon fontos, hogy olyan darabokat alkossak, amiket reggel szívesen vesznek fel a nők, amikben jól érzik magukat. Legyen valóban ruhadarab és nem valami extra kütyü, amit magunkra kell applikálnunk.
Az mennyire nehezíti a helyzetet, hogy a menstruáció még mindig tabunak számít, és hogy sok orvos még mindig csak legyint, ha menstruációs fájdalomról van szó?
Nemrégiben pont a kutatásom kapcsán Colorádóban jártam egy konferencián, amit a Society for Menstrual Cycle Research szervezett. Ők már ’77 óta szervezik meg ezt a globális konferenciát, ahol a menstruáció diskurzusát erősítik– legyen szó orvostudományról, technológiáról, szociológiai kérdésekről, aktivizmusról vagy akár képzőművészetről. Ott is kiderült, hogy teljesen mindegy, hol vagyunk, Ausztráliától Nepálon át Magyarországig ugyanúgy tabu a menstruáció témája. Szinte csak egy privilegizált réteg jut hozzá ahhoz, hogy kivizsgáltassa a menstruáció körüli problémákat, az esetleges átlagon felülifájdalmat, és hogy havi szinten minden szükséges eszközt meg tudjon magának engedni.
A kutatásod során hogy láttad, milyen eszközök elérhetőek jelenleg a piacon a menstruációs fájdalom csillapítására?
Vannak azért alternatív eszközök, ott van például a Livia, amit kis tapaszokkal erősíthetünk a hasfalra, és rezgések kibocsájtásával enyhíti a fájdalmat. Szerintem ez például egy jó koncepció, de ott is azt érzem, hogy ez még mindig egy plusz eszköz, amit magunkra kell tennünk a ruhánk mellett. Az mondjuk nehezíti a helyzetet, hogy nagyon diverz a fájdalom mértéke és minősége a nőknél – vannak például olyanok, akiknek semmilyen gyógyszer nem segít. Ráadásul a tabu miatt sok nő nem is beszél a menstruációs fájdalmáról, inkább azt mondja, hogy migrénje van, vagy valami más problémája.
De szerencsére azért látszik, hogy jelennek meg újabb, menstruációval kapcsolatos termékek – például speciális menstruációs bugyik – a piacon. Érezhető egyfajta nyitás, ami már nem csak arról szól, hogy itt van egy termék, amit használhatnak a nők, hanem szempont az is, hogy egy nő hogy érzi magát benne.
Hogyan kell elképzelni az általad tervezett ruhadarabot, hogy nézne ki a gyakorlatban?
Egy body-koncepciót találtam ki, azt gondolom a body egy olyan darab, ami egyrészt alkalmas a szükséges technológia hordozására, másrészt könnyen variálható a nők ruhatárában. Nem szerettem volna hosszú alkalmi ruhát tervezni, inkább egy olyan alapdarab-család megalkotására szeretnék törekedni, ahol akár a felhasználó is bevonható a tervezésbe.
Azt gondolom, a divatnak az is fontos aspektusa, hogy minél inkább személyre szabható dizájn legyen. Ezt úgy képzelem el, hogy a vásárló egy online felületen állíthatja össze a termékeket, ahol eldöntheti, hogy milyen fazont szeretne – itt pedig már az is szempont lehet, hogy ő hogyan és milyen testrészeinéli meg a menstruációs fájdalmat.
A technológiai résznél az én koncepciómban is a mikrorezgések fontosak, illetve az, hogy a hő szabályozásával lehet még tovább csökkenteni a fájdalmat. Ezt a technológiát a kötött anyag két fala közé lehet beépíteni: a prototípus kivitelezéselesz majd a jövő év feladata.
A kutatási anyaghoz készült egy kiállítás is, aminek szervezését Ausztrics Andrea és Pelczer Dóra vezette, és több művészt is felkértünk hozzá, pl. EJTECH, Karcis Gábor és Bolla Szilvia munkái is kapcsolódtak a témához, valamint bemutattunk egy videót , amit Szeleczki Rozália rendezővel készítettünk és a menstruációs fájdalmat vizualizálja.
Mennyire volt fontos a prototípus tervezése során az esztétika, az aktuális trendek figyelembe vétele?
Szerintem fontos, hiszen számomra a tervezés és a divat iránti elköteleződés továbbra is nagyon lényeges. Nem gondolom, hogy ennek olyan terméknek kellene lennie, ami mindig a legaktuálisabb színekben készül, de azt viszont szeretném, hogy jól kombinálható, változatos legyen, legyenek benne lehetőségek az újításra, akár kollekciónként.
Találkoztál már külföldön a tiédhez hasonló, fájdalomcsillapító ruhadarabokkal?
Szoktam járni a párizsi Premiere Visionre, ott nagyon érdekes látni, ahogy évről-évre fejlődik a wearable tech részleg. Figyelemmel követem a tendenciákat, de nem tudok olyan ruhadarabról, ami a menstruációs fájdalom enyhítését célozná. Alapvetően ezért is született meg bennem az elképzelés, hiszen ez egy olyan terület, ahol van piaci rés, és igény arra, hogy alternatívát kínáljunk a nőknek.
A munkádhoz kapcsolódik egy kampány is, amely a menstruációs szegénységre hívja fel a figyelmet.
Megdöbbentő, hogy ez globális szinten mekkora probléma: az amerikai konferencián például többen mesélték, hogy még az Egyesült Államokban is jelen van a menstruációs szegénység. Tudomásom szerint Magyarországon a nők 30 százalékának jelent valamilyen szinten problémát a női higiéniás termékek havi szintű megvásárlása. Épp ezért a kiállítás kurátoraival arra gondoltunk, ne csak annyiból álljon a tárlat, hogy bemutatok egy projektet, hanem legyen valamilyen pozitív társadalmi hozadéka is. Megkerestük a NEM – Nők Egymásért Mozgalmat, ők segítenek eljuttatni az adományokat a rászoruló nőknek. A kiállítás installációjának textilje újrahasznosításra kerül, neszeszerek készülnek belőle, ennek megvásárlásával támogathatjuk a menstruációs szegénységgel küzdő nőket.
Hogy látod, Magyarországon mennyit beszélünk a menstruációról, javult a helyzet az elmúlt években?
Szerintem ez nagyon változó: én néha elbízom magam és azt gondolom, hogy ez már egy egészen könnyű téma, aztán gyakran a hétköznapi élethelyzetek azt igazolják, hogy még mindig nem tartunk ott, ahol kellene. Amikor a konferenciára utaztam, beszédbe elegyedtem egy nagyon kedves, idősebb nővel a reptéren, aki elkezdte kérdezgetni, hogy hová utazom, mit csinálok. Mondtam neki, hogy holnap előadok egy konferencián, mire továbbra is lelkesen megkérdezte, hogy milyen témában. Ahogy elmondtam, hogy a menstruációs fájdalom és a divat kapcsolatáról fogok beszélni, síri csend lett, meghalt a beszélgetés.
Sokszor egyébként azok a nők is elutasítóak a témával kapcsolatban, akik szerencsés helyzetben vannak és nem jelent számukra semmiféle problémát a menstruáció.
Igen, ezt én is tapasztaltam. Szerintem ők nem tulajdonítanak nagy jelentősséget ennek az egésznek, és nem értik, miért kell beszélni róla. Sokan azt gondolják, hogy ez privát ügy, amivel mindenkinek magának kell megbirkóznia. Pedig vannak súlyos társadalmi-gazdasági vonatkozásai is a fájdalmas menstruációnak: például ha valaki havi 3-4 napot nem tud bemenni a munkahelyére a fájdalom miatt. Erre nem az a megoldás, ha nem beszélünk a témáról és azt sem, ha a nők teletömik magukat az esetlegesen mellékhatásokat okozó gyógyszerekkel.
Említetted, hogy jelenleg a body prototípusán dolgozol. Inkább művészeti projektben gondolkodsz, vagy el tudod képzelni, hogy a terméked gyártásra kerüljön és szélesebb körben is megvásárolható legyen?
Azt gondolom, nagyon sok mindent eldönt majd, ha megszületik az első prototípus. Nem tartom kizártnak, hogy egy céggel együttműködve ki tudunk fejleszteni egy piacképes terméket, de az sem zavar, ha megmaradok a társadalmi projekt szintjén és a prototípus is inkább design koncepcióként érvényesül. Ha kereskedelemről van szó, mindenképpen globális piacban gondolkodnék, interaktív tervezéssel ésonline árusítással.
Fotók: Lobenwien Marcell
Weboldal https://waronperiodpain.com/
Video https://vimeo.com/annazsofiakormos
Fundraising https://fundrazr.com/waronperiodpain
