Gyerekkorom egyik kedvenc filmje az Ikrek volt – tudjátok, az a bugyuta, kilencvenes évek amerikai limonádéja, mikor Danny DeVito és Arnold Schwarzenegger ikerpárt játszanak, akik egy genetikai kísérletnek köszönhetően teljesen különböznek egymástól. Van benne egy rész, amikor Danny DeVito vacsorát készít Schwarzeneggernek – jobban mondva egy adag mirelit kaját mikróz meg neki, és mindjárt be is avatja a kilencvenes évek elejének amerikai szakácsművészetébe: a félkész rakott padlizsán titka, hogy parmezánt kell rá szórni.
A mondat a kilencvenes évek másik nagy konyhai jelenetére emlékeztet: mikor Lenke néni Sümeghyt tanítja, hogyan kell zöldbabfőzeléket főzni: üveges babból, szárított oregánóval, lisztes joghurttal, meg persze egy jó virslivel. Nem hiszem, hogy az egyik jobb lenne, mint a másik, látatlanba megmondom, hogy az amerikai parmezán sem volt jobb egy fokkal sem, mint a gazdagréti főzelék, csak hát mások voltak a piaci viszonyok, na.
Na, hát pont az ilyen esetek miatt célszerű felnőni és megtanulni főzni. Többek között. Be kell valljam, hogy azóta sem készítettem el sajtos rakott padlizsánt, aminek a tetejét parmezánnal szórtam volna meg. De ennek is eljött az ideje – nem kellett hozzá más, csak pár megmaradt sajtvég az előző heti főzésekből, és a padlizsán, amiből túlvásároltam magam a ricottatekercsek készítésekor. Meg egy kis paradicsomszósz – bár a filmen nem látszik, hogy van benne vagy nincs, én úgy gondoltam, ártani nem fog.
Nem fogok itt nektek sznoboskodni, ha másfajta sajt van otthon, az sem baj, biztos úgy is nagyon jó lesz – de azért arra figyeljetek, hogy a tetejére kerüljön valamilyen parmezán jellegű sajt. Danny DeVito is megmondta, hogy a sajtos padlizsán titka a tetejére szórt extra parmezánban rejlik!
A receptért kattints a NoSalty ÍzHUSZÁR blogra!
