Ayaana szerint azonban csak egyetlen egy dolog számít: az, hogy minden pillanatát élvezze annak, amit csinál. Még akkor is, ha órákon keresztül kell kényelmetlen pózokban megküzdenie azért az egyetlen, tökéletes Primark-fotóért, ami aztán London szinte összes metrómegállójában visszaköszön rá. Márciusi lapszámunk divatanyaga kedvéért utazott Budapestre, a végeredményt pedig a már megjelent lapszámunkban láthatjátok.
Most Londonban élsz, az a bázisod. Ott is születtél?
Igen, ott is nőttem fel. Édesanyám ghánai-libanoni, édesapám a Karib-térségből származik. Így jött össze az Aschkar-Stevens név.
19 éves vagy, de már most szép karriert tudhatsz magad mögött, rengeteg nagy márkának dolgoztál. Hogy és mikor kezdtél el modellkedni?
14 évesen gyakornok voltam annál az ügynökségnél, akikkel most is dolgozom. Bevásároltam, kávét főztem, nagyjából ez volt a dolgom. Aztán egy nap megkérdeztek, hogy nem akarok-e fotókat csináltatni, mert láttak bennem valamit. Nagyon örültem neki, megcsináltuk a portfóliómat, és azonnal szerződtettek. Azóta (öt éve) folyamatosan velük dolgozom.
Ez volt az eredeti célod is?
Nem igazán. Inkább azért jött ez az irány, mert annyira sokan mondták, hogy jó hozzá az arcom, hogy vékony az alakom, tehát modellalkatom van, hogy végül kíváncsi lettem. De sosem gondoltam arra, hogy ez lesz az én karrierutam. Csak így történt.
Időközben érkezett meg a motiváció?
Szerintem a modellkedés szuper alapja annak, hogy más önkifejező tevékenységeket megalapozzon, mint például a színészkedést. Nagyon szeretnék színésznő lenni, és úgy érzem, amit most csinálok, közelebb vihet a célomhoz. Utazom, tapasztalatot szerzek, új embereket ismerek meg. Nem tudom, hogy örökké ezt akarom-e csinálni, de egyet tudok: most nagyon élvezem, és ez jó.
Szerinted mi a siker titka ebben a szakmában?
Nagyon keményen dolgozó családból jöttem, ez biztos, hogy sokat hozzátett az én eredményeimhez is. Nem fogok hazudni, volt már olyan időszak, amikor nagyon nehéz volt, majdnem feladtam, de az akaratom – és a családom – segített. Az is nagyon jó módszer egyébként, ha az ember leül és megbeszéli magával, mit akar öt év múlva, hol akar akkor tartani, és ha megvan, azonnal elindul az úton.
Sok modellnek egy bizonyos márka, vagy valamilyen presztízsértékű mérföldkő a szakma teteje. Neked mi?
Próbálok nem túl magas elvárásokat támasztani magammal szemben, mert ez az iparág túl kiszámíthatatlan ehhez. Sosem voltam olyan típus, aki mindenkinél jobb, híresebb akar lenni, nekem most az az első, hogy minden napomat élvezzem. Addig van értelme csinálni, amíg boldog vagyok benne.
Mikkel kellett megküzdened, hogy idáig eljuss?
Hinnem kellett magamban. Ez egy olyan szakma, amiben könnyen el lehet bizonytalanodni, sok a visszautasítás, a kudarcélmény. Egyszerűen meg kellett tanulnom hinni abban, hogy ki vagyok, mit akarok, és merre tartok. Ha ezeket tudom, az magabiztosságot ad.
Mi volt eddig a kedvenc projekted?
16 évesen dolgozhattam először az adidasnak egy berlini fotózáson, ráadásul Juergen Teller volt a fotós. Nem is hallottam róla előtte, de rákerestem a neten, és nagyon elkezdtem izgulni, rájöttem, hogy egy profival lesz dolgom. Igazából ő vezetett be engem ebbe a szakmába, sokkal többet hozott ki belőlem, mint előtte bárki.
Nézd meg werkvideónkat a fotózásról!
Így készült a márciusi divatanyagunk
A krónikus szürkeség ellen a legjobb gyógyírek a szivárvány színeiben pompázó szettek. Most megmutatjuk, hogyan születtek azok a gyönyörű képek, amelyeket a már kapható márciusi Marie Claire-ben találsz. #marieclaire
Közzétette: Marie Claire Magyarország – 2020. február 14., péntek
Jobban szeretsz a stílusban hozzád közelebb álló márkáknak dolgozni?
Igazából mindegy, mert nekem egy melegítőnadrág és egy szűk koktélruha is lehet kényelmes és önazonos. Ha magabiztosnak érzem magam benne, akkor jó lesz a végeredmény.
Sokat utazol?
Igen, eléggé, az aktuális munkáimtól függ. De annyi helyet még nem láttam, amennyit szeretnék. Az egy-két napra elutazós fotózások a kedvenceim, ilyenből még sokkal többet szeretnék.
A fotózás szünetében sült krumplit ettél, és bár nyilván mindenki megkérdezi tőled, nekem is muszáj: hogyan tartod karban a tested?
(Nevet.) Sajnos rossz embert kérdezel, én még soha életemben nem diétáztam, eléggé össze-vissza étkezem. Imádom a cukrot, minden nap eszem édességet, nagyon szeretek új ízeket kóstolni, és semmit sem vonok meg magamtól. Kiélvezem azt, hogy elég jó az anyagcserém, és megehetek bármit. Az evés nekem hobbi. Ez egy rossz berögződés, hogy a modellek salátán élnek. Egy csomó kolléganőm eszik ugyanúgy, mint én.
Mi a helyzet az edzéssel?
Hát, próbálok néha lejárni a terembe, de nem az alakom miatt, azt is csak azért csinálom, hogy jól érezzem magam. De őszintén szólva egy lusta vagyok ehhez.
Hogy néz ki egy átlagos napod?
Nagyon különböző napjaim vannak, egyáltalán nincs rutinom, nem tudok semmit sem előre megtervezni. Ez egy olyan életmód, hogy simán felhívhatnak reggel azzal, hogy másnap hajnalban már egy másik városban kell lennem. Először még ragaszkodtam a napi rutinomhoz, aztán kénytelen voltam ehhez hozzászokni, most pedig már kifejezetten élvezem. Néha persze jó lenne, ha tudnék programokat szervezni, de ez van, most sodródom az árral.
Nem magányos így ez az életforma?
De, néha az, amikor egyedül utazom. Az első ilyen alkalmakkal ki sem léptem a hotelből (csak, amikor mentem a fotózásra), mert úgy éreztem, hogy furcsa lenne egyedül mászkálni. Ma már ez máshogy van, élvezem az egyedüllétet is, de sokszor elkísér az anyukám, ami szuper. Most is vele jöttem Magyarországra.
Hogy tetszik itt?
Nagyon jól érzem magam. A Marie Claire stábja elképesztően profi, nagyon menő ruhákat viselhettem, és mindenki kedves volt velem, alig várom, hogy lássam a végeredményt a magazinban. A város pedig lenyűgözött, hihetetlen építészete van, nagyon jó érzés sétálgatni az utcákon és nézelődni. Vissza akarok még jönni, amikor már végre melegebb lesz!
Márciusi lapszámunkat
keresd az újságárusoknál!
