Becky, a mozgalom és a fesztivál megalapítója maga is 15 éven keresztül diétázott kisebb-nagyobb megszakításokkal, ennek pedig az vetett véget, hogy felfedezett az interneten olyan blogokat és Instagram-feedeket, melyek a testpozitív szemléletet hirdették, így szép lassan a testképén, illetve az általános mentális egészségén is rengeteg pozitív változást vélt felfedezni. Lassan békét kötött az alakjával és azon kezdett el gondolkozni, hogyan alakíthatna ki ő maga is egy támogató, testpozitív női közösséget maga körül.
Az Anti Diet Riot Club ma már két éves és a mindennapokba begyűrűző diétakultúra, vékonyságkultusz és „fatphobia” (‘zsírfóbia’) ellen kíván fellépni, melynek egy következő lépcsőfoka maga a fesztivál, ami Londonban került megrendezésre január végén. A fesztivál középpontjában az edukáció állt: arra szerették volna felhívni a figyelmet, hogy mennyi káros egészségügyi és mentális következménye lehet a folyamatos extrém diétázásnak. A szervezők szerint mentálhigiénés workshopok és női beszélgetések platformja volt az esemény, mely az „új év, új én” fogadalom teljes ellentéte szeretett volna lenni, és igyekezett felszabadítani az önsanyargató lányokat, nőket, fiúkat és férfiakat a folyamatos változtatáskényszer alól.
Fontosnak tartották, hogy a nők mellett a férfi testképpel foglalkozó témák is képviseltessék magukat, hiszen nem csak a nőknek kell szembenézniük irreális elvárásokkal nap mint nap. A fesztiválnak még az is célja volt, hogy összegyűjtsenek annyi pénzt, hogy vásárolhassanak és berendezhessenek egy egész buszt, mely a világot járva árnyalhatja korunk szépségkultuszáról alkotott képünket.
Fotó: Getty Images
