Harminc évvel ezelőtt alapította világhírű brandjét Christian Louboutin. Ebből az alkalomból életmű-kiállítást rendeztek neki a francia fővárosban, Valkovics Tünde újságíró pedig felkereste őt, hogy megkérje, meséljen a magyar Marie Claire olvasóinak a karrierjéről, a divatház és az életmű-kiállítás történetéről. A hosszabb interjú a lap októberi számában szerepel, de néhány kérdést és választ itt közlünk.
Louboutin a kiállítás egyik termében (© Courtesy of Christian Louboutin)
Olyan brandeknek tervezett cipőt, mint a Chanel, az Yves Saint Laurent vagy a Roger Vivier. 1991-ben pedig létrehozta saját cipőmárkáját. De közben a tájépítészetbe is belekóstolt.
1987-ben Roger Vivier cipőtervező kiállításán dolgoztam. Egy személyben voltam az asszisztense, a titkárnője, a titkárnő asszisztense, a tolmácsa és a mindenese. Elmondhatom, hogy ő volt a mentorom. De ezek után már nem akartam más tervezőknek cipőket tervezni. Ezért fordultam a tájépítészet felé. Mindig is szerettem a növényeket, a virágokat, a textúráik és a színeik kombinációit. Szeretettem kertészkedni is, így elvállaltam mások kertjének a megalkotását.
Mit jelentett az életében a legendás párizsi Le Palace éjszakai klub?
Tizenöt és tizennyolc éves korom között hetente legalább három estét a Le Palace-ban töltöttem. Abban az időben a divat- és show-világból mindenki ide járt. Kétfelé oszlott a szórakozni vágyó tömeg: a nézőkre, akik lenyűgözve szemlélték a közeget, és a szereplőkre. Mi a barátaimmal szereplők voltunk, és mondhatom, úgy lubickoltunk ebben a helyzetben, mint hal a vízben. Szeretett minket a főnök is, népszerűek voltunk, akkor mentünk be, amikor csak akartunk. Előtte órákig öltözködtünk, mindig hatásos volt a megjelenésünk. Az öltözékeink erőteljesen inspirálták a divattervezőket is, nem egyszer láttunk viszont a különböző, magunk kreálta outfiteket divatbemutatókon, és ez bosszantott is minket. Persze, mi is ismertük a mondást, hogy a tervezők az utcáról merítik az inspirációt, de nekünk ez lopásnak tűnt, mert a Le Palace mégsem az utca volt. Nekünk egy meghitt helyet jelentett, mondtuk is gyakran, hogy megyünk „anyuhoz”.
Két régi barátjával nyitotta meg első üzletét, és alapította meg a Louboutin márkát. Bruno Chambelland még ma is a „jobbkeze”. Ilyen hűséges?
Bruno nem a jobbkezem, hanem az üzlettársam és a cég elnöke. Való igaz, hogy nagyon hűséges vagyok, ha a sok-sok évig tartó barátságokra és szerelmekre gondolok az életemből. De ez nekem így természetes, nem is tulajdonítok különösebb jelentőséget neki.
A tervező egyik híres modellje, a Pensée cipő (© Jean-Vincent Simonet)
Mit gondol, azok az 1970-80-as évek egy kreatívabb, szabadabb, őrültebb időszakot szimbolizálnak, mint amilyen a mi korunk?
Nagyon nehéz megítélni azt a korszakot, amelyben élünk. Az egyes korszakok közötti különbségekre csak az idő tud választ adni. Egyvalami biztos, azok az évek kevésbé szóltak az ítélkezésről, sokkal szabadabban gondolkodhattunk.
A múzeum dísztermében (© Courtesy of Christian Louboutin)
Christian Louboutin márciusban megnyitott életmű-kiállításáról mi is írtunk. A L’Exhibition[nist] című tárlat helyszíne egy hatalmas, art déco stílusú palotában működőm múzeum, ahol Louboutin kisgyerekként is rendszeresen megfordult. Bár az ott bemutatott műalkotások, és egy nagy akvárium is ámulatba ejtették, legerősebben mégis egy „tűsarkúban belépni tilos” tábla vésődött a kis Christian emlékezetébe. Az egyszerű, de a cipő arányait eltúlzó rajz ihlette állítólag a leghíresebb Louboutin-modellt, a Pigalle magas sarkút.
A Pigalle magas sarkú (© Jean-Vincent Simonet)
A címoldalon szereplő kép: Exhibition view Christian Louboutin L’Exhibition[niste], Palais de la Porte Dorée ©Marc Domage
Októberi lapszámunkat keresd az újságárusoknál!
