A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány munkásságában kiemelt szerepet játszik a legkisebbek edukációja. A teljesség igénye nélkül a nevükhöz fűződik a 4–6 éves korosztály környezetvédelem iránt érzékenyítő, tudásátadó Fiúról Apára program, vagy a 100 óvoda- és iskolakert kialakítása a gyakorlati nevelés érdekében – illetve Gévai Csilla Nagyon Zöld Könyve után a Nagyon Kék Könyv megjelenése is. „Számos felnőtt nem a helyén kezeli a klímavészhelyzetet, így megfordulhat az örökös igazság, hogy a felnőttek tanítják a gyerekeket. Ezen esetben a gyerekek tanítanak, felolvastatják a könyvet a szülőkkel, a kisiskolások pedig elolvasás után a felnőttek figyelmét is felhívják a helyzet komolyságára” – méltatta Krakkó Ákos, az alapítvány kommunikációs igazgatója a kötetet. Mi pedig csak egyetérteni tudunk vele!
Kulturális antropológia szakon végeztél, írsz és rajzolsz is. Úgy képzelem, hogy nagyon komplex lehet a mesékhez való hozzáállásod. Mit jelent számodra a mese?
Nagyon sok mindent! Én nem mesékben, hanem szövegekben gondolkozom. Amikor kisgyermekként tudatunkra térünk, elindul bennünk egy monológ, ami egészen a halálunkig tart. Ez persze párbeszéddé válik, amikor valakivel beszélgetünk. Vannak olyanok, akik ösztönzést éreznek, hogy leírják, amit belülről hallanak, de vannak, akik soha nem éreznek ehhez se kedvet, se késztetést. Én az előbbi csoportba tartozom: értelmezem a gondolataimat, leírom, csiszolom őket. Nekem akkor tetszik egy szöveg, ha van benne lélek és művészet. A mese – az igazán jó mese – művészeti alkotás.
Te mikor éreztél először késztetést arra, hogy leírd a belső monológjaidat?
Amióta meseíró vagyok, sokszor megkérdezték, mikor és hogyan lettem az. Emlékszem, az óvodában is ezt csináltam: rajzoltam, és mesét költöttem hozzá. Úgy írok, hogy közben le is rajzolom. A gyerekek alapvetően sokkal többet rajzolnak maguktól, de aztán a suliban valamikor kiesik a színes ceruza a kezükből. Pedig, ha megfigyeled, mostanában a gyerekek sokkal inkább a vizuális világba belehelyezkedve tanulnak (lásd filmek, PPT-készítés, infografikák), hiszen nagyon felerősödtek az őket érő vizuális ingerek. Ezért gondolom hát azt, hogy nekik kell az erős vizualitás a történetmeséléshez, ez köti le őket a legjobban. A Nagyon Kék Könyv is tele van rajzokkal, ami szerintem jót is tesz a könyvnek.
A víz és a környezeti katasztrófa elmesélése alapvetően nem a legizgalmasabb és nem is a legvidámabb téma. Te hogyan közelítettél a hozzá?
Sajnos azt tapasztalom, hogy egyre több a klímaszorongó kisgyerek. Gyakorlatból tudom, hogy nagyon érzékenyen kell a gyerekekhez szólni a környezetvédelem témájában, mert néha pár elhibázott szótól is szorongásos tüneteket mutathatnak. Alapvetően nagyon érdekli őket a téma, de nehezen tudják befogadni azokat a könyveket, amik apokaliptikus véggel riogatnak. Ezzel a könyvemmel azt szeretném elérni, hogy felkeltsem a figyelmet, de ne okozzak szorongást senkiben.
Ez egy nagyon ingoványos terep lehet. Hogyan lehet a figyelmet felkelteni szorongás nélkül?
A hangvétel a kulcs! Legyen közvetlen, szórakoztató, az hat, és én tudatosan szeretnék minél nagyobb hatásfokot elérni. Ha a kép vagy a szöveg baljós vagy riogat, akkor félni kezdenek tőle, és nem olvassák tovább azt a könyvet, lehet az bármennyire is jó szakmailag. Ez utóbbi jellemzően a kisiskolásokra igaz.
Hány éves gyerekeknek ajánlod a kötetet?
Minden gyermek más és más, ezért aztán más az érdeklődési körük is: azokat hamarabb megszólítja, akik közelebb érzik magukhoz a témát. Találkoztam már olyan 5-6 éves gyerekekkel, aki simán befogadja ezt a szöveget a rajzokkal. A Nagyon Kék Könyv felső korhatára akár 14-15 éves korig is kinyúlhat. Sőt, sok olyan információ van benne, ami a szülőknek is új és érdekes, nem csak a gyereknek. Reményeim szerint a kötet elő fog kerülni iskolai órákon is, hiszem, hogy nagyon hasznosan tudja kiegészíteni a könyvben lévő színes anyag a tankönyv szárazabb tananyagát. A víz komplex jelenség, sokszor a természettudományhoz kötjük, de ennél sokkal több. Ez az életünk. Azt szerettem volna, ha csodaként, a maga komplexitásában sikerül megfogni a víz témakörét, és nem csak H2O-ként, egy hétköznapi vegyületként.
A fülszövegben az egyéni felelősségvállalásról beszélsz: hogyan látod, egyéni szintű felelősségvállalással megoldható lenne a klímaválság?
Inkább azzal lenne megoldható, ha elgondolkoznánk azon, hogy hogyan tudunk összekapaszkodni mint emberiség, és hogy mikor fogjuk felismerni, hogy igazából mindannyian ugyanolyanok vagyunk. Vízalapú érző lények. Ha egymással tudunk, akkor a Földdel is tudunk kedvesek lenni. A Földet nem a „kizsigerelt” szerepkörbe kéne tennünk, hanem vissza kéne adnunk neki az a sok mindent, amit tőle kaptunk: például faültetéssel, víztisztítással, vagy hogy egyszerűen gyöngédek vagyunk hozzá. A gyöngédség magában hordozza a buddhai-krisztusi hozzáállást, amit kortól függetlenül lehet gyakorolni.
Téged lelkileg hogyan érint az, ami történik jelenleg a világban?
Én már 20 éve túl vagyok a klímaszorongáson, saját megélt félelmeimből tanulva fejlesztettem ki azt a pozitív hozzáállást, ami ma már jellemez. Abszolút segíteni szeretnék, főként a gyerekeknek. Nagyon nagy sokk lehet megtudni gyerekként, hogy bajban a bolygó, amin él. Mindenkit arra kérnék, hogy egy kicsit gondoljon ebbe bele!
Így, ha valaki most gyereket vállal, akkor tudnia kell, hogy nagyon nehéz dolgok elé vezeti a gyerekeit. Ezzel a kérdéssel én is szembenéztem. Volt olyan pont az életemben, amikor azt éreztem, nem tudom végignézetni velük, ami történni fog a Földdel, ha nem teszünk semmi hatásosat, úgy éreztem, nem merem vállalni a gyerekvállalással járó kockázatot. Aztán a szívem volt az erősebb, szültem két gyönyörű és okos gyereket. Ők is szerepet játszottak abban, hogy szépen lassan átfordult bennem ez az egész, és inkább arra kezdtem el gondolni, hogy igazából sosem lehet tudni, mi történik majd a jövőben. Az optimista világnézetem azt mondja, innen szép nyerni!
Átálltam erre a nézőpontra, és tudom, hogy a gondolataim is teremtenek: ha szépet gondolok a jövőről, akkor széppé is fog válni.
Persze eltölthet szorongással, hogy rengetegen élünk a Földön, és nem fenntartható hosszú távon a jelenlegi helyzet, de 7,8 milliárd emberből biztosan kikerül annyi zseniális koponya, amennyi ahhoz kell, hogy a jelenlegi helyzettel hatásos eszközökkel szembe tudjunk nézni. De hogy ez így is legyen, ezért már nagyon fiatal korban fel kell kelteni a kíváncsiságukat, és meg kell tanítani az ok-okozati összefüggéseket, éppen ezért készítek ilyen típusú könyveket, és ezért hívtam életre a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány támogatásával a Fiúról Apára Környezetvédelmi Programot, ami a hazai óvodákban olyan újfajta módszertannal tanít, ami hatásosan fejleszti a környezettudatosságot.
Találkoztál olyan könyvedet olvasó gyerekkel, aki a világ megmentésére készül?
Igen, ez nagyon üdítő. Ez a „nem tudhatod, hogy hova hatsz”-effektus: csak azt tudod, hogy megírtad a könyvet, és van rá egy kis lehetőség, hogy elér sok olyan gyereket is, aki majd tengerbiológus vagy éppen asztrofizikus akar lenni, és amihez pont a Nagyon Kék Könyv adja majd a hajtóanyagot. Vagy ez a könyv lesz a tudományos karrierjének gyújtózsinórja. Legyen így!
Volt olyan, hogy odajöttek hozzám tanárok, diákok és azt mondták, hogy miután olvasták a könyvet, egy jót beszélgettek az osztályukkal olyan témáról, amibe addig bele sem gondoltak, a könyv vetette fel bennük a kérdést. Úgy érzem, kell az edukációba egy „jó kérdés”-forradalom!
Azt is sokszor megjegyezték már, hogy milyen jó a Nagyon Zöld Könyvben, hogy az illusztrációinak van némi lírikus felhangjuk is, és nem csak a megszokott infógrafika stílust hozzák.
Olvastam a Wikipédián, hogy a szívügyed az eszkimó kultúra. Ők különösen nagy veszélyben vannak most, a klímakatasztrófa és a vízszint emelkedése miatt…
Húsz évvel ezelőtt a szakdolgozatomat az eszkimó kultúrából írtam, teljesen beleszerettem az inuitokba. Nagyon szeretem a meséiket! Képzeljük csak el, az ő életükben minden hó, és majdnem minden fehér! Hihetetlen élmény lehet(ett) eszkimónak lenni. Ők lehetnének a klímaváltozás zászlóvivői, nagyon szerethetőek, egy varázslatos hagyomány őrzői. Olyan jó lenne, ha lenne varázserőm, hogy vissza tudjam varázsolni nekik a jégmezőiket! Meg kell próbálnom, és ehhez kérem a segítséget a gyerekektől.
A Kék Bolygó Alapítvány egyik fő célja, hogy a helyi közösségek viselkedését zöldebb irányba mozdítsa. „A szorongás erősítése, vagy problémák bagatellizálása helyett azt szeretnénk, hogy mindenki felfedezhesse magában, hogy ő mivel tehet a környezetünk jobbításáért. A tenni akaró és a tenni tudó embereket szeretnénk magunk köré gyűjteni, és a lehetőségeinkhez mérten abban segíteni őket, hogy a lehető legtöbbet tehessenek a Föld megóvásáért” – mondta Krakkó Ákos kommunikációs igazgató az alapítványról. Ákos azt is hozzátette, hogy ez a munka nagyon nehéz, hiszen a saját szükségletekről és a luxusról nehezen mondunk le.
Olvass tovább!
Promóció
