Általában bizakodó vagyok, erős az emberekbe és a természetbe vetett hitem. Sokan mondják, hogy naiv vagyok, én pedig azt, hogy ők pesszimisták. Mostanában mégis egyre gyakrabban fordul elő, hogy attól rettegek, hogy felég körülöttünk a bolygó, és elpusztítjuk a világunkat. A szomszédunkban háború dúl, ráadásul nem is ez az egyetlen jelenleg a világon. A nemzetek vezetői folyamatosan baljós üzeneteket küldenek egymásnak, és a társadalom talapzata is egyre több részre törik össze. A fiatalok nem tudják, hogy biztonságos-e gyereket vállalni, vagy egyáltalán saját maguknak tudnak-e majd ételt, lakást, házat, autót venni.
Ebben a hangulatban vettem a kezembe és olvastam végig A remény könyvét, ami Douglas Abramsnek köszönhetően olyan volt, mintha személyesen a híres csimpánzkutató ülne velem szemben, és mesélne arról, hogy mi adja a jövőbe vetett hitét. Jane Goodall szíve mindig nyitva áll nemcsak a csimpánzok, hanem mindannyiunk előtt, hogy mi is erőt meríthessünk kiapadhatatlan hitéből. Én ezt a tíz dolgot tanultam tőle:
1. Attól még, hogy nehéz, az élet nem áll meg
Minden ember életében felbukkannak időről időre bizonyos akadályok, amiken muszáj átjutni, ugyanis visszafelé már nem lehet menni. Éppen ezért szükségünk van ellenálló képességre, ami – ahogy Douglas Abrams is rámutat – a remény előfeltétele.
2. Az értelem nem veszik el
Badarság, nagyképűség, sőt hazugság lenne azt állítani, hogy mi vagyunk az egyetlen értelmes lények a Földön – nem mintha csak azt kéne tisztelni, amibe a mi felfogásunk szerinti értelem szorult. A csimpánzok és más emberszabásúak képesek megtanulni néhány kifejezést amerikai jelnyelven, imádnak rajzolni és festeni, akárcsak a disznók. Ráadásul számítógéppel is képesek minimális problémamegoldásra, ahogy a polipok is, bár ők komputerek nélkül. A poszméhek képesek megtanulni, hogyan gurítsanak egy lyukba egy golyót, az emberek pedig olyan hihetetlen dolgokat vittek véghez, amik nélkül ma más lenne az életünk. Képesek vagyunk fejlődni, csak nyitottnak kell lennünk rá.
3. Az intelligencia nem intellektualitás
Annyi mindenre képesek vagyunk, mégis butaságokat csinálunk, bántjuk magunkat és a tágabb, illetve szűkebb környezetünket is. Jane éppen ezért az „intelligens” szó helyett az „intellektuálisat” használja, hiszen ahogy ő fogalmaz, „egy intelligens állat nem pusztítaná el az egyetlen otthonát”. Bár minden jel arra utal, hogy az emberi értelem egy saját farkába harapó kígyó és saját magunk ellenségei vagyunk, a világhírű csimpánzkutató szerint nem az értelem a baj, hanem a mód, ahogyan használjuk. Akkor vagyunk igazán bölcsek, ha képesek vagyunk felmérni tetteink következményeit.
4. A jó és a rossz harca nem mese
A kisördög ott ül mindannyiunk vállán, de Jane szerint végül az győz, amelyiknek utat engedünk. Büntetés és jutalmazás árán megtanultuk, hogy mi a jó és mi a rossz cselekedet, és aszerint gondolkozunk tovább egész életünkben. Ahogy a könyvben is olvasható, Ruandában és Burundiban körülbelül azonos a hutuk és tuszik aránya, ráadásul mindkét országban történt népirtás. Clinton elnök azonban az előbbibe látogatott, így a nemzetközi segélyek célpontja is ez az ország lett, ami fejlődésnek indulhatott, míg Burundi infrastruktúráját támogatások híján nem tudták építeni, és még ma is mindennapos az erőszak. Az agresszió azonban további agressziót szül, aminek – bár nehéz, de – képesek vagyunk elébe menni. Minden csak rajtunk áll.
5. A rosszat könnyebb észrevenni
Legyen szó a legalapvetőbb emberi kapcsolatokról, ha jobban belegondolunk, a rosszabbra általában gyakrabban emlékezünk. Pedig megannyi szép dolog történik a világban! Gondoljunk csak bele: annak ellenére, hogy a véres történelem során rengeteg tragédia és erőszak mocskolta össze az emberiség kezeit, a világ hatalmas fejlődésen ment keresztül.
6. A gyermekeké a jövő
A cselekedeteink, döntéseink zöme abban gyökerezik, hogy milyen „etikai kódexet” neveltek belénk. Tehát, ha a fiatalok szerető, támogató környezetben nőnek fel, nagy eséllyel ők is ilyenekké válnak. Ezért fontos, hogy minden gyerek számára biztosítsuk a lehető legjobb lehetőségeket, hiszen ők a jövő, egyszer majd ők fogják átadni a tudást a következő generációnak.
7. Okosnak hisszük magunkat, de a természet még okosabb
Azt gondoljuk, hogy mindent tudhatunk és irányíthatunk, az egész világot birtokolhatjuk – pedig ez nem igaz. A természet okosabb nálunk, ráadásul önzetlenebb is. Az hisszük, hogy többet érünk nála, vagy bármilyen más élőlénynél, pedig ennél nagyobb badarságot nem is gondolhatunk. Meg kell tanulnunk tisztelni a természetet, meríteni a bölcsességéből és szimbiózisban élni vele. A világ fái például mind össze vannak kötve egy föld alatti hálózaton, amin keresztül kommunikálnak szükségleteikről és állapotukról – tanuljunk tőlük.
8. A természetet kemény fából faragták
Nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy jó úton tartunk környezetünk elpusztítása felé. Pedig az igazság az, hogy saját magunkkal egyszerűbb végezni. Mi törékenyek vagyunk, a természet viszont összetett és szívós, mint az a fa, amelyik túlélte a Nagaszakit elpusztító atombomba-támadást, vagy a datolyapálma, amelynek magjait Heródes erődjében találták, és a belőle növesztett fákat csupán néhány éve növesztették.
9. Közösen győzhetünk
Egyedül gyakran nehéz, ha nem lehetetlen szembeszállni az elnyomással és a rosszal, nem beszélve arról, hogy könnyen elveszíthetjük a motivációnkat, ha úgy érezzük, nem vagyunk elegek. Ha azonban másokkal közösen próbálunk meg változtatni a világon, akkor képesek vagyuk bárminek az útjába állni, és egymást is ösztönözhetjük a haladás felé. Csak tiszteletre és bátorságra van szükségünk.
10. Az ember eltántoríthatatlan attól, amit igazán akar
Hiába gúnyolódnak rajtunk és próbálják megakadályozni, hogy elérjük az álmainkat, ha küzdünk érte, végül eljuthatunk a céljainkig, akárcsak Churchill, Martin Luther King vagy Nelson Mandela. Ha győzünk, akkor pedig képesek vagyunk másokat is inspirálni.
