Idén januárban jelent meg a Brooke Shields rendkívüli életéről szóló dokumentumfilm, a Pretty Baby, amely a színésznő összeomlását is végigköveti. Ez nem akkor történt meg, amikor arról beszélt, hogy édesanyja, Teri beleegyezett, hogy tízévesen teljesen meztelenül pózoljon a Playboy magazinban, vagy amikor felidézte, hogy egy évvel később gyerekprostituáltat játszott Louis Malle 1978-as Csinos kislány című filmjében. És nem is akkor, amikor először vallott nyilvánosan arról, hogy húszas évei elején megerőszakolta egy férfi, hanem akkor, amikor az étkezőasztalánál ülve két lánya, a most húszéves Rowan és a tizenhét éves Grier elmagyarázták, miért nem fogják soha megnézni Malle filmjét. „Ez gyerekpornográfia! – csattant fel Rowan. – Te megengedted volna, hogy ezt csináljuk tizenegy évesen?” „Nem” – vágta rá Shields, majd vállai összeestek.
„Nehéz volt megállnom, hogy ne adjak igazat anyámnak előttük, de amikor megkérdezték, azt gondoltam: Istenem, ezt muszáj bevallanom – meséli nekem a színésznő egy szendvics felett egy New York-i fotóstúdióban. – Mondhattam volna, hogy régen így mentek a dolgok, vagy hogy ez művészet volt. De nem tudom, anyám miért gondolta, hogy ez rendben van. Nem tudom.”
Brooke Shields nagyjából azóta védelmezi az anyját a nyilvánosság előtt, hogy megtanult beszélni. Teri, a New Jersey-i munkásosztálybeli egyedülálló anya Brooke 11 hónapos korában szerezte meg lánya első modellmunkáját egy szappanhirdetésben. Ettől kezdve ő tartotta el a családot, egész gyerekkorában tévéreklámokban és magazinokban szerepelt. Amikor Louis Malle francia rendező beválogatta a Csinos kislányba, népszerűsége robbanásszerűen megnőtt, és bár az újságírók és a közvélemény egy része teljesen kiábrándítónak tartotta, hogy Teri hagyta, hogy gyereke prostituáltat játsszon egy filmben, ugyanezen emberek közül sokan nyíltan csorgatták a nyálukat a tizenegy éves lányra. A dokumentumfilm sok megdöbbentő pillanata közül a leginkább gyomorforgatóak azok a hetvenes évek tévéinterjúiból származó felvételek, amelyeken férfi újságírók rohangálnak Brooke után, miközben az anyja arca sugárzó arccal ül mellette. „Ön valóban egy rendkívüli fiatal hölgy – mondja zihálva az egyikük. – Hát nem csinos kislány?” Brooke pedig, akinek lába alig éri el a padlót, hatalmas mosollyal reagál.
Teriről a média aligha festett jobb képet, mint egy lánya szépségével pénzt kereső strici, aki elintézte, hogy Brooke egy sor kínos, szexuálisan túlfűtött filmben szerepeljen: a Csinos kislány után A kék lagúnában (1980) és Franco Zeffirelli Végtelen szerelem című filmjében (1981) játszott. „Ma már a tiniszexet fetisizáló mozik egyike sem készülhetne el” – jelenti ki teljes joggal a dokumentumfilmben a színésznő egyik barátja.
„Ha egy egyedülálló anya egyetlen gyereke vagy, természetes, hogy így cselekszel – fogalmazza meg Brooke, miért állt az anyja pártján. – Egyszerűen csak szerettem, és azt akartam, hogy örökké éljen, ezért védtem. És azzal, hogy megvédtem, minden tettét igazoltam, ami megszilárdította a köztünk lévő köteléket.”
Szöveg: Hadley Freeman – The Sunday Times – The Interview People Magyar szöveg: Mucsi Blanka Fotó: Bjorn Iooss – Trunk Archiv
Az interjú folytatását leolvashatod a Marie Claire 2023/4-es lapszámában!
