Amikor a pakisztáni monszun tavaly augusztusban az ország egyharmadát elöntötte, Dilmurad Lund és családja kénytelen volt menekülni az indiai határ közelében található otthonukból. Telepakoltak egy teherautót az ingóságaikkal, majd fogták a tehenüket és elindultak. Miután az árvíz elvonult, a házuk helyén csak törmelék maradt. A földjeik tönkrementek, és a család egy helyi csoport által létrehozott táborba költözött, miközben fogalmuk sem volt arról, hogyan fogják fenntartani magukat a következő hónapokban.
Lund először eladta a tehenét készpénzért, majd amikor a helyzet nem javult, 10 és 12 éves lányaival elment a piacra, hátha valaki megveszi őket feleségnek. Végül két férfit talált, akik mindketten beleegyeztek, hogy 45 000 pakisztáni rúpiát (nagyjából 54473 forintot) fizetnek neki lányaiért cserébe. Az apa úgy érzi, nem volt más választása: vagy eladja lányait, hogy a család többi tagját etetni tudja, vagy otthon aggódik tovább a biztonságukért.
Testi-lelki veszély
A nőkre nehezedő nyomás, hogy még 20 éves koruk előtt gyermeket szüljenek, sok fiatal életét veszélyezteti. Körülbelül 130 000 terhes nő és lány volt azok között, akik az áradás miatt menekülni kényszerültek, és sokan közülük a szabad ég alatt, árvízi segélytáborokban szültek, mivel a hömpölygő vízfolyam elvágta az egészségügyi szolgáltatásokhoz vezető utat is. „Ha egy lány férjhez megy, az az elvárás, hogy mielőbb szüljön. A terhesség viszont életveszélyes lehet… A várandósság alatti egészségügyi ellátás meglehetősen drága, és utazni kell érte, de ezek olyan luxusnak számítanak, amelyhez ezek a fiatal lányok nem férnek hozzá” – mondta Zahid Memon, az ország egyik vezető magánkórháza, az Aga Khan Egyetemi Kórház nő- és gyermekegészségügyi központjának igazgatója.
Mashooque Birhamani, a Sujag Sansar emberi jogi szervezet vezérigazgatója úgy küzd a gyermekházasságok ellen, hogy a közösségi médiában neveli tudatosságra a felhasználókat. Azt szeretné elérni, hogy a helyi rendőrség hozzon létre egy külön szekciót a nők és a gyermekek számára, ahol női rendőrök foglalkoznak velük, és ahol védelmet és jogi segítséget kaphatnak a hivatalos szervektől. „Az elmúlt néhány évben lassan csökkent a gyermekházasságok száma, de az árvizek után ismét hirtelen növekedést tapasztaltunk” – mondta Birhamani. Nagyon gyakori ugyanis, hogy nők dolgoznak gyapotföldeken, ezért sok esetben a falusi emberek feleséget vesznek, hogy egy másik dolgozó családtagot is szerezzenek. Az igény ellenére a pakisztáni vidéki nők, különösen a mezőgazdaságban dolgozók mégis a világ legsebezhetőbb emberei közé tartoznak. Az általuk végzett munka általában nem bejelentett és alulfizetett, tehát kevés vagy semmilyen munkavédelmi törvény nem védi őket.
A tavalyi áradások elmosták a termés nagy részét, sőt egész otthonokat, állatállományokat és egészségügyi létesítményeket is elsodort a víz. Csak Sindh tartományban az év rizstermésének 80%-a és a gyapottermés 88%-a veszett el, hat hónappal később pedig még mindig több mint 10 millió ember nem jutott biztonságos ivóvízhez – a vízlelőhelyekhez vezető út viszont hosszú és kockázatos, ráadásul a fizikai támadás veszélyének teszi ki a nőket.
A vidéki területeken élő nők a mezőgazdaságra nehezedő nyomással együtt sok esetben komoly reprodukciós problémákkal is szembesülnek, aminek az az oka, hogy gyakran ők felelnek a betakarításért és a vízgyűjtésért, ami megterheli a testüket, pláne, hogy a munkájuk egyre nehezebbé válik az éghajlatváltozás miatt. Akik viszont nem a földeken dolgoznak, azokat már 9-10 évesen a városokba küldik, hogy dadaként vagy takarítóként tegyenek szert bevételre.
Reetika Subramanian újságíró és kutató, a Climate Brides podcast vezetője az éghajlatváltozás és a gyermekházasságok közötti kapcsolatot kutatja. Ő úgy látja, hogy az árvizek csak fokozták az egyenlőtlenségből fakadó problémákat, például az iskolai lemorzsolódást: a koronavírus-járvány tetőpontján több család is eladta a lányait, mivel az iskolák bezártak, a szülők viszont nem engedhették meg maguknak, hogy még egy éhes szájat etessenek.
A 19 éves Maryam Jamali fiatal kora ellenére az árvízkárosultaknak szóló segítségnyújtást biztosító, Madat Belochistan nevű szervezetet vezeti. Ő úgy látja, hogy a gyerekházasságok számának megugrására a változó éghajlat mellett az életmódbeli változások, a migrációs minták és a gazdasági instabilitás is befolyással bírnak. Egy szülésznő például azt mondta neki, hogy a pénz miatt adja feleségül a lányát, annak ellenére, hogy korábban abban reménykedett, hogy a gyermeke orvosi képzettséget szerez és egészségügyi szakember lesz, hogy ellátást nyújthasson az alacsony jövedelmű területeken élőknek, ahol csak korlátozottan lehet hozzáférni az orvosi szolgáltatásokhoz.
A rendszerszintű megoldás valójában még nagyon messze van, hiszen holisztikus szemléletmódra lenne szükség. Ha a pakisztáni helyzet nem javul, sajnos nagy eséllyel egyszer Lund lányai is kénytelenek lesznek meghozni ugyanazt a döntést gyermekeikkel kapcsolatban, mint az apjuk. Az árvizek márpedig továbbra is jönni fognak, a családok menekülnek majd és még több lányt fognak eladni. Ha ezek a lányok iskolába járhatnának, gyerekszülés helyett talán megtanulnának írni és olvasni, de egy olyan világban élünk, ahol a klímaváltozás arra kényszeríti a családokat, hogy eladják a gyermekeiket. Pedig más lehetőség is létezhetne, ha a döntéshozók elindulnának a megoldás felé vezető úton.
Forrás: Atmos, Fotó: Getty Images
