- Ébren eltöltött időnk közel harmadában álmodozunk.
- A maladaptív álmodozás több szempontból is eltér a sima álmodozástól.
- A szakemberek szerint a maladaptív álmodozás a kényszeres zavarok csoportjába tartozik.
Bár sokszor megróttak érte valószínűleg már az iskolában is, az álmodozás egy kifejezetten hasznos képesség. Nem csak elűzi az unalmat, de a kutatások szerint kifejezetten jó hatással van a mentális egészségünkre. Növeli a kreativitást, javítja a problémamegoldó és tervezőképességet, enyhíti a magány érzését.
Az ébren eltöltött idő 30 százalékában álmodozunk. A felnőttek nagyjából 2,5 százalékánál azonban az álmodozás átfordul egyfajta pszichés zavarba. Ezt nevezik maladaptív álmodozásnak. Akiknél ez előfordul, képtelenek kilépni a fantáziáikból, olyan élénk képeket élnek meg, hogy az már hatással van a hétköznapi életükre.
Mi az a maladaptív álmodozás?
A maladaptív álmodozás esetében az ember függővé válik az álmodozástól
Több szempontból is más a maladaptív álmodozás, mint a hétköznapi ábrándozás.
- A tipikus álmodozás jön és megy, csupán másodpercekig, percekig tart. Ezzel szemben a maladaptív álmodozás egy-egy periódusa akár órákig is tarthat. Egy kutatás szerint a maladaptív álmodozásra hajlamos embereknél az ébren töltött idő felét a saját maguk által kreált fantáziavilágban töltik. Gyakran egészen szövevényes történetszálakat alkotnak a maladaptív álmodozás közben, melyek az évek során egyre fejlődnek.
- A maladaptív álmodozás során létrehozott fantáziavilág egészen valósnak érződik és aktiválja a jutalmazó rendszert. Kényszeresen és függő módon muszáj folytatnia annak, aki ezzel él. A maladaptív álmodozás erős kényszert kelt az emberben, és ha meg kell szakítania, vagy képtelen rá, vagy erős bosszúságot, haragot érez. Képtelenek az álmodozással töltött időt korlátok közé szorítani.
- Mivel a való világ háttérbe szorul a maladaptív álomvilág mellett, ez problémákat okozhat a munkában, magánéletben, társas kapcsolatokban, iskolában. Sokan, akik maladaptív álmodozásra hajlamosak, alvászavarokról számolnak be, szorongásról, szégyenérzetről.
A Cleveland Klinika szakemberei leszögezik: az élénk fantázia és a gyakori álmodozás nem ugyanaz, mint a maladaptív álmodozás. Amitől maladaptívvá válik az álmodozás, ha irányíthatatlanná válik, amikor az álmodozás felül kerekedik a való életen, és az álmodozásra való kényszer felülír minden fontos célt és kapcsolatot.
Miért alakul ki a maladaptív álmodozás?
A pszichológusok szerint azoknak, akik maladaptív álmodozással küzdenek, eleve élénkebb a fantáziájuk. Sok esetben már gyermekkorban észlelhető ez a képesség, sőt, rájönnek, hogy a fantázia és álmodozás remek módszer a stressz csökkentésére. Így létrehoznak egy belső, biztonságos világot, ahová bármikor elmenekülhetnek a valóság elől.
Vannak, akiknél a maladaptív álmodozás egyfajta megküzdési mechanizmus. Például az álmodozás segít egy traumatikus esemény, nehéz élethelyzet vagy a magány feldolgozásában. Ám ez átbillenhet a kényszeres fantáziálás állapotába, ahol a fantáziát a negatív érzelmek elkerülésére használják, így kialakul a maladaptív álmodozás.
Az álmodozás függő viselkedési zavarrá válhat tehát, ami rengeteg egyéb problémához vezet. A maladaptív álmodozás – nem meglepő módon – más pszichés zavarokkal is gyakran együtt jár. Hiperaktív zavar, szorongás, depresszió és kényszeres zavarok társulhatnak hozzá.
OCD és maladaptív álmodozás
A kutatások szerint erős kapcsolat van az OCD (obszesszív-kompulzív zavar, kényszerbetegség) és a maladaptív álmodozás között. Ennek hátterében az állhat, hogy hasonló folyamatok játszódnak le a két pszichés zavar esetében az agyban, beleértve a kényszeres gondolatokat és a tudatos kontroll hiányát.
@taysdaydream thanks for coming to my daydreamer TED talk #maladaptivedaydreamer #maladaptivedaydreaming #maladaptivedreaming #maladaptivedaydreamingdisorder
Bár egyre nagyobb figyelem irányul a közösségi oldalaknak hála a maladaptív álmodozásra, egyelőre nem került be a pszichiátriai betegségek diagnosztikai kézikönyvébe önálló kórképként. A tény, hogy a maladaptív álmodozás egyelőre nem önálló pszichiátriai állapot, azt is jelenti, hogy a kezelési módszerek köre is korlátozott és kutatásokat sem végeztek sokat a témában.
Egy maladaptív álmodozással kapcsolatos tanulmányban egy 25 éves férfi esetét írták le, akinek sikerült az álmodozással töltött időt felére csökkentenie: napi három óráról kevesebb mint másfél órára. Ezt hat hónap kognitív viselkedésterápia és mindfulness kombinációjával érték el terapeutájával.
A terápia nem volt hatással arra, mennyire töltötte el jó érzéssel az álmodozás továbbra is, képessé vált javítani a munkahelyi és társas életén, valamint az egyéb kényszerein. A szakemberek abban bíznak, hogy a maladaptív álmodozásra irányuló egyre nagyobb figyelem segíti a jelenség megértését és egyre több szakember ismeri fel, ha ilyen problémával áll szemben.
Forrás: The Guardian, Cnn, fotó: Unsplash
