Amikor öt hónapja összecsomagoltam a fél életem, és Marseille-be költöztem, a túrabakancsomat az elsők között pakoltam be. Régóta tudom a gyógyírt: legyen a váltás bármennyire is nehéz, a természet mindenütt tárt karokkal vár. Amire egyáltalán nem számítottam, hogy egy túraparadicsomba érkezem, ahol egy emberöltő is kevés ahhoz, hogy valamennyi útvonalat bejárjam. Persze azért rendületlenül próbálkozom.
Aki akar, könnyed sétautakon szívja magába a fák illatát, mások emberpróbáló emelkedőkön, nordic walking bottal menetelnek, sziklafalakon másznak, terepfutnak, hegyi kerékpároznak, hogy aztán egy lassú öböl hűs ölelésében felfrissüljenek. Mindegy, melyik égtáj irányába indulunk el, az utakon rendre sok a turista, akik pont olyan színesek, mint a táj. Rengeteg kisgyerekes családba botlottam, akik masszív kerekekkel tuningolt babakocsikkal vágnak neki a csúcsnak; barátkoztam görbe hátú, nyolcvanas idős nénivel, aki szerint a természetjárás az élet elixírje; kértem eligazítást igazi fanatikustól, akinek profi túraöltözéke többe fáj, mint az éves fizetésem; és mindig akad egy elvarázsolt tünemény, aki virágos ruhában, papucsban, talpig sminkben libben a lankákon. Legyenek bármennyire is különbözőek, valamennyiükben közös, hogy fülig érő mosollyal köszönnek bonjour!-t.
Marseillle-ben a legkedvesebb szegletem az otthonomtól alig pár kilométerre található Calanques Nemzeti Park, amely a tengerpart mentén nyolcvanöt négyzetkilométeren keresztül, Marseille-től Cassison át La Ciotat településig szalad. A sziklás vidék természetrajza pazar és változatos: a vakítóan fehér sziklákat barlangok, szakadékok, szigetek és türkizszínű, hűvös föld alatti patakok által táplált öblök szabdalják, a magasban fenyők, páfrányok, borókák zöldellnek, az út széle színes virágoktól tarkállik és különleges énekesmadarak csicsergése töri meg a csöndet.
Tipp: A Parc national des Calanques hivatalos honlapjára az aktuális változások, információk miatt mindig érdemes ellátogatni: calanques-parcnational.fr
Les Goudes
Az egyik abszolút favorit túraútvonalam a nemzeti park szélén, Marseille 8. kerületében, Les Goudes-ben, vagy ahogy a helyiek mondják, a világ végén kezdődik, ahova egy átdolgozott nap után kerékpárral szeretek megérkezni. Bár a kis halászfalu éttermei és bárjai mágnesként vonzzák a helyieket és a turistákat, az itt futó – jól kitáblázott, körülbelül kétórás – túraútvonal kellemesen magányos. A szakaszt bejárni nemcsak a panoráma miatt érdemes, de megannyi rejtett, fürdőzésre alkalmas öböl és a számtalan második világháborús építmény maradványa is letaglóz. Sokan innen vágnak neki a Calanque Nemzeti Park mesés útvonalainak.
Tipp: Les Goudes-ba megérkezni hétköznap délelőtt vagy a késő délutáni órákban érdemes. Mivel parkolót találni nehéz, hajón, tömegközlekedéssel, kerékpárral vagy taxival ajánlott jönni. Ha szeretnénk betérni a kis halászfalu valamelyik felkapott éttermébe, foglaljunk előre asztalt!
La Calanque de Sormiou
A nemzeti park népszerű túracélpontja La Calanque de Sormiou, amelynek látványa képeslapra illő. Bár az azúrkék öbölhöz autóút is vezet, a parkolás fizetős, főszezonban pedig csak az itt üzemelő étterem vendégeit engedik be. Aki egy merészebb túrára vágyik, a La Cayolle vagy a Les Baumettes parkolókból gyalogszerrel vág neki a névadó hágónak, amelynek tetejéről nemcsak Marseille-re és a híres Vélodrome Stadionra tárul egy szeletnyi kilátás, hanem a tengerre is. Az öbölbe egy hosszabb, kb. egyórás, kanyargós úton lehet megérkezni, ahol meseszép part és megannyi cseréptetős házikó vár. Míg a 20. században a kis kunyhók a halászok lakhelyéül, illetve a halászhajók tárolására szolgáltak, mára felújított, magántulajdonban álló ékszerdobozként sorakoznak egymás mellett. A hatvan méter hosszú, kavicsos-homokos part egyedülállóan nagy a Calanque-ban, kristálytiszta vize hidegebb, mint a marseille-i strandoké, az öblöt ugyanis egy hűvös, föld alatti édesvízi forrás táplálja.
Tipp: Az öbölig vezető táv meg se kottyan? Innen felkaptathatunk a Cap Morgiouhoz egy újabb ámulatba ejtő kilátásért.
Szöveg és fotó: Czvitkovits Judit