„Az egyetemi évek alatt váltam nagyivóvá. Mindig mértékkel ittam ugyan, de szinte folyamatosan. Napi egy-két pohár bor, egy-egy rövid mindig lecsúszott. Jogi karra jártam, ahol akkora volt a nyomás, hogy alkohol nélkül soha nem tudtam volna végigcsinálni. A stressz a munkával és az anyasággal nem lett kevesebb, sőt” – emlékszik vissza az ügyvédként dolgozó Anett (42), és hozzáteszi, nem segített a helyzeten, hogy a környezetében mindenki alkoholizált, mindig volt valamilyen alkalom a koccintásra.
– Húsz éven át rendszeresen ittam, aztán amikor itthon is trendi lett a száraz november, gondoltam, kipróbálom. Jó nagy arculcsapás volt, amikor már a második napon bármit megadtam volna egy pohár italért. Megálltam, nem ittam, végigkínlódtam az egy hónapot, ami hatalmas önismereti menetelés volt. Be kellett látnom, az alkohol túlságosan is a mindennapjaim része” – meséli a kétgyermekes édesanya, akit elborzasztott a gondolat, hogy esetleg komolyabb gondjai lehetnek. Volt alkoholista a családjában, tudja, hogy az mivel jár.
– Mivel az alkoholizmus lehetőségével nem voltam hajlandó szembesülni, bizonyításképp beleálltam a száraz decemberbe is. Az ünnepek miatt ez különösen nehéz volt, de a nagyivó barátok kerülésével és temérdek futással ezt is összehoztam. Aztán száraz lett a január, a február, az életem pedig kezdett átalakulni: fogytam tizenöt kilót, a memóriám látványosan javult, energikus lettem, és elkezdtem magam jobban érezni a bőrömben. Mindennek öt éve már, és bár néha megkívánom az alkoholt, nem merek elcsábulni.”
A témában készült felmérések alapján míg vannak, akik Anetthez hasonlóan teljesen felhagynak az ivással, folyamatosan nő azok száma is, akik csak visszaszorítani szeretnék az ivászatot. Az egyik legnépszerűbb mozgalom a száraz november (Amerikában a száraz január) térhódítása volt, amikor az emberek egy egész hónapon keresztül nem ittak. A koronavírus-járvány idején bár az alkohol iránti kereslet nagyot nőtt, a kutatások azt is kimutatták, hogy az alkoholmentes italok eladási számai is emelkedtek. Azok, akik már a pandémia előtt elkezdtek az absztinens élettel kísérletezni, a karantén ideje alatt is ragaszkodtak hozzá. A járvány ezt csak tetézte, sőt egyre többeket tett egészségtudatos pályára.
A pandémia hatására sokan átértékelték az egészséghez való viszonyukat
Így volt ezzel a pedagógus Dániel (39) is, akinek a pandémia magánya alapjaiban változtatta meg az életét. „Évekig abban éltem, hogy amikor vacsorára hívok át vendégeket, felnyitunk egy-két üveg bort, és kulturáltan fogyasztunk néhány pohárral az étel és a beszélgetés mellé. Aztán a Covid idején hirtelen abbamaradtak ezek a vendégségek, egyre többször hiányoztak a barátok. Az alkoholhoz továbbra is bármikor hozzá lehetett férni, könnyű volt a magányt a bódultsággal csillapítani. Idővel a depihez kezdtem társítani az alkohol ízét és hatását. Amikor a lezárásokat feloldották, a barátok szerencsére visszatértek, de az átélt nehézségek és veszteségek hatására mindenki megváltozott. Ma már nem az ital kedvéért gyűlünk össze, nem az hozza meg a jó hangulatot, hanem a minőségi beszélgetések és annak a felismerése, hogy mekkora mázlisták vagyunk, hogy mind túléltünk. Szeretném megbecsülni, hogy egészségesen jöttem ki ezekből az évekből, szeretném megóvni az egészségemet. Ennek az elszánásnak a része, hogy végleg letettem az alkoholt.”
Egyre többen akarnak kevesebbet inni
Míg sokan egészségügyi, mentális vagy függőségi problémák miatt válnak józanná, egyre többen vannak, akik számára tudatos a józanság – a mozgás és a helyes étrend mellett – egy nagyobb életmódváltás része. Persze akadnak olyanok is, akik egész egyszerűen már nem akarnak inni. A szövegíróként dolgozó Eszter (44) bár soha nem volt alkoholfüggő, és konkrét eseményhez sem tudja kötni az absztinenciáját, másfél éve köszöni, de nem kér az alkoholból.
„Szépen, lassan rájöttem, hogy az alkohol és én már nem illünk össze. A testem már jó ideje jelzett: az alkohol hamar megártott, elég volt egy gyenge koktél, és még aznap megfájdult a fejem. Ha kevertem az italokat, másnap korábban ismeretlen gyötrelmek vártak rám. Napokig nem tudtam normálisan működni, sportolni. Egy szombat esti iszogatás hatása szerdára múlt el” – mondja Eszter, és elárulja, nemcsak a testi tünetekkel voltak bajai.
– Az alkohol hamar beütött, fél órán belül magabiztos megmondóemberré váltam, kéretlen tanácsokat osztogattam és beszólogattam. Ha pedig megszólalt a zene, semmi nem szabhatott határt. Nem biztos, hogy 44 évesen, egy osztálytalálkozó afterpartiján K-pop koreót kell bemutatni a konyhában hajnali 2-kor. Ami akkor vicces volt, másnap már nem volt az. Elegem lett abból, hogy már két korsó sörtől fejre álltam, idétlenné váltam, a testem pedig napokig kínlódott. A gátlásaimat elkezdtem a tánc segítségével feloldani, ma már nincs szükségem alkoholra ahhoz, hogy jól érezzem magam” – magyarázza Eszter, aki szerint egyáltalán nem ciki nem inni, sőt egyre nagyobb divat.
BLUE Chameleon Nem-Gin – Agárdi Pálinka
Az alkoholfogyasztás körüli változó gondolkodásmód a kínálatban is tükröződik, az alkoholmentes italok választéka hatalmasat nőtt, aminek óriási lendületet adott, hogy az alkoholmentes bizniszben néhány világsztár is meglátta a lehetőségeket. A Pókemberből ismert Tom Holland nemrég saját sörmárkával debütált, Bella Hadid szupermodell társalapítója lett egy szuperegészséges italokat kínáló brandnek, Blake Lively színésznő márkája izgalmas buborékos italokban utazik, Danny Trejo amerikai színész pedig alkoholmentes tequiláját reklámozza. Természetesen a kínálat itthon is egyre nagyobb, az Agárdi Pálinkafőzde nemrég bemutatott, Magyarországon egyedülálló mesekék nem-ginje, a Blue Chameleon borókaszirup megannyi gin-tonik fanatikust levett már a lábáról. Ők azok, akik az alkoholról igen, a gin különleges ízvilágáról és a koktélozás rituáléjáról azonban nem szeretnének lemondani.
Az absztinencia egyre nagyobb trend világszerte
A mocktailek sikere
A mock (gúnyol, imitál) és a cocktail kifejezésekből gyúrt alkoholmentes itallal, a mocktaillel bár sokan csak most ismerkednek, az valójában az 1920-as évek Amerikájában kezdett elterjedni, amikor az alkoholtilalom hatására az alkoholmentes italok iránti kereslet az egekbe szökött. Míg az italok megőrizték alkoholtartalmú társaik megjelenését, ízét és összetettségét, alkoholt nem tartalmaztak. Kapóra jött ez azoknak, akik – például egészségügyi, vallási, függőségi okok miatt – észrevétlenül akarták elkerülni az alkoholfogyasztást. Idővel aztán igazi trenddé nőtték ki magukat az absztinens koktélok. Az 1980-as években, amelyet gyakran a „koktélok aranykorának” is neveznek, egymást érték az innovatív mocktail-főzetek, a csaposok egyedi, alkoholmentes összetevőkkel kísérleteztek.
A 21. században a mocktail műfaja művészi és tudományos magasságokig jutott, a molekuláris gasztronómiával párhuzamosan megjelent a tudományos alapokon nyugvó molekuláris mixológia is. A mocktail többé már nem pusztán az alkoholos koktél „szűz” alternatívája, de olyan prémiumital, aminek része a kuriózum, a varázslat, a látvány, a kézművesség, a kísérletezés, a prezentálás, a díszítés. Ezt erősítik ma az absztinens életmódot hirdető, egészségtudatos wellnessprogramok, ahol a mocktaileket már személyre szabják, azokat olyan egészségjavító összetevőkkel turbózzák, mint a kollagén, a legkülönfélébb vitaminok, a fehérje, és az olyan, az alkoholt helyettesítő adaptogének, mint a reishi gomba vagy ashwagandha, melyek oldják a stresszt és növelik az energiát.
Bár a társasági élet még ma is gyakran összefonódik az ivási kultúrával, az alkoholmentes italok térhódításával ez a narratíva átalakulóban van. Ma már sokkal elfogadóbb a környezet, enyhül a nyomás, az elvárások, a kirekesztettség érzése. A prémium alkoholmentes italoknak köszönhetően az absztinencia a kényszerű lemondás helyett egy ínyenc kaland lett, ahol vonzó ízek, illatok, színek és textúrák csábítják el az érzékeinket.
Fotó: Getty Images
Promóció
