Franciaországban, túlsúlyos kisgyerekként olyan iskolába járt, ahol odafigyeltek rá. Sikerült lelkileg megerősödnie és megszabadulnia a felesleges kilóktól. Ez az élmény annyira mély hatással volt rá, hogy később, felnőtt fejjel pályát változtatott, és megalapította a Gondolkodj Egészségesen! Programot. A program célja, hogy minél több óvodás gyerekből váljék testileg és lelkileg is egészséges felnőtt. Bácskai Márta fantasztikus elszántsággal és energiával veszi az elé tornyosuló akadályokat, hűséges csapatával fejleszti és terjeszti nevelési programjukat a magyar óvodákban. Azok a gyerekek, akik találkoznak ezzel a módszerrel, igen szerencsések: szorongás helyett kíváncsian, nyitottan tekintenek a világra.
Amikor megkérdezik, mi a foglalkozásod, mit válaszolsz?
A legrövidebb válaszom az szokott lenni, hogy a Gondolkodj Egészségesen! Program megálmodója vagyok. Kicsit bővebben pedig azt mondom: a Gondolkodj Egészségesen! Program elindítója vagyok, és azért dolgozom, hogy a ma óvodásai testi-lelki egészségben, szabadon nőhessenek fel.
Kislánykorodban mi szerettél volna lenni? Már akkor is érdekeltek a gyerekek?
A kérdés hallatán hirtelen bevillant egy emlék. Talán hatéves lehettem, és felolvastam a nagymamámnál az újságból. Tudom, hogy akkor éppen tévébemondó szerettem volna lenni. De ez az elképzelés nem tartott sokáig. Nagyjából tizenkét éves koromtól kezdett kialakulni bennem a vágy, hogy tenni szeretnék valamit a gyerekekért. Ennél konkrétabb elképzelésem nem volt, de a vágyra, hogy én is hozzátegyek valamit egy jobb, élhetőbb világ megteremtéséhez, amelyben jó lehet gyereknek lenni, pontosan emlékszem.
Végül milyen irányban tanultál tovább?
Érettségi után legszívesebben kihagytam volna egy iskolaévet és keresgéltem volna még, hogy merre tovább, de a felvételim sikerült, felvettek a Külkereskedelmi Főiskolára, külgazdasági szakra. Itt kétnyelvű képzést kaptunk, úgyhogy van egy francia diplomám is. Akkor ez tűnt a legjobb választásnak, de ha visszamehetnék az időben, más irányba tanulnék tovább.
Nem vagy óvónő, sem pedagógus. Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy létrehozd a Gondolkodj Egészségesen! Programot?
Tényleg nem vagyok pedagógus, de a szüleim, sőt a nagyszüleim is azok voltak. Igazi pedagóguscsalád a miénk. A nagyapám, Bácskai Mihály alapította meg az amatőr színjátszást az országban. Ő hagyta rám örökségül, hogy kulcsfontosságúak a művészetek a személyiség kibontakozásában, a kellő önismeret elérésében. Középiskolás koromban a család finoman sugallta, hogy válasszam én is a tanári pályát, de akkor hallani sem akartam róla. Többéves külföldi tartózkodás után, 14 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy visszatérek Magyarországra. Ekkor ébredt fel bennem a gyermekkori vágy, hogy valamit tegyek azért, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottan tudjanak felnőni, hogy önmaguk lehessenek, hogy legyen tér és idő a kreativitásuk, a nyitottságuk kibontakoztatásához, megéléséhez. Hogy merjenek álmodni és legyen bennük erő, hogy az álmaikért tenni is tudjanak, hogy kellő önbizalommal, erővel, tudatossággal, hittel vágjanak neki az életnek, a felnőtt világnak. A GE! Programmal indultam el én is az önismereti utamon, a programnak idén a 13. születésnapját ünnepeljük.
Saját élmény nem játszott közre, hogy végül ezt az utat választottad?
De igen. Saját tapasztalatból tudtam, hogy mekkora pluszt, egy életre meghatározó élményt ad a gyereknek, ha művészeti nevelésben vehet részt. Szerencsés voltam, mert gyerekként jó pár évet töltöttem a családommal Franciaországban, ahol Freinet iskolába jártam. A Freinet-módszerben nagyon hangsúlyos a művészeti nevelés. Magam is ebben az időszakban erősödtem meg lelkileg, és szabadultam meg a jelentős túlsúlyomtól is.
Mennyire voltak nehezek az első évek? A családodtól kaptál támogatást?
Nagyon hálás vagyok a családomnak, amiért bíztak bennem és mindig támogattak, akármilyen vakmerő ötletet is vázoltam nekik. A GE!P-ban ott az ő szellemiségük is, pedagógiai szemléletmódjuk, de a gyerek- és emberszeretetük is.
A GE!P első évei küzdelmesek voltak, és ez a küzdelem a mai napig tart: nem egyszerű egy személyiségfejlesztő óvodai programot működtetni a mai világban. De úgy gondolom, hogy kihívás mindig is volt, van és lesz is a GE!P háza táján. Ami viszont biztosan megváltozott: felnőttem a feladathoz, jobban veszem az akadályokat és csak pillanatokra torpanok meg, de utána még nagyobb lendülettel és hittel megyünk együtt tovább a GE!P csapatával. Egyedül vágtam bele, de a családom, az akkori párom és a barátaim mind mellettem álltak, mindenben segítettek és ez a mai napig nem változott. Illetve már a kezdetek kezdetén a program mellé álltak céges támogatók. Többükkel a mai napig van együttműködésünk. Hálás vagyok mindannyiuknak.
Magyar tagjai közé választott az Ashoka, a világ legnagyobb, társadalmi vállalkozókat összekötő nemzetközi civil szervezete. Ez óriási megtiszteltetés. Hogyan kerültél velük kapcsolatba?
Kb. négy éve az irodámban megcsörrent a telefon. Bejelentkezett egy kedves női hang, azt mondta, hogy az Ashokától hív és engem szeretnének új magyar Ashoka tagnak jelölni. Emlegetett támogatást, ösztöndíjat, fejlődési lehetőséget. Először azt hittem, valaki viccel velem, majdnem letettem a telefont. Még szerencse, hogy nem, mert aztán mint egy tündérmese, úgy folytatódott a telefonos történet, ahol a vonal másik végén Demeter Zsazsa és Tischler Tamara voltak a jótündérek. Akkor még nem tudtam, de az életemet gyökeresen megváltoztató időszak kezdetét is jelentette ez a beszélgetés.
Mit jelentett neked az Ashoka támogatása?
Az Ashoka és a támogatásuk az életem egyik legnehezebb szakaszában talált rám. Úgy éltem meg akkor azt a támogatást, mintha egy óriási láthatatlan atyai kéz nyúlt volna ki felém és biztatott, erőt adott volna. Kaptam ösztöndíjat, ami lehetővé tette, hogy egy időre fellélegezhettem az anyagi nyomás alól és végre csak a GE! Programmal foglalkozhattam. Szervezetfejlesztésben, stratégiai kérdésekben is sok segítséget kaptam. Mondhatom, hogy az Ashoka új lehetőségeket hozott a GE!P életébe, új dimenziók, kapuk és a nemzetközi világ nyílt meg előttünk.
Alapítványként egy ilyen komoly programot működtetni nem lehet könnyű feladat. Mi a legnehezebb a munkádban?
Valóban nem könnyű. A legnagyobb nehézséget talán az okozza, hogy az – elsősorban – anyagi akadályok mellett is meg tudjam őrizni a hitemet, a folytatás lendületét. Kitartani, bízni hosszú-hosszú éveken át és látni a célt. Mindez nem sikerülhetne, ha nem lenne olyan fantasztikus, soha meg nem hátráló csapata a GE!P-nak, mint amilyen van, szerencsére! A GE! Programban – közel tíz éve – rendíthetetlen társam dr. Bakonyi Anna pedagógiai szakértő. Annának is hálával és köszönettel tartozom, emberileg és szakmailag egyaránt.
Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?
A legjobb érzés a megerősítés. Amikor a szülők, óvodapedagógusok visszajelzik a GE!P hatását. Ilyenkor biztosan tudom: a lehető legjobb úton haladunk abban a munkában, amely azt igyekszik biztosítani, hogy minden kisgyerek önmaga lehessen és szabadon fejlődhessen. Szeretem azt is látni, amikor az ötleteinket, álmainkat megvalósítjuk. Egy álomból indult a GE!P, sok jó ember találkozása, hite, tenni akarása tette lehetővé, hogy ott tartsunk, ahol most vagyunk. Idén megszületett a teljes pedagógiai eszköztárunk. Készen van a kézikönyvünk, az összes művészeti és IKT-s képzésünk akkreditált. 1500 magyarországi óvodával van kapcsolatunk. Tavaly Nagykovácsiban a Kispatak óvodában egy éven át mértük a program hatását. A mérési eredményekről hamarosan beszámolunk, egyelőre csak annyit: csodálatos a programunk hatása. Szeretem, hogy kreatív a munkám, lehet álmodozni, alkotni, teremteni szabadon. Szerencsés vagyok, mert a munkám tényleg a szenvedélyem is.
Hogyan tudjátok az alapítvány működésének anyagi hátterét biztosítani? Milyen problémákkal szembesülsz ezen a téren?
Tizenhárom éve táncolunk borotvaélen. Eddig céges támogatásokból tudtuk a programot fenntartani. Sok cég mellénk állt, de a támogatások megítélése minden évben kétesélyes. Állandó és folyamatos a bizonytalanság. Idén hála és köszönet a Generali a Biztonságért Alapítványnak, hogy tudunk működni. Nehéz évek vannak mögöttünk, de ők mint főtámogatók, akkor is velünk voltak, amikor nehézségei volt a GE!P-nak. A támogatók felkutatása napi szintű feladat. Úgy érzem, hogy mostanra fel tudunk annyi eredményt mutatni, hogy hosszú távú, akár külföldi nagy támogatók álljanak a GE!P mellé.
Vannak rémálmaid, hogy nem találtok támogatókat? Ilyenkor mit teszel?
Vannak igazán szorongató napjaim és időszakaim, mint például a mostani is. A GE!P 13 éve alatt megpróbáltam megtanulni a bizonytalanság érzésével együtt élni, de van azért még hova fejlődni ezen a téren. Legbelül tudom és hiszem, hogy amikor szükséges, megérkeznek a támogatók és a társak. Hiszek a „láthatatlan világban”, szoktam a Fentieket is kérni, hogy segítsenek, mutassanak utat, és az is előfordul néha, hogy perlekedem velük.
Hányan dolgoztok az alapítványban? Milyen főnök vagy?
A képzőkkel együtt összesen 21-en vagyunk. Jelenleg négyen végezzük a napi szintű teendőket. A csapatot kellene megkérdezni, hogyan látnak engem. Abból a szempontból vagyok főnök, hogy a felelősség az enyém, és némely döntés meghozatala is rám hárul, de a csapat fantasztikus, egyenrangú társak vagyunk, ugyanazt a célt látjuk és együtt dolgozunk érte. És mivel annyira egyet akarunk és annyira hiszünk a programunkban, mindenki tudja a feladatát, teszi a dolgát, úgyhogy nincs szükség a főnökösködésemre.
Álmod egy saját óvoda. Szerinted mikor valósul meg? Milyen lesz ez az óvoda? Milyenek lesznek az óvónők?
Most szeptemberben nyitotta meg a kapuit a Csillagfürt Öko ovi Vácott, ők a GE! Program bázisóvodája. Ha minden a terv szerint alakul, akkor GE! csoportok már 2018 szeptemberében elindulnak, kettő Budapesten, tíz pedig vidéken. Saját óvoda, reményeink szerint, három év múlva indulhat el. De nemcsak saját gyakorló oviról álmodozom, hanem egy GE! Központról is. A központban lennének az irodáink, az ovi, és az összes programot ott tartanánk meg az óvodapedagógusoknak, gyerekeknek és szülőknek. Az óvoda harmóniában lesz a természettel, olyan, ahová megnyugtató belépni. Ahogy becsukom a szemem, úgy képzelem el, hogy mindennek meglesz a maga helye és a miértje, hogy oda került. Ötvözzük majd az ősi és a modern építészetet. Az óvodapedagógusok nyitottak lesznek önmagukra, a világra. Az összes képzésünk elvégzését követően nagyobb lesz az önismeretük, toleránsabbak, elfogadóbbak lesznek. Folyamatos kapcsolatot fognak ápolni a szülőkkel. Szupervíziót és továbbképzési lehetőséget biztosítunk számukra, így a fejlődés folyamatos lesz. Ilyen lesz a GE! Ovi.
Milyen felnőtté válnak azok a gyerekek, akik a ti programotokban vesznek részt? Mennyivel lesznek boldogabbak, mint egy átlaggyerek?
A GE! Program személyiségfejlesztő hatását nagymértékben visszaigazolták a kontrollcsoportos mérések. Ezeket hamarosan publikáljuk, ám annyit már most is elmondhatok, a GE! Programban részt vevő óvodások aktív, kíváncsi gyerekek, akik érdeklődését nagyban táplálja, hogy útkereséseikben tudnak segítséget kérni a környezetüktől. Így nem szoronganak az egyes helyzetektől, hanem megoldandó feladatként tekintenek rájuk. Mindeközben fontos, hogy ezek az óvodások nem önző, a többieken átgázoló gyerekek, hanem figyelnek egymásra, sőt a felnőttekre is. Manapság ritkaságszámba megy, de a GE! Program gyerekei képesek az elmélyülésre és minden kreativitásuk, bátorságuk és kíváncsiságuk mellett akarnak és képesek is együttműködésre. Az a gyerek, aki mindezt lehetővé tevő közegben fejlődik szabadon, az élet kihívásaira és változásaira rugalmasan reagáló, magabiztos, alkotó és legmélyebb önmagából építkező felnőtté válhat.
Hogyan tudod a munkádat a magánéleteddel összehangolni? Ügyelsz arra, hogy ez a két tér ne keveredjen?
Egyelőre nagyon kevés az időm, és sok éve a napjaimat a GE! Program körüli teendők töltik ki leginkább, de a családomra és a barátaimra mindig szakítottam időt. Úgy érzem, hogy mostanra felnőtt a GE! Program is és le tud rólam válni, így fokozatosan tudok majd magamra is koncentrálni. A 2018-as év terveinek az egyike, hogy a magánéletem kapjon nagyobb hangsúlyt.
Tíz év múlva hol szeretnél tartani? Hol, milyen körülmények között látod magadat?
Álmaimban tíz év múlva különböző országok óvodapedagógusaival, a szakma képviselőivel tartom a kapcsolatot, és arra törekszem, hogy a lehető legtöbb országba eljusson a GE! Program, az összművészetek személyiségfejlesztő programjának híre. Hiszen az a fantasztikus a GE! eszköztárában, tudásában, hogy bármelyik óvodába, a világ bármely pontján adaptálható. A magánéletem is reményeim szerint kiegyensúlyozott lesz. Amennyiben megadatik, egy embergyerek anyukája is szívesen lennék, nemcsak a program szülője. Álmodozom egy nagy kertről is. Ha lenne, akkor egészen biztosan fogadnék még örökbe állatokat Fahéj kutyámon kívül is. Ami pedig nem álom, hanem bizonyosság: az önismereti utamat, amíg élek, folytatom.
Fotók: Szász Marcell
