- Szajaka Murata első magyarul megjelenő műve a Keiko vegyesboltja – Éjjel-nappal Tokió.
- Miért olyan más és szép a Keiko vegyesboltja?
- Szerény, mégis szókimondó, ugyanakkor magával ragadóan szórakoztató Szajaka Murata regénye.
A Keiko vegyesboltja – Éjjel-nappal Tokió is azokhoz a könyvekhez tartozik, melyeknek a címe alapvetően pontosan megmutatja, miről szólnak. Ugyanakkor nem is gondolhatjuk a cím alapján, milyen – a lehető legjobb értelemben – fura és nem mindennapi történet vár ránk.
Miről szól a Keiko vegyesboltja?
Murata Szajaka: Keiko vegyesboltja – Éjjel-nappal Tokió (Európa Kiadó)
A főhős, Keiko mindig is nagy fejtörést okozott a családjának. Sohasem voltak barátai, csúfolták, és a viselkedése egyenesen sokkolt másokat. Az iskolában például fejbe csapott egy fiút egy ásóval, hogy hagyja abba a verekedést. Máskor azt kérdezte a parkban az édesanyjától, hogy megeheti-e a halott madarat, amit talált.
Igazi megváltást jelentett Keiko számára, amikor 18 éves korában munkát szerzett a helyi Mosolyáruház nevű boltban, ahol a betanítása alatt kapott tréningvideókat lelkiismeretesen figyelve rájött, hogy „ez volt az első alkalom, hogy valaki megtanította nekem, milyen arckifejezést és beszédmódot várnak el mások”.
A másik nagy felismerése az volt, hogy a napi monoton árufeltöltés, termékpromóció és a vásárlókkal való jól begyakorolt mechanizmusok sikerélményt adnak számára, amit soha előtte máshol és másban nem élhetett át. Végre elégedettséget érez és magabiztosságot a vegyesbolt kivilágított hajói és a melegételes szekrények között.
A „társadalom gépezetének” része lett, és örül a munkája újonnan megtalált biztonságának és kényelmének.
Úgy véli, hogy végre itt, a boltban „sikerült emberré válnia”.
Az évek elrepülnek, és Keiko 36 éves. Ő boldog, de a családja továbbra sem. Aggódnak, hogy a gyermektelen, családtalan középkorúság felé tart egy olyan munkával, melyben nincs előrejutás. Ahogy gyerekkorában, úgy felnőttkorában is meg akarják javítani Keikót. Könyörögnek neki, hogy menjen terápiára, vagy ami még jobb, férjhez. Ekkor lép be a képbe Siraha. A lusta és trágár férfi Keiko kollégája a vegyesboltban, akit csak az ment meg a kirúgástól, hogy Keiko megsajnálja. A két kívülálló fura egyezséget köt…
Miért olyan jó a Keiko vegyesboltja?
Murata Szajaka tizedik regénye a Keiko vegyesboltja – Éjjel-nappal Tokió, ám valószínűleg a leghíresebb. Nem csak Japánban, de világszerte hatalmas sikert aratott, ha elolvassuk a könyvet, elég könnyű megértenünk, miért.
Az nem állítjuk, hogy a Keiko vegyesboltja hibátlan. Siraha karaktere inkább csak a cselekményt elősegítő alak, és nem valódi szereplő Keiko mellett.
Ugyanakkor Murata prózája és magával ragadó elbeszélő képessége mindent feledtet, és az olyan apró nüanszok, amikor azt gondoljuk, a főhősben ott lappang valami látens pszichopátia, ami ugyan lúdbőröztetően félelmetes, mégis roppant szórakoztató. (Az a pillanat például, amikor Keiko testvére próbálja megnyugtatni a síró kisbabáját, és Keiko ránéz a tortavágó késre az asztalon, és azt gondolja: ha csak el kellene csitítani a gyereket, az elég könnyű lenne.)
De nem ezek az apró kikacsintások adják a regény lényegét. A szöveg magyar fordításon is csodásan átragyogó költőisége az, ami megragadja és fogva tartja az olvasót. A bolt világa a maga horpadt konzervdobozaival, rizsgolyóival, vonalkódjaival és szkennereivel. Keiko borzongató, szégyentelenül érzéki válasza, aki „kisboltos állat”, aki „hallja a bolt hangját, amint azt mondja nekem, mit akar, hogyan”. Mert ez Keiko vegyesboltja. Ahogy a regény végére mi is rájövünk, ez egy szerelmi történet. Keiko szerelmi története. A vegyesbolt ugyanis csak az övé.
Murata Szajaka Keiko vegyesboltja – Éjjel-nappal Tokió című könyve az Európa Kiadónál jelent meg Dési András György fordításában.
Fotó: Európa Kiadó, Unsplash/Getty Images
