A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a kétezres években volt a legmagasabb a válások aránya: előfordult, hogy ezer házasságkötésre 672 válás is jutott. Napjainkban ez az arány – vélhetően legalább részben a rendkívül népszerű babaváró és CSOK-hitelcsomagok válásra vonatkozó konstrukciójának köszönhetően – jóval alacsonyabb: ezerből 380 esetben derül ki, hogy a holtodiglan mégsem tart örökké.
A házasságok felbomlása azonban nemcsak egy szerelem végét, hanem az esetek közel felében legalább egy gyerek családi helyzetének megváltozását is jelenti. A jelenlegi szabályozás alapján pedig a bíróság hivatalosan is a közös felügyeleti jogot és a váltott elhelyezést tekinti optimálisnak – vagyis megszűnt az „anyapárti gyakorlat”. Makay Zsuzsanna Válás című tanulmányából az is kiderül, hogy ennek nyomán 2022-ben az esetek 22 százalékában a szülők egymást felváltva, azonos időtartamban nevelték, gondozták a gyerekeket. Még mindig sokkal gyakoribb azonban, hogy a válást követően valamelyik szülő kimarad a mindennapok küzdelmeiből, így fizikailag és/vagy érzelmileg elérhetetlenné válik a gyerekek számára.
Nem kell távol lenned ahhoz, hogy hiányozz
Dr. Kovács Asztrik tanácsadó szakpszichológus azt mondja, sok oka lehet annak, hogy az apa elérhetetlen – és ezek közül a válás csak az egyik opció. „Gyakori például, hogy valamelyik szülő az ország másik részébe vagy külföldre költözik, hogy anyagilag támogatni tudja a családot. Ilyenkor ez a szülő időről időre megjelenik, majd újra kilép a család »hagyományos« keretei közül. Az sem ritka, hogy az apának praktikusabb szerep jut, azaz elsősorban a fizikai és anyagi stabilitást biztosítja a család számára. Van, hogy a gyerekével csak kiskamaszként tud kapcsolódni igazán.”
Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik apa nélkül nőnek fel
Egészen más helyzet azonban, ha az egyik szülő sem fizikailag, sem érzelmileg nincs jelen, és a párkapcsolat felbomlása után teljesen kivonul a gyerek életéből. „A gyerekek tele vannak kérdésekkel és tudni akarják, mi miért történik, vagy éppen nem történik – folytatja szakértőnk. – Ha vannak válaszok, akkor a jelenlévő szülő, vagy a tágabb család elmondása alapján alkotják meg a saját apafigurájukat. Ha nincsenek, akkor gyermeki fantáziával kezdik kitölteni a hézagokat.”
Ám ha nincs narratíva, és nincs mibe kapaszkodni, a gyerekek azt hihetik, hogy az ő születésük, az ő jelenlétük, hasfájósságuk, rosszaságuk, vagyis úgy általában a létezésük vezetett a kapcsolat felbomlásához.
Az elsődleges gondozó sincs könnyű helyzetben
A hétköznapok, az anyagiak és az érzelmi káosz problémáival egyedül maradó szülő – gyakrabban az anya – nincs könnyű helyzetben, hiszen miközben maga is gyászolja a párkapcsolatát és a családját, nemcsak önmagát, hanem a gyerekeket és a mindennapokat is egyben kell tartania. „A gyerekekkel maradó szülő frusztrációja, sértettsége, fájdalma teljesen normális érzelmi reakció – hangsúlyozza a tanácsadó szakpszichológus. – Lényeges azonban, hogy a nevelést ellátó szülő az érzelmi terheket elsősorban a barátaival, a tágabb családjával vagy szakemberrel ossza meg ahelyett, hogy a gyerekeket is bevonná ebbe. Az ő direkt vagy indirekt üzenetei ugyanis jelentősen és tartósan hatást gyakorolhatnak a gyerekek önmagukról alkotott képére és hitrendszerére. Könnyen és észrevétlenül alakulhat ki például az a nézet, hogy »a férfiakban nem lehet bízni«, vagy hogy »ha egy férfi kedves, az mindig gyanús«. Ez pedig hosszú távon is befolyásolja a kapcsolódásokat.”
Fotó: Getty Images, Unsplash
A cikk folytatását elolvashatod a Marie Claire 2025/05-ös lapszámában!
