- A fizikai rugalmasság nem feltétlenül puszta ügyesség kérdése: többnyire szerencsés adottság, de érdemes óvatosan bánni vele.
- A rugalmas ízület gyakran ártalmatlan alkati sajátosság, de akár komoly problémákra is felhívhatja a figyelmet.
- A hipermobilitással együtt lehet élni – csak kellő tudatosságra van szükség hozzá.
Ha valaha is irigyelted azokat, akik gond nélkül leérnek a talajig vagy hátra tudják hajlítani a hüvelykujjukat, érdemes tudnod: ez nem feltétlenül puszta ügyesség kérdése. Az ízületi hipermobilitás, vagyis a túlzott rugalmasság viszonylag gyakori, többnyire ártalmatlan állapot – bizonyos esetekben azonban komolyabb problémákra is felhívhatja a figyelmet.
Rugalmas ízületek: mit jelent, ha túl hajlékonyak vagyunk?
A rugalmas, vagy más néven hipermobil ízületek a megszokottnál nagyobb mozgástartományban mozognak, általában fájdalom nélkül. Legtöbbször a kötőszövetek lazasága áll a háttérben: a szalagok és az ízületi tok nem tartanak elég erősen, így az ízület „túlcsúszik” a normális határon.
A leggyakrabban érintett rugalmas ízületek:
- térd
- váll
- könyök
- csukló
- ujjak
A hipermobil ízületek gyerekeknél különösen gyakoriak, mivel az ő kötőszövetük még nem fejlődött teljesen ki – ezt a lazaságot sokan „kinövik” felnőttkorukra. De ha a mozgékonyság mellé fájdalom, fáradékonyság vagy gyakori sérülések társulnak, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni.
Mi állhat a rugalmasság háttérben?
Az ízületi hipermobilitás a legtöbb esetben jóindulatú jelenség, és nem utal problémára. Ilyenkor beszélhetünk benignus (jóindulatú) hipermobilitási szindrómáról, amelyet több tényező is befolyásolhat:
- az ízületi vápa alakja és mélysége
- az izmok tónusa és erőssége
- a testtudat fejlettsége
- öröklött hajlam a családban
Vannak azonban ritkább esetek, amikor a túlzott mozgékonyság öröklött vagy anyagcsere-eredetű rendellenességre utal. Ilyenek lehetnek például:
- az Ehlers–Danlos-szindróma, amely a bőr és a kötőszövet rugalmasságát érinti – (több híresség is szenved ettől a betegségtől, például Lena Dunham is Ehler-Danlos szindrómával él)
- a Marfan-szindróma, amely a kötőszövet szerkezetét befolyásolja
- a Down-szindróma, amelynél a mozgásfejlődés is eltérhet
- a Morquio-szindróma vagy cleidocranialis dysostosis, ritka genetikai eltérések, amelyek a csontfejlődést érintik
Ha az ízületek fájdalmassá válnak, duzzadnak, vagy hirtelen megváltozik a mozgékonyságuk, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.
Hogyan lehet együtt élni a túlzott rugalmassággal?
A legtöbb hipermobil ember különösebb kezelés nélkül is teljes életet élhet. Gyakori fájdalom, rándulások, húzódások esetén azonban fontos az izmok megerősítése és az ízületek védelme.
A leglényegesebb teendők rugalmas ízületek esetén:
- Végezz célzott gyakorlatokat a stabilizáló izmok erősítésére
- Tanuld meg, mi számít normális mozgástartománynak – így elkerülheted a túlnyújtást
- Sportolás közben használj ízületvédő szorítókat vagy térdvédőt
- Fizioterapeuta segítségével alakíts ki személyre szabott erősítő programot
A hajlékonyság általában áldás – de érdemes odafigyelni rá!
Ízületi rugalmasság: áldás vagy átok?
A hipermobilitás nem betegség, hanem alkati sajátosság, amellyel tudatosan együtt lehet élni. A kulcs az, hogy figyelj a tested jelzéseire: ha fáj, pihenj, ha pedig gyenge, erősíts.
A rugalmasság önmagában ajándék, de a tehetségekhez hasonlóan ez is felelősséggel jár. A hipermobil ízületek arra emlékeztetnek minket, hogy a testünk határai nem akadályok, hanem iránytűk: segítenek megtalálni az egyensúlyt.
Forrás: Healthline Fotó: Getty Images
