Az OECD 2024 novemberében publikált jelentése szerint Európában csupán egyetlen nemzet számít elhízottabbnak – a máltaiak. Az előkelő második hely viszont minket illet: a 18 évnél idősebb korosztály körében 22-23 százalék számít elhízottnak és további 36-37 százalék túlsúlyosnak. Viszonyításképpen az Európai Uniós átlag 15 százalék, szóval bőven nehezebbek vagyunk a többi nemzetnél. A skála másik végén ellenben már nem is jelentős a „hátrányunk” – alig 3 százalékkal vagyunk lemaradva az első helyen álló Máltától.
A jelenség nem újdonság, már évek óta élen járunk a hasonló listákon, és a helyzet csak rosszabbodni látszik – az arány ugyanis folyamatosan növekszik. Ráadásul nálunk az egyik legrosszabb a fiatal korosztály helyzete: az OECD friss adatai szerint a 15 éves korosztály negyede (25 százalék) túlsúlyos vagy elhízott. Mindebből arra következtethetünk, hogy a magyarok még mindig nem igazán fogták fel, hogy mi a tét, vagyis hogy nem egyszerűen a nyári bikinitest, hanem szó szerint az életünk a tét.
Ma már pontosan tudjuk, hogy az elhízás fokozza a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. Ez talán így nem valami sokatmondó és még kevés ahhoz, hogy lemondjunk miatta a reggeli kakaós csigáról vagy a bő olajban kisütött rántott húsról, de elég beszédes, hogy hazánkban a szív- és érrendszeri betegségek jelentik az egyik vezető halálozási okot.
De még látványosabb lecke volt (lehetett volna) a koronavírus időszaka. Magyarország szintén vezető volt a covid okozta súlyos megbetegedések és halálozások számában, és ezt nem lehetett kizárólag az egészségügyi ellátórendszer felkészületlenségére fogni. A magyarok jelentős része olyan rossz általános állapotban, nagyon gyakran túlsúlyosan került be a covid-osztályokra, hogy sokkal nehezebb, vagy egyenesen lehetetlen volt már meggyógyítani őket.
Könnyű lenni minderre azt mondani, hogy magára vessen a nemzet, és hogy mindenki dönthet úgy, hogy császárszalonna helyett fodros kelt vacsorázik. De az igazság az, hogy komplex és messzire vezető okrendszer húzódik a magyarok elhízottsága mögött, amit már nem lehet egyszerűen egyéni erőfeszítésekkel feloldani – csakhogy valódi segítség helyett csak a csülkös pacal dicshimnuszát kapjuk.
Az elhízás összefüggést mutat szív- és érrendszeri betegségekkel és daganatos megbetegedésekkel is
Az egészség nem pénzkérdés. Vagyis de…
Akármennyire is szeretik hangoztatni az ellenkezőjét kockás hassal mosolygó fitness coachok és a jól fizetett tévés orvosok: az egészség nagyon gyakran igenis pénz kérdése. Ismert tény, hogy a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek jelentős szerepet játszanak a túlsúly és elhízás tekintetében: az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező fogyasztók sokkal gyakrabban választanak olcsóbb, de rossz minőségű, gyakran ultrafeldolgozott élelmiszereket.
Azok, akik kevés pénzből akarnak bevásárolni, gyakrabban tesznek a kosarukba zsíros, cukros és sós élelmiszereket, ráadásul mozogni is kevesebb lehetőségünk van. Felmérések szerint a legalsó jövedelmi ötödbe tartozóknál majdnem kétszer olyan gyakrabban figyelhető meg elhízás, mint a legfelső jövedelmi ötödbe tartozóknál.
A statisztikák rendre igazolják, hogy a friss, egészséges, jó minőségű alapanyagok vásárlása jóval költségesebb, és itt egyáltalán nem kell spéci bio termékekre vagy importált superfoodokra gondolni, elég, ha megnézzük a friss zöldségek és gyümölcsök árát a piacon.
De a helyzet még ennél is bonyolultabb. Az alacsonyabb szocioökonomiai státusszal járó stressz szintén hajlamosít minket az egészségtelenebb választásokra. A gyorskajákkal és a rossz minőségű feldolgozott élelmiszerekkel ugyanis nem az a baj, hogy ne lennének finomak… Sok nehéz helyzetben élő ember számára egy cukros üdítő vagy egy kiadós mirelit étel a vacsoraasztalon jelenti az egyetlen komfortot a napjában.
Nemzetközi kutatások arra is rámutattak már, hogy az alacsonyabb iskolai végzettség is gyakran korrelál az elhízással – gyakran még szorosabban is, mint a jövedelem. Ebben a társadalmi szegmensben az embereknek gyakran nincsenek megfelelő információik az egészséges életmódról és az egészségügyi tudatosságuk is jóval alacsonyabb. Ez pedig még nehezebbé teszi számukra, hogy jó döntéseket hozzanak, amikor élelmiszervásárlásra kerül a sor.
Ezek persze nem specifikusan Magyarországra jellemző, hanem olyan általános összefüggések, amelyek a világon szinte mindenhol megfigyelhetőek. Erre rakódnak még rá bizonyos lokális nehezítő tényezők – ilyen például a magyar konyha gasztronómiai öröksége.
Terhelt örökség: zsír, só és minden, mi nem jó
A teljes képhez érdemes megnézni azt is, hogy melyek a legegészségesebb nemzetek. Az elhízottság tekintetében világszinten olyan országok járnak élen, mint Vietnám, India vagy Japán, míg Európában Olaszország vezet. Persze ezek a szép eredmények nem egyetlen tényezőnek köszönhetőek, de ezzel együtt érdekes megnézni a szóban forgó nemzetek konyháit.
Az olaszok például az elmúlt években annyit emlegetett mediterrán diéta iskolapéldái: olívaolaj, sok friss zöldség és gyümölcs, halételek és alapvetően egy könnyebb étkezési kultúra jellemzi őket. A japánok étrendje szintén rengeteg halból és tengeri herkentyűből, fermentált, párolt és friss zöldségből áll.
Ezzel szemben a magyar konyha olyan klasszikus fogásokkal büszkélkedhet, mint a paprikás krumpli, a körömpörkölt vagy éppen a zsíros kenyér. Bár ez nem volt mindig így, a jelenleg élő gasztronómiai emlékezet hagyománya tipikus „szegénykonyha” fogások túlsúlyát mutatja. Egyszerű, zsíros és szénhidrátban gazdag ételeket főztünk, amelyekből viszonylag olcsón lehetett nagy mennyiséget előállítani.
Ezért jelentős részben a szocializmus közétkeztetés-boomja felel: a gyárak és egyéb intézmények menzáján a laktató, de olcsó ételek kerültek a főszerepbe, míg a friss, zöldségekben, gyümölcsökben és sovány húsokban gazdag fogások a háttérbe szorultak. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a magyar konyhában ne lennének egészséges és teljes értékű ételek, de az tény, hogy az, amit tipikusan magyar konyhának tartunk, leginkább zsírból, sóból, hagymából és burgonyából dolgozik.
Ma már persze a globalizációnak hála rengeteg nemzetközi hatás érte a hazai gasztronómiát, és nálunk is megjelentek más nemzetek konyhái. Ezekkel azonban sokszor megint csak az a baj, hogy jóval drágábban férhetünk csak hozzájuk, így még mindig sokaknak egzotikumnak számítanak.
A másik probléma, hogy az országunk döntéshozóit sem könnyű thai salátákkal és gazdag olasz zöldséglevessel az asztalon szoktuk látni.
Csülkös pacal helyett céges kondibérlet és adókedvezmények
A macho kormány középkorú férfi tagjai többször is egyértelműen kinyilatkoztatták gasztronómiai preferenciáikat. Németh Szilárd országgyűlési képviselő rendre meg is osztja követőivel kedvenc receptjeit: a húsvéti rakott krumpli (ami sonkával és tejszínnel készül), a darált húsból gyúrt miccsel kínált krumplifőzelék, hortobágyi palacsinta. A teljes igazság jegyében néha-néha feltűnik egy grillezett lazac vagy (szigorúan szalonnás) spárgakrémleves is, de annyi talán egyértelműen kijelenthető, hogy alapvetően klasszikusan magyaros konyhát visz.
Ez önmagában még nem feltétlenül lenne olyan nagy baj, ha ne lenne az ország vezetői között is annyi túlsúlyos személy. És még inkább nem lenne olyan nagy baj, ha felülről érkező intézkedések segítenék a magyar nemzet fogyását.
Számos jó külföldi példa létezik arra, hogyan lehet állami szinten ösztönözni a fogyást és/vagy megelőzni az elhízást. Japán a legismertebb példa, akik híresen sokat dolgoznak az elhízás megelőzéséért – többek között a 2008-ban bevezetett úgynevezett Metabo törvény segítségével. A hivatalos rendelkezés értelmében 40-74 éves kor között kötelező az éves egészségszűrés, de még a derékbőséget is rendszeresen monitorozzák. Ha valaki túllépi a meghatározott számot, életmódtanácsadáson kell részt vennie, a fejlődését pedig fél-egy évig monitorozzák – és persze igény esetén segítik őt.
De még a munkahelyek is motiválják a dolgozók fittségét: sok helyen pénzbeli ösztönzőkkel jutalmazzák az egészséges dolgozókat, de adnak sportidőt és sportolási lehetőségeket is az embereknek. Sőt, még az éttermekben is odafigyelnek az alakunkra! A legtöbb helyen kifejezetten kis adagokat kínálnak és mindenhol kiírják a kalóriainformációkat, hogy a vendégek tudatos döntést hozhassanak.
Persze nem kell feltétlenül ilyen messzire mennünk, ha jó gyakorlatokat szeretnénk látni. A szomszédos Ausztriában például az állami biztosítók bónuszpontokat kínálnak, ha részt veszünk bizonyos szűrővizsgálatokon, rendszeresen sportolunk és részt veszünk az egészséget támogató életmódprogramokban. Különösen kiemelten támogatják a gyerekeket és fiatalokat: az ő sport- és mozgáslehetőségeik terén rengeteg állami kedvezményt és ösztönzőt vezettek be.
Franciaországban szigorú menzaelőírásokkal segítik a fiatalok egészségesebb táplálkozását, Finnországban pedig államilag támogatott életmódváltó programok (például táplálkozási tanácsadás) is elérhető. Emellett rengeteg ország szabályozza adókkal a fogyasztást: magasabb adókat vetnek ki a cukros, zsíros és feldolgozott élelmiszerekre és igyekeznek elérhetőbbé és népszerűbbé tenni a friss élelmiszereket.
Ugyanígy rengeteg országban – például Dániában – indítanak állami kampányokat az egészséges életmód népszerűsítésére, de még a várostervezésben is sok helyen megjelenik ez a szempont: például kerékpárutak építésével vagy közösségi, ingyenesen elérhető sportolási lehetőségek megteremtésével.
Vagyis bőven vannak olyan intézkedések, amelyekkel állami szinten is támogatni lehetne a magyarok fogyását, mindezzel pedig végül az állam maga is jól járna. Az elhízással összefüggő betegségek – mint például a 2-es típusú cukorbetegség vagy a magas vérnyomás – jelentős terhet rónak a magyar egészségügyi ellátórendszerre.
Az elhízással kapcsolatos kezelések és szövődmények akár a GDP 0,3-0,4 százalékát elérhetik, ezzel a központi költségvetést és az egyéni kiadásokat is terhelik. A fogyás tehát nemcsak morális, de gazdasági szempontból is fontos cél kellene, hogy legyen. Amíg ezt nem látjuk be, és nem születnek állami szintű rendelkezések, addig jó eséllyel hiába várunk jelentős változást. És mindez a magyarok életébe kerül.
Fotó: Getty Images
