A 90′-es évek végén a szőke, csontsovány és fehér modellek uralták a szépség és a divat világát. Heidi Klum, Giselle Bündchen és Claudia Schiffer vonultak a kifutókon, és diktálták a gyakran szélsőséges és potenciálisan káros szépségideálokat. És akkor megjelent a színen Tyra Banks.
Az első fekete lány, aki Victoria’s Secret-angyal lehetett és felkerült a Sports Illustrated legendásnak számító fürdőruhás számának címlapjára. Nem elég, hogy fekete volt, de a kor konszenzusa szerint a teste sem volt klasszikus szupermodell alkat – szélesebb csípőjével, nőies idomaival megmutatta, hogy létezhet alternatíva a szépség terén.
Bankst saját tapasztalatai inspirálták benne, hogy elindítsa a saját ötlete alapján készült reality show-t, az America’s Next Top Modelt, amivel azt szerette volna bebizonyítani, hogy azoknak is lehet helyük a modellszakmában, akik nem úgy néznek ki, mint Kate Moss. Azt ígérte, hogy teret ad majd a színes bőrű nőknek, az alacsony lányoknak és a plus size modelleknek, és a tévékamerák segítségével küzd majd majd a modellvilág diverzitásáért. Aztán valami egészen más történt.
Testgyalázás és blackface lett a kifutók álmának ára
A Netflix Reality Check: Inside America’s Next Top Model című háromrészes dokumentumfilm-sorozata az egykori versenyzők, zsűrik és maga Tyra Banks segítségével járja körül a Top Model sokszor szimplán kellemetlen, máskor kifejezetten problémás vagy bántalmazó gyakorlatait. A szupermodellek aranykorának idején rengeteg lány vágyott rá, hogy modellként szerezzen magának hírnevet, a műsor pedig olyan karrierindító szerződéseket ígért, amikről korábban álmodni sem mertek (hogy ez az ígéret mennyire volt valódi, arról még később). Mindehhez tegyük hozzá, hogy nonstop kamerák figyelik a versenyzőket, és okosan manipuláló tévés szakemberek igyekeznek alakítani személyes narratíváikat, és máris jól látszik, mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.
A 2003-ban startoló első évadban még az is baromi nagy számnak számított, hogy felvették a lányok közé a New York-i Harlemből érkező fekete Ebonyt, szóval ezek után nem is meglepő, hogy az első lépés minden szériában az volt, hogy megpróbálták a klasszikus szépségideálok felé közelíteni a felvett versenyzőket. Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy a zsűri először alaposan és általában meglehetősen durván végigmustrálta a lányokat (a hírhedt szupermodell zsűritag, Janice Dickinson például olyasmiket mondott nekik, hogy „úgy nézel ki, mint egy gyerekprostituált” vagy „egy másik bolygóról jöttél? mert annyi fogad van… néhányat ki kellene húzni”), majd ezután jött az „átalakítás”.
Az átalakítás részben olyan viszonylag ártalmatlan, bár erősen kényszerített kezelésekből állt, mint mondjuk a brazil gyanta, vagy egy hajvágás, de a későbbi évadokban az is előfordult, hogy egy versenyző lánynak kamerák előtt húzták ki négy teljesen egészséges fogát – úgy, hogy később sosem lehetett már megoldani a harapási problémáit. Rendszeresen elhangzott 60 kilós lányokról, hogy kövérek, óriásiak, bálnatestűek, hogy huszonötön túl már túl öregek, esetleg túl alacsonyak vagy csak túl nagy az orruk. A fekete Ebonyval közölték, hogy undorító a bőre, a latina származású Shannonnak megmondták, hogy hatalmas a segge és eleve evészavarokkal küszködő lányokat kényszerítettek (ha nem is nyíltan) fogyásra.
De a Top Model nemcsak a testgyalázáson keresztül bántalmazta a lányokat. Miután átalakították a versenyzőket, beköltöztették őket egy közös New York-i apartmanba, és hétről hétre új feladatokat adtak nekik. Ezeknek gyakran csak látszólag volt közük a modellkedéshez, miközben inkább látványos, megalázó vagy kellemetlen szituációkba helyezték őket: például koporsóban kellett pózolniuk, nyers húsdarabokat kellett aggatniuk a testükre, hajléktalan emberekkel kellett fotózkodniuk vagy el kellett viselniük, hogy a fotózáson idegen férfiak fogdossák őket. De „race-swapping” feladat is volt, amikor minden lányt más etnikumra sminkeltek (és még hároméves kisebbségi gyerekeket is osztogattak kellékként).
A háttérinterjúkban alaposan kikérdezték a lányokat, és pontosan tudták, hogy nagyon sokan traumákkal, rossz családi háttérből érkeznek, ennek ellenére, vagyis épp ezért, azt a döntést hozták, hogy mindezt kihasználják majd a szórakoztatás kedvéért.
Sajnáljuk, hogy ezt fel kellett vennünk
A legtöbb problémás ’90-es, vagy 2000-es évekbeli kulturális termék kapcsán általában az a modern védekezés, hogy „akkoriban más idők jártak”. Tény, hogy a ’90-es években rajongott a világ a szupermodellekért, és az egészségtelen heroin chic promotálása is teljesen rendben volt. De Tyra Banks műsora nemhogy megkérdőjelezte volna ezeket, inkább csavart egy kicsit az összes kártékony jelenségen a szórakoztatás oltárán.
A Top Model elsősorban egy televíziós műsor volt, és elég álnaiv dolog volna számon kérni rajta, hogy nem volt képes megreformálni az iparágat – még akkor is, ha papíron ezt vállalta. De ahogy egyre nagyobb nézettségre tett szert a reality, és egyre magasabbra került az ingerküszöb, úgy hozták egyre méltatlanabb helyzetbe a lányokat.
A Netflix dokusorozata kiemeli Shandi esetét, aki egy milánói fotózáson vett részt a többi versenyzővel és néhány helyi férfi modellel. A fotózás után a lányoknak és a férfi modelleknek szerveztek egy közös bulit, amit persze jó néhány üveg itallal is megtámogattak. Shandi többet ivott a kelleténél, és egy ponton félig öntudatlanul lefeküdt az egyik férfi modellel – amit végig rögzített a kamera. Később még tovább facsarták a helyzetet: Shandi csak kamerák előtt hívhatta fel barátját, hogy elmondja neki a hűtlenséget, majd végig vették azt is, ahogyan a földre kuporodva zokog a hívás után. Shandi azt mondta, a jelenet után az operatőr és a hangmérnök odalépett hozzá, és azt mondták neki: „sajnáljuk, hogy ezt fel kellett vennünk”.
Mikor a dokumentumfilmben kérdőre vonják Tyra Bankst az eset kapcsán, az egykori szupermodell egyszerűen azzal védekezett, hogy nem volt beleszólása az ilyen produkciós kérdésekbe – amire egyébként több ponton saját maga cáfol rá: többször is kiderül, hogy Banks ott volt a vágószobában és részt vett a személyes narratívák alakításában is.
…És ezt fiatal lányok is nézik
A „jó tévéért mindent” elvének áldozva a Top Model rengeteg káros üzenetet közvetített. 2026-ból visszatekintve egészen szürreális, hogyan aláznak meg nőket a testük miatt, és hogy miként kényszerítik őket koplalásra, vagy éppen a saját testük megváltoztatására az akartuk ellenére.
Az egyik versenyzőnek egy későbbi évadban például azt mondják, haza fogják küldeni a műsorból, hacsak nem záratja össze az első fogai közti rést. Az már tényleg csak a hab a tortán, hogy később egy másik lánynál imádják ugyanezt a rést, és arra kérik, tágíttassa ki még jobban az első fogai közötti rést. De volt olyan lány is, akit egy afrikai fotózáson elefántnak öltöztettek, mert szerintük kövér volt (ami a valóságban annyit jelentett, hogy nem volt nullás méret).
A széria nemcsak azt mutatta meg, hogy rendben van a testük alapján megítélni a nőket, de azt is, hogy a modellkarrierre hivatkozva szexualizálhatjuk, kinevethetjük és erőszak áldozatává is tehetjük a testeket. Az egyik „kihívás” például arról szólt, hogy a lányoknak dögös hullaként kellett pózolniuk: volt fejbe lőtt, kibelezett vagy éppen halálra fojtogatott áldozat is. Az egyik lánynak ráadásul úgy kellett halálra lőtt holttestet alakítania, hogy a show készítői tisztában voltak vele: édesanyját meglőtték, amikor még kislány volt. Ez nem csupán a nők elleni erőszak glorifikációja volt, de egyben annak a narratívának a megismétlése, ami összemossa a női szexualitást az erőszakkal, így legitimálva azt.
Ilyen képet festett a nőkről az a reality sorozat, amit fiatal lányok százezrei, talán túlzás nélkül milliói néztek (főleg miután a formátumot szinte minden más ország tévécsatornái adaptálták). Ha megnézzük a sorozat kapcsán trendingelő TikTok-videókat, látjuk, hogyan sokkolja a fiatal lányokat, ahogyan megalázzák ezeket az egyébként egytől egyig kivételesen gyönyörű nőket – ezek után persze mindenki vonja le a következtetéseket a saját külsejére vonatkozóan. Több lány bevallotta, hogy a sorozat hatására alakult ki nála testképzavar, vagy hogy a műsor miatt lángolt fel újra korábban már leküzdött evészavara.
De a Top Model végül is azt ígérte, hogy ez a sok szenvedés egy ponton megtérül, amikor a győztes megkapja azt a csillogást, amire mindig is vágyott, amikor egy napon említik majd olyan szupermodellekkel, mint Cindy Crawford vagy Claudia Schiffer. Csak sajnos ez is hazugság volt.
„Vele máshogy kell bánnunk… a Top Modelből jött”
A dokusorozat végén az egyik széria nyertese elárulja, hogy amikor megkapta a szerződését a nagy modellügynökséggel, hónapokon keresztül egyetlen castingra sem hívták el. Egy ponton egy másik modell rákérdezett az ügynökségnél, hogy miért van ez – kiderült, hogy a Top Modelből jött lányokkal „máshogy kell bánni”.
A divatszakma ugyanis reality sztárként és nem valódi modellként tekintett a győztesekre, a márkák pedig nem szívesen dolgoztak alacsony presztízsű tévés celebekkel. Vagyis a várva várt nagy áttörés valójában sosem történhetett meg.
Nem mintha a karrier legitimálta volna a rengeteg megaláztatást, de mindezek fényében kijelenthető, hogy a Top Model semmit nem adott a versenyzőknek – csak elvett tőlük. A jóvátétel ráadásul még évekkel később is elmarad. Miközben a dokusorozat rengeteg visszaélésre és káros gyakorlatra rámutat, Tyra Banks és a többi zsűritag elszámolatása mégsem tud igazán megvalósulni.
Tyra Banks
Banks és a férfi zsűritagok (Miss J, Jay Manuel és Nigel Barker) a szembesítésre rendszeresen azzal reagálnak, hogy széttárják a kezüket és közlik: akkoriban még más idők járták, más dolgok fértek bele, és mi különben sem szólhattunk bele a műsorba, mindent a nagy gonosz producerek írtak elő nekünk. A dokumentumfilm végére ráadásul úgy alakul, hogy a három – egy ponton kirúgott – férfi helyezkedik szembe Tyra Banksszel, úgy csavarva az egész narratívát, hogy minden egykori kegyetlenkedést a modellnek tulajdonítsanak. Ezzel pedig megint csak azt sugalljuk, hogy a modellszakma a nők versengő, kegyetlenkedő világa, és hogy minden visszaélés csak Banks „méhkirálynő attitűdjének” köszönhető.
Banks több ponton is arról beszél, hogy szerette volna megváltoztatni a modellszakma arcát. Megmutatni a szépség sokszínűségét. Majd a műsorban többször elmondja, hogy hiába gondolja személyesen másképp, az elvárás az, hogy a modellek legyenek soványak és klasszikus szépségek. Mindez Banks személyes tragéidájára is rámutat: nem alakítója, csupán eszköze annak a férfidominancia által vezérelt iparágnak, ami őt magát is kihasználta. Ami egészen szürreális fordulat mindebben, hogy a Top Modelt így sem sikerült kipurgálni a popkultúrából: az utolsó epizód végén Banks sokatmondóan bejelenteni, hogy „fogalmatok sincs, mit tervezzük a 25. évadra”. Ezzel pedig egyúttal érthetőbbé válik az is, hogy miért ült le a szupermodell a kamerák elé, hogy „reagáljon” egykori bűneire…
Fotó: Getty Images
