- Az öregedő agy egyre kevésbé érzékeli azokat az ingereket, amelyek megmondják neki, mennyi az idő.
- Az időskori látásváltozások miatt kevesebb fény ér minket, ezért a szervezet korábban indítja be az alváshormont.
- Néhány egyszerű szokással lehet valamit tenni ellene.
Az alvással töltött órák az életkorral együtt természetes módon átalakulnak, mert lassanként leépülnek azok az idegek, amelyek az időbeli támpontokat közvetítik az agy felé. Úgy tűnik, ez a folyamat elkerülhetetlen: minél idősebbek leszünk, annál korábban kelünk – hétvégén is. Az idősebbek ugyanis hajlamosak jóval a tinédzserek előtt kezdeni a napot, akik inkább a hosszú, lustálkodós reggelek hívei. És ez a különbség egyáltalán nem a véletlen műve.
A kevésbé ingerelt agy
Hogy évtizedről évtizedre egyre korábban ébredünk, az az öregedés természetes folyamatának a része. „Az életkor előrehaladtával az agy valószínűleg már nem érzékeli és nem dolgozza fel olyan hatékonyan az ingereket, mint kellene” – nyilatkozta Sairam Parthasarathy, az Arizonai Egyetem Alvás- és Cirkadián Tudományok Központjának igazgatója a HuffPostnak. Ezt a változást azoknak az idegeknek a leépülése magyarázza, amelyek az időbeli támpontokat közvetítik az agy felé.
Ha az agyadnak nincs támpontja, mennyi lehet az idő, persze, hogy máskor ébreszt
Ezek közé az ingerek közé tartozik a naplemente, a napfény, a társas kapcsolatok, a testmozgás és az étkezések is. „Ezek azok a tényezők, amelyek szerintünk megmondják az agynak, mennyi az idő” – teszi hozzá a szakértő. Más szóval ezek adják meg a nap ritmusát. Az eredmény: egy fiatal ember agyának a vacsora ideje segít megérteni, hogy közeleg a lefekvés ideje – egy idősebb embernél viszont ez már nem feltétlenül van így.
A fény kevésbé ér minket
Az idősebbek a fényt is másképp érzékelik. „Az életkorral járó látásváltozások csökkentik annak a fényingernek az erősségét, amely az agyunkba jut, ez pedig fontos szerepet játszik a belső óránk beállításában és fenntartásában” – fejti ki Cindy Lustig, a Michigani Egyetem pszichológiaprofesszora a HuffPostnak.
Ez különösen igaz azokra, akik szürkehályoggal küzdenek: ez a szemlencse fokozatos elhomályosodásával járó, 65 év felett gyakori állapot homályos vagy kettős látást, illetve más látásproblémákat okoz. „Az esti fény kevésbé jut be a szembe, így az agy úgy érzékeli, hogy a naplemente korábban van, mint valójában” – magyarázza Sairam Parthasarathy.
Ha tehát a szemet kevesebb fény éri, a szervezet a vártnál korábban kezdi termelni a melatonint, vagyis az alváshormont. Este hamarabb elfáradunk, így hamarabb fekszünk le – és reggel hamarabb ébredünk.
Hogyan javíthatunk az alvásunkon?
Bár az alvással töltött órák az évek során természetes módon átalakulnak, néhány dologgal javíthatunk az alvásunk minőségén – már csak azért is, hogy lassabban öregedjünk. Sairam Parthasarathy azt ajánlja, hogy este tegyük ki magunkat erős fénynek – például sétáljunk egyet naplemente előtt, vagy nézzünk tévét. Ezek a fények lassítják a melatonintermelést, és segítenek tovább ébren maradni.
Cindy Lustig pedig hozzáteszi, hogy a testmozgás is elősegítheti a jobb alvást, a reggeli napfény pedig segíthet a belső óránknak összehangolódni a nap keltével és nyugtával.
Fotó: Getty Images Forrás: Marie Claire France
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
