- Sok nő számolt be arról, hogy a párja éppen a születésnapját, a szakmai sikereit vagy a várva várt nyaralását tette tönkre.
- A háttérben feldolgozatlan feszültségek, de az irányítás megőrzését célzó, tudatos bántás is állhat.
- Az elrontott alkalmak emléke miatt később már az ünneplés is szorongást kelthet, de a pszichológus szerint visszaszerezhetjük ezeknek a napoknak az örömét.
2025 januárjában a beauty videóiról ismert youtuber, Gigi Beauty, vagyis Gabby Sterling egy nyolcnapos dubaji utazással lepte meg akkori férjét, a születésnapja alkalmából. A nő nem fukarkodott, kényeztetni szerette volna a férfit, ezért hát minden költséget kizárólag ő állt. Néhány hónappal később, Sterling harmincadik születésnapjára a férje is meglepetéssel készült: közölte az influenszerrel, hogy válni akar.
„Otthagyott sírva a születésnapomon. Két álló napig csak sírtam” – mesélte Sterling később egy azóta törölt videóban.
Az eset kapcsán a brit Marie Claire kisebb felmérést végzett az olvasói körében. Arra voltak kíváncsiak, mennyire gyakori, hogy a férfiak éppen azokat az alkalmakat teszik tönkre, amelyeket a párjuk különösen várt, és amelyeknek normál esetben az örömről, az ünneplésről kellett volna szólniuk.
Feltették hát a kérdést, a postaládájukat pedig elárasztották a nem egyszer kifejezetten kegyetlen történetek. És bár eredetileg a születésnapok kapcsán figyeltek fel a jelenségre, hamar világossá vált, hogy ennél jóval nagyobb és összetettebb problémáról van szó, amely a nők életének bármely örömteli pillanatát beárnyékolhatja.
A bizarr jelenségnek a hátteréről dr. Sophie Mort klinikai szakpszichológust, több sikerkönyv szerzőjét kérdezték.
Miért teszik tönkre a férfiak a nők fontos napjait?
A klinikai szakpszichológus szerint nem feltétlenül tudatos időzítésről van szó, tehát egyáltalán nem jelenhető ki biztosan, hogy egy adott férfi szánt szándékkal rondított-e bele a párja fontos napjába – például egy szakítással. Hogy jobban megértsük az okokat, a szakértő szerint érdemes kicsit a jelenség pszichológiai hátterét is megvizsgálni.
„Az ilyen fontos alkalmak felerősíthetik a férfiban a már meglévő feszültségeket, miközben úgy érezheti, hogy a nő elvárásainak is meg kell felelnie: most kellene figyelmesnek lenni, együtt örülni, érzelmileg jelen lenni. Aki viszont ezzel nehezen boldogul, annál éppen az ilyen napokon törhetnek felszínre az addig kerülgetett problémák” – magyarázta dr. Sophie Mort.
Lehetséges tehát, hogy az adott férfi már régóta elégedetlen volt a kapcsolatával, ám halogatta a beszélgetést, és végül éppen a párja születésnapján tört ki belőle a szakítás.
A szakértő szerint az ilyen vallomások rossz időzítése mögött olykor egyszerűen az áll, hogy a férfi „már nem tudja tovább halogatni a szembenézést”. Ugyanakkor azt is gyorsan hozzáteszi, hogy bizonyos esetekben nagyon is szándékos lehet az időzítés.
„Van, akinél éppen az időzítés a lényeg: így garantáltan a lehető legnagyobb hatást éri el, és azt is biztosítja, hogy az emlék örökre hozzá kötődjön. Ezt is nevén kell nevezni.”
Miért teszik tönkre a férfiak a nők fontos napjait?
Előléptetések, nyaralások, sőt még temetések is
A pszichológus által leírt viselkedésnek a legnyugtalanítóbb példái a nők karrierjéhez kapcsolódtak. Sok nő számolt be például arról, hogy a párja éppen egy fontos állásinterjú előtti estén vagy az új munkahelyén töltött első napján kezdeményezett veszekedést – vagy tűnt el egyetlen szó nélkül. Másoknál már az is elég volt a konfliktushoz, hogy elújságolták a párjuknak: új állást kaptak.
„Anyukám volt párja éppen aznap vitte szervizbe a családi autót, amikor anyu az új munkahelyén kezdett, és kocsival akart munkába menni. Az autónak semmi baja nem volt, és előtte szó sem esett a szervizről. A férfi ráadásul autószerelő volt” – mesélte Lenna.
„Az egyik volt barátom óriási veszekedést robbantott ki egy nagyon fontos állásinterjúm előtti estén. Amikor szakítottam vele, bevallotta: azt akarta, hogy kimerülten menjek az interjúra, és ne kapjam meg az állást. De így is megkaptam, úgyhogy nem jött be a számítása” – osztotta meg történetét April.
Hasonlóan járt 2024-ben egy Samadreeta nevű nő is, akivel a párja ugyancsak az új munkahelyén töltött legelső napján szakított, majd mindenhol le is tiltotta. „Még igazán örülni sem tudtam a sikeremnek, mert egész nap borzalmasan éreztem magam” – írja.
És hogy mégis miért élhetik meg egyes férfiak fenyegetésként a párjuk sikerét?
A pszichológus szerint ebben a szocializációnak is szerepe lehet. A fiúk ugyanis gyakran még ma is azt tanulják meg a szocializációjuk során, hogy az irányítás és a döntéshozatal a férfiak kiváltsága, míg a nők feladata az alkalmazkodás és a gondoskodás. Ha egy férfi ezzel a meggyőződéssel nő fel, könnyen a saját hatalmának elvesztését láthatja abban, ha a párkapcsolatában megváltoznak a hagyományos szerepek.
Egy új állás vagy előléptetés például nagyobb önállóságot hozhat a nőnek, aminek következtében az idejéből és figyelméből is kevesebb fog jutni a férfira. Ha pedig a férfi természetesnek veszi, hogy a nőnek hozzá kell alkalmazkodnia, ezt a változást veszteségként élheti meg.
„A szocializációjuk során a fiúk azt tanulják meg, hogy a sebezhetőség gyengeségnek számít. Emiatt lehet, hogy az ilyen helyzetekben egyszerűen képtelen lesznek kimondani: »Úgy érzem, nem vagyok fontos«, »Félek, hogy túlnősz rajtam« vagy »Szégyellem, hogy nehezen boldogulok«. Ehelyett inkább megpróbálják lenyomni a párjukat és kritikával, haraggal vagy elzárkózással reagálhatnak annak sikerére” – magyarázza a pszichológus.
Hogy mentsék a menthetőt, az ünneplés vagy éppen az álláskeresésre való felkészülés helyett a nők ekkor gyakran a párjuk felé fordulnak és próbálnak a férfiak érzéseivel foglalkozni: magyarázkodni kezdnek, és igyekeznek helyre állítani a békét. Vagyis ennek a dinamikának az eredményként újból a férfi igénye kerül az előtérbe.
Ez a folyamat persze nem feltétlenül tudatos, de van, amikor kifejezetten ez a cél: a férfi szándékosan akadályozza a párját az előrelépésben, hogy megőrizze felette az irányítást.
Ahogy dr. Mort magyarázza, a párkapcsolati erőszakkal és a gazdasági bántalmazással foglalkozó kutatásokban a munkavállalás szándékos akadályozása egy nagyon is jól ismert viselkedési minta. „Ebbe beletartozhat az is, ha valaki akadályozza a másikat a tanulásban, az álláskeresésben, a munkába járásban vagy a szakmai előrelépésben.”
Ám a nőknek még akkor sem lehet nyugtuk, amikor éppen életük egy nehéz időszakával próbálnak megbirkózni. A férfiak ugyanis még ezeket az amúgy is fájdalmas helyzeteket is képesek tovább nehezíteni.
„Miután megtudtam, hogy meghalt a nagymamám, felhívtam az akkori barátomat, akivel négy éve voltunk együtt. Ő pedig úgy döntött, ez a megfelelő pillanat arra, hogy elmondja: három nappal korábban megcsalt” – emlékszik vissza Amy.
Anita is hasonló helyzetet élt át: „Megcsalt, miközben külföldön voltam apám temetésén. Akkor tudtam meg, amikor hazaértem, és lelkileg annyira megzuhantam, hogy végül súlyos migrénnel kórházba kerültem. Nem volt hajlandó elhinni, hogy ez a viselkedése miatt történt: szerinte biztosan a dohányzásom okozta.”
Egy nő álljon mindig rendelkezésre
Több nő számolt be olyan esetről, mikor is a párjuk hirtelen elhanyagolva érezte magát, miután nekik a nyakukba kellett venniük idős vagy beteg szüleik gondozását. Ezekben az esetben egészen úgy tűnt, mintha a férfiak személyes sértésnek vették volna, hogy a párjuk nem a párkapcsolatnak szentelte minden idejét.
Dr. Mort az ilyen esetekről így vélekedett: „Egyes férfiak azt tanulhatták meg – akár kimondva, akár kimondatlanul –, hogy a párjuk idejének, gondoskodásának, házimunkájának és érzelmi figyelmének mindig a rendelkezésükre kell állnia, vagy hogy a nő ambícióinak a már kialakult életükhöz és szerepekhez kell igazodniuk.”
De a nők által megosztott történetek között több olyan is elfordult, amely valamilyen nyaraláshoz kötődött: szó volt barátnős kiruccanásokról, egyedüli utazásokról, sőt családi nyaralásokról is.
„A barátom felhívott, miközben a legjobb barátnőm születésnapját ünnepeltük egy csajos utazáson, és azt mondta, végezni fog magával. Ugyanezt csinálta akkor is, amikor a saját születésnapomra egyedül utaztam el”
– meséli Amie.
Az igazán elszánt férfiak számára még a sportesemények sem jelentettek kivételt. Molly például soha nem felejti el az első maratonja előtti estét: „Hónapok óta nem hallottam felőle, amikor kaptam tőle egy üzenetet, hogy kórházban van, mert túl sokat ivott, és mindez miattam történt… Tönkretettem az életét azzal, hogy véget vetettem a kapcsolatunknak. Ő is a futóközösséghez tartozott, és tudta, hogy másnap lesz a maraton. Borzasztó rosszul aludtam aznap éjjel.”
Vannak nők, akik saját bevallásuk szerint a mai napig képtelenek megünnepelni az eredményeiket, vagy akár csak megosztani azokat másokkal. Félnek ugyanis, hogy az örömüket ismét beárnyékolja majd valaki, és újra át kell élniük a korábbi csalódást.
Dr. Sophie Mort azonban szeretne mindenkit megnyugtatni. Mind mondja, ezeknek a pillanatoknak nem kell örökre tönkremenniük. Igenis visszavehetjük magunkhoz az ünnepeket és fontos alkalmakat, és idővel új emlékeket teremthetünk. „Ez nem azt jelenti, hogy rá kell kényszerítenünk magunkat arra, hogy pozitívan viszonyuljunk a történtekhez” – hangsúlyozta. „Jelentheti azt, hogy újra megünnepeljük őket olyan emberekkel, akik mellett biztonságban érezzük magunkat, másik dátumot választunk, új hagyományt teremtünk, vagy egyszerűen eldöntjük: nem az eredeti esemény mondja ki az utolsó szót ebben a történetben.”
A pszichológus végezetül azt tanácsolta, hogy az új hagyományok kialakítása előtt első lépésként tegyük fel magunknak a kérdést: mit vettek el tőlünk? A válasz ugyanis segíthet megtalálni annak a módját, miként írhatjuk át a történetet, hogy többé ne érezzük úgy: örökre megfosztottak bennünket egy fontos pillanat örömétől.
Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
